Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ábrándozni jó dolog, főleg gyerekkorban. Felnőttként azonban nem jó stratégia, ha továbbra is egykori álmaidhoz méred magad.
Gyerekkorban sokszor elérhetetlen dolgokról fantáziálunk – mindenki híres filmcsillag vagy űrhajós szeretne lenni –, de legalábbis arról, hogy egy szép családi házban élünk majd anyagi jólétben, szerető társsal és népes gyereksereggel körülvéve. Felnőve azonban gyakran előfordul, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt kiskorunkban megálmodtuk, és ilyenkor csalódásként fogjuk fel az életünket. Pedig nem kéne – figyelmeztet Brianna Wiest motivációs író, a Medium szerzője.
Másoktól szedted az álmaidat
Gyerekként sokszor azt hallod: álmodj nagyot, légy merész. Felnőttként aztán ráébredsz, hogy annak idején túlzottan nagyot álmodtál, olyan elvárásokat támasztottál magad elé, amelyeket soha nem tudnál teljesíteni. Határidőket szabtál magadnak – például hogy harmincévesen híres és sikeres leszel –, aztán harmincévesen még sehol sem vagy az áhított céltól. Ilyenkor elkeseredsz, úgy érzed, az életed vakvágányra futott. A probléma azonban nem az életeddel, hanem az egykori álmaiddal van.
Először is érdemes átgondolnod, hogy gyerekként ténylegesen a saját vágyaid vezéreltek-e. Valószínűleg ki fog derülni, hogy nagy részben külső hatások – szülői minták és elvárások, a filmekben és médiában szereplő álomfoglalkozások, barátok és felnőttek tanácsai – mentén találtál ki magadnak egy elképzelt, vágyott jövőképet. Gondolj bele, gyerekként mennyire hiányos ismeretekkel rendelkeztél a világról. Fogalmad sem volt arról, hogy milyen a valódi felnőtt élet, csak arról tudtál fantáziálni, amit másoktól láttál.
Gyerekként nem tudtad, milyen felnőtt leszel
Másodszor, a gyerekkori álmaid az akkori éned álmai voltak, és nem azé, aki most vagy. Bele kell törődnöd, hogy sohasem fogod elérni azokat a fantasztikus dolgokat, amiket kiskorodban megálmodtál, mégpedig azért nem, mert ezek akkor születtek, amikor még nem is tudtad, ki lesz belőled felnőttként. Gyerekkori önmagad éppen ezért nem kérheti tőled számon, hogy nem lett belőled űrhajós vagy rocksztár.
Azzal azonban tartozol gyerekkori önmagadnak, hogy igyekszel minél többet kihozni abból, aki valójában vagy (és nem abból, akinek kiskorodban megálmodtad leendő önmagad), és képességeidhez mérten a legjobb életet biztosítani magad és a szeretteid számára. Nem kell híressé válnod és hihetetlen, emberfeletti dolgokat véghezvinned ahhoz, hogy boldog legyél. Az a feladatod, hogy megtaláld a valódi céljaidat és azt, amiben ténylegesen kiteljesedhetsz. A boldogság, amit gyerekként megálmodtál magadnak, továbbra is elérhető, csak nem a csillagok között kell keresned.
