A két étel látszólag ikertestvére egymásnak, pedig kell, hogy legyen valami különbség legalább a fűszerezésükben. Az egészhez csak mindkettő receptjét kell jó alaposan átolvasni és meglesz a válasz? Most kiderül.
Hasonlóságot előbb találnánk a két étel között: mindkettő darált húsból készült, balkáni étel, amit szeretünk parázson, vaslapon elkészíteni, és nyáron minél többet enni belőle. A recept lenne a titok? De hogyan, ha mindkettőből ahány ház, annyi elkészítési mód?
Ez a különbség a miccs és a csevapcsicsa között
Minden országnak megvan maga fasírtja, darált, aprított húsos étele, a mi hagymás, zsemlével felütött változatunktól egészen a bajor húskenyéren át a Stefánia belga hercegnőről elnevezett vagdaltig. A húsokat apróra vágni, darálni és összesütni nem új és még csak nem is néhány százéves szokás: már az ókorban ismert volt a fűszeres vagdalt húsokból készült étel. Marcus Apicius Gavius római mesterszakács kagylófasírtjának receptje például a mai napig megmaradt – ő gabonával és tojással dolgozta össze az apróra vágott kagylóhúst.
Na de hogy mi a különbség a román mititei/miccs és a délszláv csevap(csicsi) között? Úgy tűnik, éppen ez, a származási helyük.
Török eredetű fogás ugyanis mindkettő, még a hódoltság korából, amelyeket ma már ízlés szerint marha-, disznó- vagy birkahúsól készítenek. A hagyományok szerint darálás helyett csak apróra vágni szabad a húst hozzá, majd mehetnek bele a fűszerek: bors, fokhagyma, csombor, majd végül egy kis adag szódabikarbóna. Némi húslé is jót tesz neki, no meg a jó sok pihentetés, és már sülhetnek a tökéletes falatkák. És ha már árnyalatnyi különbségek: a szerb változatba nem annyira csombor illik, inkább petrezselyem és a menta, illetve a disznóhús is kevésbé jellemző, mint román testvérénél.
