A szürrealista festő nem csak extravagáns stílusáról és szétfolyó óráiról ismert. Egyik legtöbbet reprodukált alkotásával nap mint nap találkozhatsz: ő tervezte ugyanis a Chupa Chups nyalókák és cukorkák logóját.
Mi baj történhet? – teszi fel egyszer minden szülő a kérdést, amikor gyenge pillanatában színes papírba bugyolált cukorkát, csokoládét vagy rágógumit ad a gyerekének. Hiszen a károkkal csak később szembesül: ragacsos kezecskékkel, amelyek módszeresen végigtapogatták a hófehér ajtót, a barackszínű tapétát és a pasztell díszpárnákat, hogy a ruhájukba kent maszatról és a hajba ragadt rágóról ne is beszéljünk.
Nem tudni, hogy a katalán Enrique Bernat vajon a szülők idegeinek védelmében vagy a gyerekek kedvére téve alkotta-e meg a pálcikára tűzött cukorkát – azaz a nyalókát –, az viszont biztos, hogy mindkét fél életét megkönnyítette, amikor szülei cukrászdájából kinőve forgalmazni kezdte a ma Chupa Chupsként ismert édességet.
Az első nyalóka
Bernat 1958-ban állt elő a nyalóka ötletével, mit sem tudva arról, hogy elképzelését már a conneticutbeli George Smith is megvalósította 1908-ban (ő egy akkoriban népszerű versenylóról, Lolly Popról nevezte el termékét). Mivel Európában nem akadt konkurenciája, az akkor GOL névre hallható nyalókája elindulhatott a világhír felé vezető úton.
Mielőtt azonban a nemzetközi piacon is bemutatkozott volna vele, finomított márkája arculatán. Mindenekelőtt felkért egy reklámügynökséget, hogy válasszanak hangzatosabb nevet az édesség számára. Így született meg a Chupa Chups név, ami a spanyol chupar vagyis nyalni igéből származik, így ha megkísérelnénk lefordítani a nevet, olyasmi kiábrándító eredményt kapnánk, mint a Nyalifali. Egy logóra viszont még mindig szüksége volt.
A Chupa Chups és Salvador Dalí
Barátjától, a szürrealista művésztől, Salvador Dalítól kért segítséget, aki mindössze egy óra alatt készítette el a logó vázlatát. Valójában a festő csak néhány finomítást eszközölt az eredeti fekete-piros feliraton, amellyel különlegesebbé és láthatóbbá tette. A szöveg színét egységesen pirosra változtatta, és egy narancssárga százszorszépformában helyezte el, Bernatnak pedig azt javasolta, hogy a logót mozgassák át a nyalóka tetejére.
Felmerülhet a kérdés, hogy egy olyan elismert művész, mint Az emlékezet állandósága című festmény alkotója miért járult hozzá egy nyalóka népszerűsítéséhez. A válasz nagyon egyszerű és nagyon emberi: pénzért. Dalí köztudottan imádta a pénzt, és egy szép összeg ellenében sok mindent hajlandó volt elvállalni. André Breton, a szürrealista költő ezért akasztotta rá az Avida Dollars gúnynevet, ami annyit tesz: Dollárra Éhes.
