A
Madarak Alfred Hitchcock egyik leghíresebb horrora, melyben a feszültségkeltés nagymestere újfent különös expozíciót állít: az isten háta mögötti Bodega Bay-ben a főhősnő Melanie-t megtámadja egy sirály. A lány egy férfi után érkezett a kisvárosba, de a félszigeten a madarak, verebek és hollók, nagyon agresszíven kezdenek viselkedni, és hamarosan elkezdődik a harc a túlélésért. Talán 2021-ben már nem lenne olyan érdekes egy ilyen történettel jelentkező film bemutatója, lévén hogy rengeteg szörnyes-mutánsos-vérgőzös-zombis horrort láttunk. Első blikkre Hitchcock filmje sem más, mint egy hasonló kategóriába eső horror, de a
Madarak mégis ezerszer több. Egyrészt rengeteg filmes trükköt próbáltak ki benne, ráadásul olyanokat, amelyeket soha korábban nem használtak, képileg és hangsávban is. Másrészt Hitchcockról van szó, aki alapvető iskolát adott a későbbi rendezőknek arról, hogy miként is kell horrorral ízlésesen, a lehető legkevesebb hatásvadászattal bánni. Persze 1963 régen volt, és talán némiképp azóta megkopott, de ember legyen a talpán, aki ezt a majd’ 60 éves filmet teljesen nyugodtan tudja végignézni.
Hitch-ben az is zseni, hogy még ennyi idő után is működik az a feszültség, amit annak idején vászonra álmodott.