Hattyúmama bújik elő a nádasból, szürke, pelyhes fiókái libasorban követik, a part menti sziklákon vadkacsák csipegetnek. Azonnal a táskádhoz nyúlsz, szendvicsmaradékot vagy az előre bekészített száraz kenyeret keresed benne. Hamarosan köréd gyűlnek a madarak, mind arra várnak, hogy feléjük hajítsd a következő falatot. Ennél rosszabbat nem is tehetnél velük.
Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben már etettünk vízimadarakat. Kellemes gyerekkori élményünk fűződik hozzá – mert már a szüleink is a kezünkbe adták a kenyeret a tóparton –, amit szeretnénk feleleveníteni vagy megosztani a saját gyerekeinkkel. Pedig a hozzánk sereglő madarak lelkesedése ellenére rosszat teszünk velük, megbetegíthetjük, sőt akár meg is ölhetjük őket. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület sajtóközleményben hívta fel a figyelmet a vízimadarak etetésének veszélyeire.
1. Megbetegíti a madarakat
A hattyú- réce- és lúdfajok étrendje olyan zöld növényi részekből áll, mint a füvek, a levelek, a gyomok vagy vízi- és kultúrnövények, nem pedig maradék szendvicsből, száraz kenyérből, pogácsából. Éppen ezért a hosszú ideig (hetekig vagy hónapokig) az emberek egyoldalú étrendjén élő állatok teljesen felhagynak a természetes táplálkozással, ami főként a fiókákra jelent különösen nagy veszélyt. A fejlődésben lévő madaraknál az etetés úgynevezett angyalszárnybetegséget, vagyis csont- és tollnövekedési rendellenességet okoz, ami röpképtelenséghez vezet.
2. Kikapcsolja a vonulási viselkedést
Az etetéshez szokott madaraknál megszűnik a vonulási viselkedés, a hűvösebb idő beköszöntét érzékelve sem indulnak el délre, ezért a befagyott vízen kell boldogulniuk, ahol egyre kevesebb a szabadon maradó vízfolt. Mivel az ember természetellenes táplálékforráshoz szoktatja őket, télen nem állnak tovább, szembe kell nézniük a faggyal és az élelemhiánnyal, ami előbb-utóbb a vesztüket okozza.
3. Növeli a madarak közötti agressziót
Miután egy falat kenyeret vagy egy darab csipszet dobsz a madarak közé, az állatok tülekedve, egymás felé kapva versengenek érte. Ez könnyen okozhat sérüléseket, ami rontja a túlélési esélyüket – főként a szélsőséges időjárási körülmények között. Ezekre a madárfajokra természetes esetben ritkán jellemző az agresszió.
4. Szennyezi a környezetet
Az etetőhelyeken akár mázsányi eleség is felhalmozódhat naponta, ami a téli hónapokban a több tonnát is elérheti. Ez rossz hír a vizek egészségére nézve, jó hír viszont a patkányoknak, melyek szívesen alapítanak családot ezeken a helyeken, járatokat ásva a folyók és tavak partjába. Irtásuk igencsak problémás, ugyanis az arra szolgáló a szerek az ivóvízbe is bejutnak. Az etetések miatti túlzsúfoltság által pedig nő a vizek szervesanyag-terhelése, a víz minősége pedig romlik. A környezetszennyezésért az olyan vízpartra szórt, nagy tömegű eleségek is felelősek, amik amúgy nem ártalmasak a vízimadarak egészségére.
5. A madarakat számukra alkalmatlan területekre vonzza
Az etetés a vízimadarakat olyan területekre vonzhatja, amelyek képtelenek önfenntartó életet kínálni az állatoknak, olyan parkokba vagy akár szökőkutakba, ahol nem tudnak költeni és felnevelni a fiókáikat. A környező épületek tetején vagy erkélyein fészkelve az a veszély fenyegeti őket, hogy utódaik éhen halnak, a mélybe ugorva megsérülnek vagy elüti őket egy autó.
6. Segíti a fertőző betegségek terjedését
Az etetőhelyeken kialakult túlzsúfoltság, a madarak közötti agresszió, ürülék és tetemek a fertőző betegségek melegágyát teremtik meg. Ezek közül az egyik legveszélyesebb az emberek egészségére is veszélyes madárinfluenza.
