Vannak olvasók, akik csak szomorú beletörődéssel nyugtázzák, ha elírunk valamit, másoknak fel sem tűnnek a bakik, és olyanok is vannak, akik visszafogott hangvételű levélben jobbító szándékkal jelzik, ha valami nem oké. Utóbbiaknak köszönjük, de félő, hogy ennyitől nem javulunk meg.
Azok az olvasóink járnak jó úton, akik kedélyeskedés, szépelgés helyett őszinte és egyenes kritikát fogalmaznak meg, mert nekünk is meggyőződésünk, hogy csakis az ilyen lényegre törő vélemények vihetnek előre. Az alábbiakban olvasói levelek alapján mutatjuk meg, milyen három alappilléren nyugszik a hathatós kritikai észrevétel.
1. Kérdésfeltevés
Ahhoz, hogy jobbak legyünk, elengedhetetlen az őszinte kérdésfeltevés. Hol ment félre, mi volt a hiba? – kérdezzük ilyenkor magunktól. Ez az elemzés ugyanakkor, ha nem is hatástalan, soha nem olyan elementáris, mint egy jól megfogalmazott olvasói kérdés:
„Miért nem mész helyette kapálni inkább? Hátha ahhoz értesz. Az íráshoz ugyanis kurvára nem.” Ugye mennyivel plasztikusabb így? Kollégánk a jövőben sokkal elővigyázatosabb lesz!
„Miért nem mész el vmi tanyára bokorban szarni meg kecskét fejni, falevélből ruhát varrni, ahelyett, hogy ilyen faszságokkal szemeteled tele a netet?” Köszönjük! Egy ilyen slágfertig kérdés után az ember kétszer is meggondolja, mit irkál össze.
Be kell látni azt is, hogy igazán lagymatag dolog csak úgy leírni, mi az, amivel nem ért egyet az ember. Nem sokkal férfiasabb-e így síkra szállni az igazunkért:
„Ha valaki ennyire hülye segg, mint te, mi a kurva anyjáért akar észt osztani? Vagy legalább miért nem néz utána? Esetleg miért nem tanul meg angolul, ha már angol cikkek lopására adja a fejét?”
És végül egy, gyakorlatilag bármilyen cikk alapján feltehető, sallangmentes kérdés, egyfajta zsinórmértékként a legközelebbi olvasói levél megfogalmazásához:
2. Helyzetelemzés
Az ütős kérdés után felelősségre is kell vonni az érintetteket. Lehet ilyenkor figyelmetlenségre, leterheltségre meg frontra hivatkozni, de ez – lássuk be – a gyengék fegyvere. Olvasóink kíméletlenül világítanak rá arra, hogy a hibák okai csakis mi vagyunk. Vagyis ez a néhány itt dolgozó
„ostoba picsa” ,
„barom”,
„semmilyen nyelven nem beszélő, félanalfabéta buta segg”
és
„analfabéta fasz”.
3. Megoldás
Ha pedig a fenti protokoll alapján megvan a hiba, és tudjuk azt is, ki a felelős, már csak egy dolog van hátra: le kell vonni a megfelelő konzekvenciákat. Olvasóink készséggel siettek segítségünkre ezekben a legnehezebb időkben is. Nem fukarkodtak a megoldási javaslatokkal.
„Nem ártana, ha megtanulnál olvasni, ha már cikkeket lopsz angolból (meg az sem, ha írni megtanulnál, mert jelenleg még az sem megy).”
„Megértem én, hogy kurva jó a fizetés (az olvasóktól összekoldult pénzekből), és érteni sem kell semmihez, ahogy te sem értesz, mégis el lehet itt lubickolni, de miért nem keresel valami olyan szakmát, amit esetleg el is tudsz sajátítani néhány év alatt?”
„Tanulj meg magyarul, te, szerencsétlen, agyatlan picsa!”
Hát így. Legszorgalmasabb levelezőpartnereinknek – köztük annak is, aki egyik cikkünk kapcsán csak annyit írt: „Szeretnék kérni a talpadról képet. Puszi!” – ezúton is köszönjük az egész éves lelkesedést, és az ideinél békésebb, nyugodtabb évet kívánunk.
