Isobel Gunn a 19. század egyik skót alakja, aki arról nevezetes, hogy férfinak adta ki magát, és ezáltal nemcsak a feminizmus úttörője lett, hanem az első európai nő, aki eljutott a mai Nyugat-Kanada területére.
Adott egyfiatal lány férfiruhában, akit fennakadás nélkül felvettek segédmunkásnak egy expedíciót indító hajóra. Senki sem kérdőjelezte meg nemét, hiszen ugyanolyan jól végezte a munkáját, mint bármelyik férfi, viselkedése és ruházata is meggyőző volt. Két teljes éven át senki sem gyanította Isobel valódi kilétét. Hogy hogyan kerülte el a gyanút ilyen sokáig, az rejtély marad, de az, hogy hogyan sikerült lelepleződnie, már nem.
Munkaerő-toborzás a kikötővárosban
Isobel Gunn a Skócia északi partjainál fekvő Orkney-szigetek egyikén, Tankernessben született a 18. század végén. Ez idő tájt az orkádiai kikötővárosok az Atlanti-óceán ipari középpontjába kerültek, a világ minden tájáról érkeztek ide kereskedelmi hajók. A londoni székhelyű, szőrmekereskedelemmel foglalkozó Hudson's Bay Company tengerész újoncokat toborzott a környékről. A kaland, a magasabb fizetés és a szegénységből való menekülés ígérete annyira népszerűvé tette ezt a szakmát a helyi fiatalemberek számára, hogy a 18. század végére a társaság alkalmazottainak háromnegyede az Orkney-szigetekről származott.
Ezek a hajók a kanadai sarkvidéken és az európai régió különböző szőrmekereskedelmi állomásai között szállították az árut. Az orkney-szigeteki embereket szorgalmasnak tartották, akik a kanadai vadonban történő munkavégzés kemény körülményeit is elviselték.
Hogy mi vezetett oda, hogy egy európai nőnek is megtetsszen ez a kihívás, máig nem tudjuk. Isobel Gunn ugyanis úgy döntött, hogy csatlakozik a társasághoz. Mindezt úgy, hogy ebben az időben a társaság egyáltalán nem alkalmazott európai nőket.
Nők a szőrmekereskedelemben
Bár európai nők nem dolgozhattak a szőrmekereskedelemben, az őslakos nőkre más szabályok vonatkoztak. Ők a kereskedelmi állomásokon olyan feladatokat vállaltak, mint az élelmiszerkészletek fenntartása, az idegenvezetés, valamint a mokaszinok, kenuk és hótalpak készítése a szőrmekereskedők számára. Az európai szőrmekereskedők és az őslakos nők közötti házasságkötés is fontos volt a szövetségek létrehozásában, amelyek hozzájárultak a szőrmekereskedelemmel foglalkozó közösség növekedéséhez.
Isobel Gunn kalandos élete
1806 nyarán, alig 25 éves korában Isobel úgy döntött, hogy maga mögött hagyja orkney-i életét. Férfinak öltözve hároméves szerződést kötött a Hudson's Bay Company munkásaként John Fubbister álnéven. Soha nem fogjuk megtudni, hogy milyen okok vezették erre a döntésre: kalandvágyból, családot, szerelmet vagy jobb anyagi kilátásokat keresve, de az biztos, hogy ez csak a kezdete volt lenyűgöző történetének.
Isobel már útjának kezdetétől fogva szembeszállt a 18–19. század nőkre vonatkozó normáival.
Évi 8 fontos szerződéses jövedelme és kilátásai már sokkal jobbak voltak, mint a legtöbb orkney-i férfitársáé, és annál is jobbak, mint amit a korabeli vidéki Orkney-szigetekről származó nők számára lehetségesnek tartottak. Isobel az érkezését követő hónapokon belül hírnevet szerzett magának hatékony, bátor és szorgalmas hozzáállásával, sőt, feladatai jó elvégzéséért még fizetésemelést is kapott.
1807 őszén Isobelt egy expedíciós csoporthoz osztották be, amelynek feladata az állomány szétosztása volt a távolabbi sarkvidéki előőrsökre. A célállomás a mai Észak-Dakotában található Red River, Pembina település volt. Az út több mint 2900 km-t tett ki, melyen Isobel kenusként és szakácsként is beosztást vállalt. Mind ez idő alatt sikeresen meg tudta őrizni John Fubbister álcáját. De sajnos ez az érkezés után nem sokkal, 1807 telén megváltozott.
Ezért nem tudta tovább titkolni kilétét
Isobel már majdnem két éve dolgozott a társaságnál, amikor végül a felettese előtt kénytelen volt felfedni titkát. A kapitány naplóbejegyzésében így jegyezte fel az esetet: „[Fubbister] nem olyan nemű volt, mint amilyet minden okom volt feltételezni, hanem egy szerencsétlen orkney-i lány, aki nemcsak, hogy terhes volt, hanem akármelyik pillanatban megszülhetett.”
Isobel ezen az estén a felettese szálláshelyén gyermeket hozott a világra. Ezek után már nem tudta fenntartani az álcáját, így nem maradhatott tovább a pembinai állomáshelyen, és nem dolgozhatott férfi társai között. Visszaküldték, hogy 1808 elején Albanyban a Hudson's Bay Company mosónőjeként dolgozzon. Ez a kiküldetés azonban nem volt tartós, és akarata ellenére Isobel és fia, James 1809. szeptember 20-án a Prince of Wales nevű hajón – ugyanazon a hajón, amellyel Isobel 1806 nyarán útnak indult – visszatért Kanadából Skóciába, ahol házasságon kívüli gyermeke miatt a családja nem fogadta vissza, így egyedül kellett boldogulnia. Varrónőként talált munkát. Élete hátralévő részében a szigeteken élt fiával.
Isobel Gunn története
Isobel nemcsak azzal írta be magát a történelembe, hogy ő volt az első európai nő, aki Észak-Kanadában megfordult, hanem azzal is, hogy gyermeket szült a későbbi Észak-Dakota területén.
Kalandjai ugyan rövid életűek voltak, de az orkney-szigeteki asszony története a modern korban is felkeltette sokak érdeklődését. 1999-ben Audrey Thomas kanadai írónő megírta az Isobel Gunn című történelmi fikciós regényét, amely Gunn életén alapult. 2001-ben pedig Anne Wheeler díjnyertes kanadai filmrendező készített dokumentumfilmet Isobel élettörténetéből.
