Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ezek az ugró állatok vajon miért pattannak akkorát? Nem lett volna egyszerűbb szárnyakat kapniuk a természettől, ha már ekkora távolságokat kell megtenniük függőlegesen? Egyáltalán: mit tudnak a lábaik, amiket a mi izmaink nem? Már soroljuk is.
Nem a bolha az állatvilág ugróbajnoka, de nem is a szöcske, hanem a tajtékos kabóca. A kis állatolimpikon alig 10 milligrammos testsúlyának 414-szeresét is képes ugróerőként kifejteni, így jelenleg ő az abszolút rekorder. A bolha sem sokkal marad le: a saját hosszánál akár 200-szor nagyobb távot képes áthidalni, amihez elég gyors is: sebessége nemritkán eléri a másodpercenkénti 1,9 métert.
Hogyan ugorhat akkorát a bolha?
Hazánkban közel 50 bolhafaj fordul elő, melyek többnyire más állatok vérével táplálkoznak, de az embert is megtalálják, ha éppen arra van szükségük. Csípésük egyrészt nagyon erősen viszket, másrészt nem is mindig veszélytelen: számos pusztító járványt, például az Európát igencsak megtizedelő pestist is nekik köszönhették elődeink. Éppen azért ugrik akkorát, hogy biztonsággal fel tudjon kapaszkodni ránk és kedvenc állataira. A titok pedig a lábában rejlik, ami sokkal menőbb, mint a mi izmokkal korlátozott végtagjaink. Bizony, a bolhák gyorsabban és nagyobb erővel képesek ugrani, mint az az izmok segítségével lehetséges lenne. Ezt a rejtélyt 1967-ben oldották meg, amikor Henry Bennet-Clark kutató felfedezte, hogy a bolhák lába a resilinnek nevezett fehérjével működik, ami mint egy kifeszített rugó segíti őket a levegőbe katapultálni.
Az elasztikus energiát tároló resilin rugalmassága felülmúlja a szintetikus gumikét is. Valódi szuper anyag: hosszának akár háromszorosára is nyújtható anélkül, hogy deformálódna vagy mechanikai tulajdonságai gyengülnének.
És ha már a pestisről volt szó:
