Az 1800-as évek közepén Nyugat-Afrika Dahomey nevű államában egy több ezer női harcost számláló hadsereg jött létre. Az agojie-k kegyetlensége és bátorsága nemcsak a rivális törzseknek, hanem az európai gyarmatosítóknak is feltűnt.
Az európaiak által „Fekete Spárta”-ként emlegetett fon királyság női hadserege valószínűleg az 1700-as évek közepén jött létre. Egyes történészek szerint a gbeto néven ismert női elefántvadászok csoportjából alakult ki, mások szerint pedig a dahomey-i király kevésbé vonzó feleségei voltak az első tagok. Dahomey női katonái hivatalosan az uralkodó feleségei voltak, de a király nem mindegyikükkel osztotta meg az ágyát: a gyermektelen nőkből így afféle palotaőrség szerveződött, ami egyre inkább egy női hadsereggé vált az évek folyamán.
Nyolcéves kislányokat is besoroztak Dahomey-ban
Ghezo király uralkodása alatt, azaz 1818-tól 1858-ig Dahomey gyakorlatilag katonai állammá vált: gyakran csatáztak a rivális törzsekkel, a foglyokat pedig rabszolgáknak adták el az európaiaknak. A katonanők, azaz agojie-k létszáma is megnőtt: becslések szerint a 19. század közepén 3-6000 felfegyverzett fekete amazon alkotta a hadsereget. A női katonákat szabad dahomey-i nőkből toborozták, de előfordult, hogy nyolcéves kislányokat is bevettek maguk közé. Egyes fon nők önként választották a katonáskodást, míg másokat férjük vagy apjuk javaslatára vettek fel a hadseregbe.
Fegyelmezett és kegyetlen női hadsereg
Tagjai között csak a legrátermettebbek kaphattak helyet, bátorságpróbának vetették alá őket, majd kemény kiképzésen vettek részt. Az agojie-k intenzíven edzettek, büszkék voltak kisportolt testükre, megtanulták, hogyan nézzenek szembe a fájdalommal és a halállal. Rendszeres hadgyakorlatokat tartottak, amelyek után a legbátrabbak jutalma egy tövises öv volt, amit derekukra kötve viseltek. A fegyelmezett női hadsereg tagjai között voltak íjászok, lövészek, vadásznők és „aratók”, akik borotvaélesre köszörült kaszáikkal keltettek félelmet az ellenség soraiban. Mindegyik ezrednek saját egyenruhája, fegyvere és parancsnoka volt.
Nem volt szabad megérinteni őket
Történészek szerint a jelenség a rabszolga-kereskedelemre és a korábbi, szomszédos törzsekkel vívott harcokra vezethető vissza. A 19. századra annyi férfit elhurcoltak az európaiak, hogy egyszerűen nem maradt elegendő harcos bizonyos afrikai törzseknél, így, ha nem akartak a környező rivális törzsekkel szemben alulmaradni, kénytelenek voltak női hadsereget létrehozni. A fon törzs tagjai úgy tartották, hogy ezek a nők férfiakká válnak abban a pillanatban, amikor megölik első ellenségüket. Sir Richard Burton, egy angol utazó, aki az 1860-as években járt Nyugat-Afrikában, beszámolt arról, hogy a női hadsereg előtt egy rabszolgalány járt, aki harangot kongatott – ez figyelmeztette a közelben lévő férfiakat arra, hogy adjanak utat az arra vonuló seregnek, ugyanis egy női harcost megérinteni a biztos halállal volt egyenlő.
Az agojie-k ellenségeikkel kegyetlenül bántak: fejüket levágták, majd a kezükben lóbálták, kardjukról pedig lenyalták a vért. Kiváltságos helyzetük volt: a palotában lakhattak, voltak saját rabszolgáik, továbbá a dohány- és alkoholkészletekhez is hozzáfértek. Az ellenséges törzsek ellen meglepetésszerű támadásokat hajtottak végre: kora hajnalban ütöttek rajtuk, az ellenállókat lefejezték, a többieket pedig elhurcolták, majd eladták rabszolgának.
Alulmaradtak az európaiakkal szemben
A női alakulat egészen Dahomey 1892-es francia gyarmatosításáig elszántan harcolt a környékbeli törzsekkel. A 19. század végére az európai nagyhatalmak között verseny alakult ki azért, hogy Afrika területén minél több gyarmatot szerezzenek. Nyugat-Afrika, Dahomey-val együtt francia érdekszférába került, és évekig tartó háborúskodás kezdődött az európaiakkal, de végül a franciák túlereje legyőzhetetlennek bizonyult.
Nehezen tudtak visszailleszkedni a társadalomba
A háború után néhány túlélő agojie követte a királyt a martinique-i száműzetésbe, mások a franciák által beiktatott bábkirályt szolgálták. Akadtak olyanok is, akik bejárták Európát és az Egyesült Államokat, és közönség előtt léptek fel. Többségük azonban megpróbált visszailleszkedni a társadalomba, változó sikerrel: ezek a nők nehezen tudtak alkalmazkodni a „civil” élethez. Próbáltak olyan új szerepeket találni a közösségükben, amelyek korábbi életükhöz hasonló büszkeséggel tölthette el őket, de ez nem volt könnyű. Sokszor keveredtek konfliktusba, amivel megijesztették szomszédaikat és rokonaikat, vagy tétlenül jártak-keltek a faluban.
Az utolsó női harcosok
Akik mégis megházasodtak, elmesélték történetüket gyerekeiknek és unokáiknak, akik továbbadták azokat, így az agojie hagyományai Dahomey bukása után sem tűntek el. A harmincas-negyvenes években is találkoztak a kutatók olyan idős nőkkel a Beninné átkeresztelt Dahomey-ban, akik magukban hadakoztak a képzelt ellenséggel. Az utolsó dahomey-i amazon valószínűleg egy Nawi nevű nő volt, akivel egy berlini történész 1978-ban találkozott – ő azt állította, hogy 1892-ben harcolt a franciák ellen. A harcos nők története Hollywoodot is megihlette: The Woman King – A harcos címmel 2022 novemberétől már a hazai mozikban is látható lesz a fekete amazonok történetét bemutató film.
