1919-ben egy ország gyászolta Ady Endrét. A gyászolók között volt felesége, Boncza Berta és költőtársa, Babits Mihály. Az özvegy rövid remetesége után arra jutott, hogy talán mégiscsak jobb másodmagával szomorkodni.
Bátran állíthatjuk, hogy Boncza Bertának a művészemberek voltak az esetei. A svájci nevelőintézetben töltött évei alatt Tabéry Géza írót halmozta el pikáns szerelmes leveleivel, majd Ady Endre szívét vette ostrom alá, aki végül oltárhoz vezette. Huszonegy évesen ment hozzá a harmincnyolc éves költőhöz, négy évvel később pedig eltemette. Ugyanebben az évben Babits Mihály oldalán kötött ki.
A felbukkant özvegy
Csinszka buzgón gyászolta férjét otthona magányában, és érzéseit nem kívánta megosztani a nyilvánossággal, de úgy döntött, hogy Ady emlékét egy költő barát segítségével idézi meg. Egy nap besétált Babits Mihály egyetemi Ady-kurzusára, leült az első sorba és végighallgatta az előadást. Hamarosan pedig megjelent a férfi lakásán.
„Egyszer megszólalt az előszobám csengője – még emlékszem, nem akartam megnyitni: mert hisz érdemes-e magamhoz engedni valakit? Nem jobb volna egyedül heverni hosszú napokon át, és leszállani újra a Magányosság fenekére? Mégis megnyitottam, és akkor bejött ő, félénken és szívdobogva jött, mint egy kis diák, egy nagy mappa volt a hóna alatt – mert azzal az ürüggyel jött, hogy a rajzait akarja megmutatni” – emlékezett vissza Babits az ominózus pillanatra.
A költőnek nem volt ínyére eltávozott barátja özvegyének látogatása. El akarta kergetni az ajtajában toporgó nőt. „– Nem vagy szép! – És kedvem telt immár, hogy gyötörjem őt, és kiszámítottan mondtam neki: – Hiszterika! – és néztem hosszan, amint sírt, zokogott hangosan. A kegyetlen Szerelem kezembe adta őt.”
A halott férj barátja
Csinszkát nem lehetett egykönnyen eltántorítani a céljaitól. Levelezni kezdett Babitscsal, és hamarosan elérte, hogy a költő randevúzzon vele. „Maga okos, jó és mindenen túl és messze élő szabad ember. Nem fogja pestin érteni – a levél íróját és akarását. Csendre, igaz, tiszta baráti szóra van szükségem és bár semmi formaságos jogom nincsen magát zavarni magammal, tegye lehetővé, hogy megkapjam a csendet, és az igaz baráti szót Magától, aki az egyetlen, kit ezen a beteg svihák és szomorú Pesten halknak és igaznak és tisztának érzek.”
Bár Babits fél a kapcsolattól – és Török Sophie későbbi megjegyzése szerint ahogyan Ady árnyékától, úgy a vérbajtól is –, belement. „Jön egy nemes tanítvány és hozza ifjú szívét, -/ jön messze szeretetről levél, izenet, -/ jön szomorú baráton, kit vigasztalni vigasz, -/ jön Lánykó, nagy szemében hoz huncut örömöket/ - mily öröm énnekem hogy öröm vagyok én neked,/ s elindítád a lankadt órát, szívemet!” – írta a költő Régi friss reggeleim című versében.
A fantomházasság
Áprilisra már dúlt közöttük a szerelem. Levelezésük sem maradt abba. „Nagyon szeretlek és ezért nagyon kell vigyázz magadra. Jobb ha holnap dél előtt látlak, nekem mindegy és ha tehetem úgy 7 óra körül lehet hogy fölszaladok és megcsókolom a kezedet drága Mis. Királyfi, – oly gyönyörű, hogy vagy nekem” – üzente Csinszka.
Ő volt az, aki kapcsolatuk tempóját diktálta. Egy erdélyi lapban hirdetést adott fel, ami Babits Mihály és Boncza Berta házasságkötéséről számolt be, ezzel próbálta elérni, hogy a költő megkérje a kezét, de nem járt sikerrel. Rövid életű kapcsolatuk végére pontot téve levélben közölte a férfivel, hogy feleségül megy Ady és Babits közös barátjához, Márffy Ödön festőművészhez. A költő nem sokkal később megkérte Szabó Lőrinc menyasszonyát, Tanner Ilonát.
Legközelebb tíz évvel később sodorta őket össze a sors. Ilona észrevette férje félszegségét, és kérdőre vonta Babitsot, aki, hogy bizonyítsa, már nem érez semmit Csinszka iránt, megígérte, elégeti egykori kedvese leveleit. Halála után azonban ezek a levelek előkerültek íróasztala mélyéről.
