Lehet-e csomagolásmentesen élni? Kipróbáltuk!

Három hét csomagolásmentesség. Semmi műanyag. Semmi nejlonszatyor, üveg vagy doboz. Kipróbáltuk, működőképes-e a hulladékmentes vásárlás.

Néhány héttel ezelőtt megkeresett a Tudatos Vásárlók Egyesülete azzal a kérdéssel, hogy csatlakoznék-e a háromhetes csomagolásmentes kihívásukhoz. Az eredeti feltételek szerint ez alatt az idő alatt összesen kétszer kellett volna szupermarketben, piacon vagy pékségben, egyszer pedig egy csomagolásmentes boltban vásárolnom. Úgy gondoltam, ha lúd, legyen kövér, a tudatos életmód amúgy sem áll távol tőlem, ezért egy kicsit módosítottam a saját szabályaimon: elhatároztam, hogy teljesen lemondok a bezacskózott, bedobozolt, befóliázott vagy bepalackozott élelmiszerektől és italokról. Ezzel a bátor döntéssel még nem tudtam, hogy milyen nagy fába vágtam a fejszémet.

No de mi is a gond a csomagolással? Egy ismerősöm értetlenkedve nézett rám, amikor megosztottam vele, hogy nemcsak zabpelyhet lehet hulladékmentesen vásárolni, de ma már textilbetétet is beszerezhetünk, ami használat után természetesen nem a kukába, hanem a mosógépbe kerül. Az első reakciója az volt, hogy ez rémesen középkori megoldás. Minek mennénk vissza az időben, ha az olyan innovációk, mint a dobozos tej vagy a PET-palackos ásványvíz az életünket hivatottak megkönnyíteni? A felvetése egy pillanatra engem is elgondolkodtatott, de mivel jó ideje próbálok a tudatosság ösvényén haladni, eszembe jutott, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Hiszen valljuk be, hogy például a műanyag roppant praktikus találmány: tárolhatunk, csomagolhatunk, sőt öltözhetünk is bele – olcsó, könnyű és tartós.

A probléma ott kezdődik, hogy amíg bedőlünk az előnyeinek, elfeledkezünk arról – vagy talán nem is tudjuk –, hogy egyes műanyagok olyannyira tartósak, hogy képtelenek tökéletesen lebomlani. Bizonyos mikroműanyagok keletkeznek belőlük, amik a természetbe jutva aztán hatalmas károkat okoznak az állatok és közvetve az emberek szervezetében is. De eddig sem kell eljutnunk, hogy lássuk, mit tehet egyetlen szívószál egy teknősbékával, vagy hogyan pusztulhatnak el a tengeri madarak a gyomrukba került nejlonzacskótól. A legtöbb műanyag – amiből a PET-palackok vagy akár az éthordód készült – az általad elfogyasztott étellel vagy itallal is kárt tehet a szervezetedben. Lássuk be, hogy a kényelemnél sokkal fontosabb a környezeted és az egészséged védelme!

Kenyér és tej csomagolásmentesen: környezetbarát és – valljuk be – esztétikus
Kenyér és tej csomagolásmentesen: környezetbarát és – valljuk be – esztétikusFotó: Ruzsovics Dorina

De vajon lehet-e anélkül élni, hogy további szemetet halmozzunk fel a világban? A kihívásnak a saját zero waste, vagyis nullahulladék-készletemmel vágtam bele, aminek a tartalma négy különböző méretű vászonzsák, egy vászonszatyor és az évek során felhalmozott befőttesüveg-gyűjteményem volt. A három hét alatt pedig vásároltam csomagolásmentes boltban, piacon és azokban a szupermarketekben és boltokban, ahová a kihívás előtt is jártam.

Mik voltak a kihívás nehézségei?

A tervezés

Számomra a kihívás legnehezebb része a tervezés volt. A napjaim kaotikusak, szinte mindig rohanok valahova, és ha este hazaérek, vagy abból dobok össze vacsorát, amit éppen a hűtőben találok, vagy még beszaladok egy útba eső boltba, és a pillanatnyi ihlet hevében pakolom tele a kosaram. Ezt a stratégiát három hétre elfelejthettem, ugyanis a csomagolásmentes vásárlás az esetek többségében megoldhatatlan legalább a vászonzsákok nélkül. Választhattam aközött, hogy minimalizálom és megtervezem a heti vásárlásaimat – hiszen csak annyiféle élelmiszert tudok hazavinni, amennyit elpakolhatok a saját tárolóimba –, vagy mindenhova magammal viszem a hulladékmentes készletem. Az első opció szimpatikusabbnak tűnt, bár hamar kiderült, hogy a péksütemények például maximum két napig tartják az ehető frissességüket. Egy nap sokáig voltam a belvárosban, egy előadásról tartottam hazafele, amikor rájöttem, hogy nincs otthon semmi reggelinek való. Egyetlen vászonzsák volt nálam, amit az Aldiban megpakoltam hat fahéjas csigával, és minden gyümölcsből vettem egyet-egyet, ami nem volt becsomagolva. A bedobozolt áfonyától vérző szívvel vettem búcsút.

