Naponta kétszer fogat kell mosni – ezt minden gyerek és felnőtt tudja, ahogy lassan az is átszivárog az emberek tudatába, hogy étkezés után érdemes fél órát várni a sikálással. No de milyen szabályokat kellett betartaniuk a történelem során azoknak, akiknek maximum gyökerek álltak rendelkezésükre?
Az egészséges fogak nemcsak szépek, de komoly szerepük van egész szervezetünk épségében. Egy-egy rossz fog vagy makacs fogínybetegség belső gyulladást okozhat, a baktériumok méreganyagai a vérrel és a nyirokkeringéssel máshová is eljuthatnak, így akár szív- és tüdőproblémákat, ízületi gyulladást, hajhullást válthatnak ki. Nem véletlen, hogy már időszámításunk előtt is végeztek fogászati kezeléseket.
Azzal persze sokáig senki nem volt tisztában, hogy pontosan mi okozza a fogszuvasodást és a többi nyavalyát – úgy gondolták, gonosz manók költöztek bele a fogüregbe, és onnan sanyargatják gazdájukat. Pierre Fauchard francia sebész volt az első, aki egyáltalán feltételezte, hogy valami más oka is lehet a bajoknak, például a megfelelő szájhigiénia hiánya, a lepedék lerakódása és a baktériumok elszaporodása. A fogak tisztításának gyakorlata azonban ennek ellenére csak azokban az országokban terjedt el igazán korán, ahol a személyes higiéniát a vallás szigorúan előírta. A hindu, az iszlám vagy a zsidó közösségekben mindenki másnál hamarabb kezdtek el különböző eszközöket bevetni a szájszag elűzése és a ragyogó mosoly érdekében.
Rágj botot, boldog lesz a fogorvosod!
Ezek közül az eszközök közül néhány fenn is maradt – innen tudjuk, hogy időszámításunk előtt 3500 évvel az ókori babiloniak fadarabokat rágcsáltak fogtisztítás céljából, míg a muzulmánok körében az arakfa gyökeréből készített miswak vagy siwak használata terjedt el. Az arakfa többek között gyulladáscsökkentő, vírus- és baktériumölő, illetve összehúzó hatású tanninokat tartalmaz, amik nagyszerűen tisztították a szájüreget minden imádkozás előtt.
A kínaiak, illetve az afrikai népek ugyanígy aromás fagyökerek rágásával ápolták fogaikat, míg az ókori egyiptomiak már „fogkrémmel” átitatott textilcsíkokat adtak rabszolgáik kezébe. A fogporba őrölt ökörpatát, mirhát, vulkáni hamut, égetett tojáshéjat kevertek, ami garantáltan lesúrolta a lepedéket. Az ókori görögök inkább a mentára esküdtek, amit szivacs- vagy szövetdarabbal dörzsöltek a fogaikra.
Az első sörtés fogkefék még állatszőrből készültek
Azokat a fogkeféket, amelyek már sörtékkel voltak képesek a fogakat és a fogközöket is kitisztítani, a kínaiak találták fel: egy megfelelő helyeken kilyuggatott bambuszdarabra vagy csontra vaddisznósörtét csomóztak. Az európaiak kényes ínyének ez persze túl durva eljárás volt, ezért ők az eszközt lószőrrel tették komfortosabbá. Az igazán gazdagok fogkeféjének nyele persze aranyból, ezüstből, gyöngykagylóból készült, helyet kapott rajta a tulajdonos monogramja és némi díszítés is, és természetesen addig használták, míg teljesen el nem kopott.
Az első modern fogkefe egy börtönben született
Egy idő után a fogkefe olyan népszerű lett, hogy már a fogorvosok is elkezdték őket ajánlani pácienseiknek. Az 1700-as évek vége felé Thomas Berdmore volt az első, aki megpróbálta meggyőzni a kefe szükségességéről az angolokat, miközben Németországban Carl Schmidt udvari fogorvos tette ugyanezt, elrendelve a reggeli előtti kötelező fogpucolást.
A fogkefe azonban akkor terjedt el igazán, amikor a kis eszközök tömeggyártása megkezdődött. Ehhez meg kellett várni, míg William Addis feltaláló Angliában börtönbe kerül, és addig unatkozik, míg végül kifundálja a gyártás mikéntjét. Kiszabadulása után végre mindenkinek jutott fogkefe, bár a szabadalom máig H. N. Wadsworth nevéhez kötődik, ő irányította ugyanis a gyártási folyamatot az 1850-es évektől, amikor már majdnem harmincféle fogkefe között lehetett válogatni.
Műanyagról persze még nem volt szó: disznó vagy borz szőrét csomózták rá a modern fogkefékre. 1938 volt az év, amikor a műanyag átvette az uralmat a szőr felett, ekkortól a DuPont cég már olyan fogkeféket gyártott, amelyek nagyban hasonlítottak a ma ismertekre. Ennek ellenére a rendszeres fogmosás csak a második világháború után jött divatba az amerikai katonákon keresztül, akiknek kötelezővé tették a fogpucolást.
Mikortól zizeg?
Az első elektromos fogkefére az 1930-as évek végéig kellett várni, és Svájcnak köszönhetjük, bár vannak, akik az 1959-ben, a General Electric által gyártott Broxodentet tartják az első igazi ilyen fejlesztésnek. Ezek a fejek azonban még nem forogtak, arra csak 1987-ben került sor, és így már sokkal hatékonyabban távolították el a lepedéket.
Az első modern tubusos fogkrém 1892-ben jelent meg a piacon dr. Sheffield’s Creme Dentifrice néven (a Sheffield-cégből alakult ki később a Colgate), addig jellemzően fogporok, paszták és foglekvárok (!) közül lehetett válogatni.
A jövő fogkeféje
Úgy tűnik, hiába töltöttünk ennyi évet a megfelelő fogkefe kifejlesztésére, dédunokáink már valószínűleg nem is használják majd őket. A fogtisztítás jövője a mindössze hat másodperc alatt teljes és alapos tisztítást ígérő, fúvókákkal és habszivacs sörtékkel ellátott okoseszközé, amit a fogvédőhöz hasonlóan csak be kell tenni a szánkba.
De amíg ez igazán elterjedtté nem válik, be kell érnünk olyan elektromos fogkefékkel, amelyek okostelefonnal összekötve hírekkel vagy apró játékokkal szórakoztatnak a fogmosás két perce alatt, közben elemzik a szokásainkat, és ha kell, fénnyel, pittyenéssel figyelmeztetnek azokra a területekre, amelyeket lustán kihagyunk tisztítás közben. Akinek ez túl futurisztikusan hangzik, Woody néven arakfából készített pálcikákat is vásárolhat, amikkel igazán autentikus botrágcsálós fogtisztításban lehet része.
