Tudtad, hogy magyar találta fel a sakkozógépet? Kempelen Farkas legendás sakkozógépe a 18. század nagy szenzációja volt. A szerkezet Mária Teréziát is lenyűgözte, így indulhatott el világhódító útjára a világ első mesterséges intelligenciának hitt szerkezete.
Azt hihetnénk, hogy a mesterséges intelligencia korunk terméke, miközben a mérnökök valójában évszázadok óta próbálják felfedezni. Az emberi elménél okosabb gép megtervezésének víziója már a 18. században felkeltette a világ figyelmét, amit csak fokozott egy 84 évig veretlen sakkozógép világturnéja.
A magyar sakkozógép világ körüli turnén
A világ megállt, amikor Kelet-Európából a világvárosokba érkezett a hír: egy pozsonyi feltaláló megfogalmazta a mesterséges intelligencia legelső összetett fogalmát. Kempelen Farkas volt az első automata megalkotója, akit kortársai jól ismertek a technológia és az újítások terén elért figyelemre méltó eredményeiről.
Az amúgy is páratlan hírneve további lendületet kapott, amikor bejelentette, hogy sikerült megépítenie egy gondolkodni és érvelni képes gépet. A gépet „szimulált értelemnek” nevezte el, és azt tűzte ki célul, hogy sakkjátszmában felülmúlja az emberi logikát.
De nem csak a gép „lelke” volt lenyűgöző. A megjelenése is félelmetes volt. Egy mechanikus török pasa (innen a neve: a Török) ült nyugodtan, hosszú pipával a kezében, egy hatalmas asztal mögött, amelyen egy sakktáblát helyeztek el. Mechanikus szemeit forgatta, folyamatosan figyelte ellenfele minden egyes lépését, aki mindent megtett, hogy legyőzze ezt a „mesterséges lelkű” gépet.
Miután a felfedezést bemutatták a helyi közönségnek, a sakkozógépet azonnal Bécsbe szállították, hogy maga az alkotó mutassa be őfelségének, Mária Terézia német-római császárnénak. Ausztria főhercegnője olyannyira nagyra tartotta a találmányt, hogy bátorította Kempelent, mutassa be az egész világon ezt a lenyűgöző tudományos eredményt.
Alkotását hamarosan egy világ körüli turné során láthatta a nagyérdemű Nyugat-Európa és Észak-Amerika legnagyobb metropoliszaiban. A Török olyan nagy figyelmet és hírnevet szerzett, hogy
még Bonaparte Napóleon és Benjamin Franklin is szívesen próbára tette magát a „szintetikus teremtmény” ellen, amely végül mindkettőjüket legyőzte.
A gép a legnagyobb emberi elmék felett győzedelmeskedett, ami még messzebbre vitte hírét.
Hatása olyan lélegzetelállító volt, hogy minden idők egyik legelismertebb amerikai íróját, Edgar Allan Poe-t is megihlette. Von Kempelen és felfedezése címmel írt egy novellát. A szöveg egy fiktív történet, amely megpróbálja megjósolni Kempelen jövőbeli tudományos áttörését.
Poe azt fantáziálja, hogy a „következő nagy dolog”, amire Kempelen törekedni fog, annak az eljárásnak a felfedezése lesz, amellyel kémiai úton az ólmot arannyá változtatja – és képes lesz szintetikusan nemesfémet kovácsolni. Egy ilyen felfedezés destabilizálta volna az akkori világ pénzrendszerét. Poe tehát azt hitte, hogy Kempelen, amilyen elképesztő koponya, minden bizonnyal a legnagyobb alkímiai rejtély megoldására is rájön majd.
Prominens személyeket is átvert a sakkozógéppel
A Török akkoriban nagy érdeklődést keltett, később azonban kiderült, hogy a „mesterséges agy” csupán illúzió volt. A hatalmas asztal belsejében egy férfi ült, és ő irányította a török végtagjait. Sokan gyanakodtak a rejtett emberi kezelőre, de a csalást először 1821-ben Robert Willis angol mérnök leplezte le egy tudományos részletességgel írt és illusztrált pamfletjében.
Világméretű átverés volt ez, de gondoljunk csak bele: hogyan tudták a gép kezelői az olyan zseniket is lenyűgözni, mint Bonaparte Napóleon és Benjamin Franklin, és szinte minden játszmát megnyerni? Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ találjunk, először is meg kell kérdeznünk: ki ült a gép belsejében?
Kempelen nagy erőfeszítéseket tett, hogy felkutassa Európa legjobb sakkozóit. Miután megtalálta őket, mindent megtett, hogy megismerje őket, és alaposan megvizsgálja, hajlandóak lennének-e részt venni egy ilyen összeesküvésben. Miután kizárta a megbízhatatlanokat és a közömböseket, bemutatta az ötletet annak a néhány embernek, akik alkalmasak voltak arra, hogy az „ember alkotta teremtmény” magjává váljanak. Ez volt a nagy titok, amely még Európa királyait is megtévesztette.
Ebből a tapasztalatból a kiábrándult közönség számára az volt a tanulság, hogy csak egy emberi elme képes legyőzni egy másik emberi elmét. Ez egészen a 20. század végéig maradt így.
