Azt a horrort, ami a
Ragyogás 1980-as változatában megjelenik, nem mindenki bírja gyomorral. Nem is arról van szó, hogy tele van hirtelen ijesztgetéssel, és rondábbnál rondább szörnyekkel, halottakkal: Stanley Kubrick és Stephen King közös gyermeke lassan kúszik a bőrünk alá. A Szépkilátás Hotel borzalmait komótos léptekkel ismerjük meg, a végén pedig a szék karfáját a zseniális összkép miatt markoljuk: Jack Nicholson emberfeletti játéka, Shelley Duvall hisztérikus sírása, Danny Lloyd rémült arca és a hely Szelleme, a gátlástalan gonosz, ami rájuk tör. Mindezeket pedig olykor Ligeti György, Bartók Béla, vagy a lengyel zeneszerző, Krzysztof Penderecki földöntúli zenéivel festették alá, ami még inkább hozzáad a borzalomhoz. Kétségkívül a
Ragyogás 2020-ban elavultnak, lassúnak hathat, ha nem figyelünk eléggé, ám ha engedjük, hogy beszippantson az a hideg, elhagyatott, félelmetes hangulat, akkor bizony 40 évvel később is ugyanúgy működik. Ha pedig nem először látjuk, akkor érdemes figyelni
az apró részletekre!