Történelmünk tele van színészlegendákkal, akik tragédiákkal tűzdelt életutuk ellenére zseniális alakításokkal örvendeztették meg a közönséget. Hát csoda, hogy mindenki beléjük szeretett?
Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Nemzet Színésze, és még számtalan kitüntetés birtokosa. Nem véletlenül: a klasszikus hősöket csak ő tudta ilyen erővel és humorral megformálni. A színpadi szerepein túl több mint nyolcvan filmben szerepelt, nélküle elképzelhetetlen lett volna az Egri csillagok, az Egy magyar nábob, A koppányi aga testamentuma vagy a Különös házasság.
1919-ben jött a világra Hódmezővásárhelyen, a család legidősebb gyermekeként. Négy öccse jóval később született, így nem tudtak igazán összenőni. Addig pedig, amíg egyedül élvezhette szülei figyelmét, próbára is tette a türelmüket, hiszen már ekkor mindent intenzíven megélt: időnként „világgá ment”, vagy pajtásaival játszott olyan patakparton, ahol évente néhány haláleset mindig előfordult. Emellett azonban érdeklődő maradt, jól tanult, lenyűgözte a katolikus egyház, az éneklés, a hegedülés vagy akár az édesanyja varrodájában folyó munka. Gyakran volt beteg, sőt az orrnyálkahártyáját érintő egészségügyi probléma egész felnőtt életében elkísérte. A legnagyobb csapás mégsem a gyakori megbetegedés volt az életében, hanem 16 éves korában édesapja öngyilkossága. Hirtelen ő lett a férfi a háznál: nemcsak pénzt kellett keresnie, de öccseiről is többet kellett gondoskodnia, mint korábban.
A vérében volt a mesterség
A színház iránt is eleinte azért érdeklődött, mert a hódmezővásárhelyi katolikus ligában pénzt tudott keresni a szerepléssel. Itt azonban egymásra talált a színészmesterség és a tehetséges Bessenyei: úgy fogalmazott, hogy ekkor érkezett haza igazán. Rendkívül gyorsan tanult, elsajátította pályatársaitól a színészi fogásokat, így 1942 őszéig a szegedi színház tagjaként lépett fel kis szerepekben úgy, hogy színiiskolába soha nem járt. Élete azonban ettől még nem lett könnyebb: a kis szerepekhez alacsony fizetés járt, így Szegeden, később pedig Miskolcra kerülve is gyakran éhezett. A váltást a Nemzeti Színháztól érkező ajánlat hozta el, ahová hamar eljutott a híre. 1945-ben ugyan jött egy szünet, amikor politikai okokból nem engedték játszani, de 1950-től ismét várta a jól ismert színpad és a vele járó hírnév. Bessenyei nagy név lett a szakmában, szenvedélyével, különleges hangjával meggyőzően alakította a klasszikus hősöket, nagyszerű volt Kossuthként, a Bánk bánban, de Othellóként vagy Galileiként is.
A nyugalom évei
Aktív időszakában egy alkalommal kellett egy ideig távol maradnia szeretett színpadától: amikor 1970-ben gyomorvérzéssel, szinte már életveszélyes állapotban kórházba került. Felgyógyult, és csak idős korában vonult nyugdíjba. A szakmából kiábrándulva, de továbbra is színházba járó emberként élt feleségével a tanyájukon, amíg 85 éves korában szívbetegsége következtében el nem hunyt. 2005-ben helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. Emlékét szobrok, emléktáblák, művelődési központ, páholy, illetve a 2008-ban alapított Bessenyei-díj őrzik.
„Bessenyeibe mindenki szerelmes”
Az ötvenes évektől kezdve Bessenyei egyfajta ideálként létezett, imádták a nők, és ő is imádta őket. Összesen négy alkalommal kötött házasságot. Először Szederkényi Ada színésznővel házasodott össze 1944-ben. 15 éves frigyük alatt sok mindent átéltek, a második világháború végén nyomorogtak, bujkálniuk kellett, miközben Ada egy ikerpárnak adott életet. A család eleinte egy budapesti albérletben húzta meg magát, aztán idővel – Bessenyei karrierjének épülésével – helyzetük egyre javult.
Az ötvenes évek elején azonban belépett a képbe Váradi Hédi színésznő, Bessenyei tanítványa. Hamar szerelem szövődött köztük, ami a színész házasságának, sőt tanári pályájának végét jelentette. Bessenyei ugyanis, amint Hédivel egymásra találtak, nem tanított tovább azon a Színművészetin, ahová nála tíz évvel fiatalabb kedvese járt. Hédit 1961-ben vette feleségül, de csak egy évig voltak házasok. Szakításukhoz sok minden, köztük a kor egyik legnagyobb szerelmi botránya is hozzájárult: a Bessenyei párjaként élő Hédi és Tolnay Klári férje, Darvas Iván között rövid viszony bontakozott ki.
Három lány apjaként
1963-ban az immár kétszeresen elvált színész megismerkedett a szintén színésznőként kibontakozó, majd pályáját szerelme kedvéért elhagyó, fiatal Lugossy Zsuzsával. Összeházasodtak, és született egy Juli nevű kislányuk. Ekkorra viszonyuk megromlott, Bessenyei eleinte azt is megkérdőjelezte, ő-e a gyermek apja. A házasság így ért véget (Julit Zsuzsa új férje adoptálta), de ekkor Bessenyei már egy új fiatal tehetségbe, Béres Ilonába volt szerelmes. A kapcsolat kedvéért mindketten felbontották a házasságukat, de sajátot nem kötöttek.
1970-ben szakítottak, ismét nem minden botrány nélkül. A nyugalmat végül Bessenyei negyedik felesége, B. Élthes Eszter hozta el. Akkor lépett a színész életébe, amikor az gyomorvérzésével a kórházi ágyat nyomta. 1980-tól a színész haláláig tartott a házasságuk, ami azért is különlegesnek számított, mert Eszter fogorvosként és nem színésznőként dolgozott, a szakmán kívülről érkezett. Ő volt az, aki megszerettette Bessenyeivel a vidéki élet nyugalmát, a lovaglást, a természetet, és megbocsátotta a bonviván minden félrelépését. A színész három lánya közül Zsófia színművészként épített karriert, 2006-ban hunyt el.