Nincs vásárlás vászonszatyor nélkül
Nincs vásárlás vászonszatyor nélkülFotó: Ruzsovics Dorina

A málházás, cipekedés, szatyrozás, üvegezés

Az olyan gondos elcsomagolást igénylő élelmiszerek, mint a zabpehely, a müzli, a rizs vagy éppen a lencse beszerzése sokkal könnyebben megoldható a hazavitelüknél. Legnagyobb örömömre a Ne pazarolj! boltban többféle müzlit is találtam, a Vásárcsarnokban be tudtam szerezni a hamis tepertőkrémhez szükséges tökmagot, az Auchan csomagolásmentes részlegén pedig még krékert is sikerült zsákmányolnom. A vászonszatyrokat sokkal praktikusabbnak tartom a jól záródó, de más szempontból nehezen kezelhető befőttesüvegeknél, ezért általában ezekbe vásároltam. Számomra a reggeli azonban nem reggeli tej nélkül. Le tudtam mondani mindenféle gyümölcsléről, de a tejhez ragaszkodtam. Így hát a három hetem egyik napján vászontáskámban egy csatos üveggel, egy kisebb zárható üveggel és három vászonszatyorral kerekedtem fel a Ne pazarolj!-ba tejet venni (mert ha már egyszer elindulok, akkor ugye bevásárolok rendesen). Miután megtöltöttem a tárolóimat mindenféle jóval, már csak egy metró- egy busz- és egy, a körülményeket tekintve hosszabb gyalogút választott el az otthon biztonságától. Mire hazaértem, eldöntöttem, hogy a kihívás végéig vígan elélek tej nélkül.

Étteremben enni-inni

Ez alatt a három hét alatt – nem meglepő – sokkal szívesebben ettem étteremben, ahol tányéron, extra hulladék keletkezése nélkül tették elém az ebédemet vagy a vacsorámat, ráadásul nem kellett érte cipekednem sem. Igen ám, de ki gondolta volna, hogy hiába eszem meg helyben, a gyrost és a tortillát még betekerik nekem egy bájos alufóliakabátba. Az elviteles kávénak elébe mentem, az egyetlen dolog, amit külön a kihívásra vásároltam, egy bambusz hordozható kávéspohár volt, amibe a szerkesztőségünk melletti kávézó tulaja boldogan készítette el az italomat. Ugyan nem mindenhol vállalják, hogy saját bögrébe adják a kávét, ő kifejezetten szorgalmazza a hulladékmentes életmódot.

Vendégeket hívni

Az élet a zacskó csipszen és a dobozos üdítőn túl sem állt meg. Éppen ezért botorság lett volna a kihívás végéig várni egy jó kis társas esttel. A barátnőmék érkeztek hozzánk, és többszörösen feltette a kérdést, hogy mit hozzanak. Nem akartam azzal álltatni, hogy lesz nálunk mindenféle rágcsálnivaló, ezért elárultam neki, hogy éppen kihívásban vagyok, szóval amire számíthatnak nálunk, az felszeletelt sárgarépa, mandarin, alma, aszalt banán és kréker (amihez az Auchanban jutottam), ha ezenfelül még ennének-innának valamit, azt hozzák magukkal. Végül a Ligeti Boltban vettek szörpöt és teát, amitől én annyira meghatódtam, hogy egy kis cselhez folyamodtam, megkértem a barátomat, hogy rendeljen pizzát. Bizony, én is esendő ember vagyok.

Étcsokis mandula csomagolásmentesen
Étcsokis mandula csomagolásmentesenFotó: Ruzsovics Dorina

Süssünk-süssünk valamit

Pedig úgy terveztem, hogy muffint sütök nekik. Szerencsémre volt itthon még egy csomag sütőpor, de a cukor elfogyott, ezért kitaláltam, hogy mézzel édesítem a sütit. Sajnos nem tudom, hogy működőképes lehetett-e az ötletem, mert a sütésre szánt időt azzal töltöttem, hogy megpróbáltam felmosni a szekrény tetejéről a padlóra zuhant mézet, benne a befőttesüveg szilánkjait. Itt értem el a mélypontot. Később az is eszembe jutott, hogy süthetnék pogácsát vagy kenyeret, hogy ne kelljen mindig a boltba rohangálni érte, viszont csomagolásmentesen nem tudtam élesztőt beszerezni.

Mik voltak a kihívás pozitívumai?

Megtanultam tervezni

A fent leírtakból úgy tűnhet, hogy ez a három hét nem feltétlenül életem legkönnyebb időszaka volt, pedig sok dolgot megtanultam, és hiszem, hogy ha tovább folytatnám a csomagolásmentességet, egyre könnyebb lenne ez az életmód. Megtanultam például tervezni. Nem érzek kényszert arra, hogy minden nap berohangáljak a boltba, hátha nincs otthon valami. Az agyam elkezdett ráállni, hogy megjegyezzem, mi fogyott el, és azt majd beszerzem a hétvégén, egyszerre.

Üvegtárolókban a csomagolásmentes finomságok a Ne pazarolj! boltban
Üvegtárolókban a csomagolásmentes finomságok a Ne pazarolj! boltbanFotó: Ruzsovics Dorina

Időt spóroltam

Nem csak azért, mert nem töltöttem a fél délutánomat azzal, hogy a boltban ácsorogva kitaláljam, aznap mit fogunk vacsorázni, de azért is, mert nem kellett órákig bolyonganom a szupermarketekben, hogy megtaláljak mindent, amit venni szeretnék, és nem csábultam el az akciós csokis kekszre vagy a szusira a hűtőpultban. Megközelítőleg négy sorról vásárolhattam zöldséget, gyümölcsöt, pékárut és csomagolásmentes terméket. Kifejezetten felszabadító volt, hogy nem éreztem azt minden magam mögött hagyott kihagyhatatlan ajánlat után, hogy valóban kihagytam valamit, hiszen egyiknek sem én voltam a célközönsége.

És pénzt spóroltam

Az időn felül pénzt is spóroltam. Egyrészt csak akkor mentem boltba, ha már valóban nagyon sürgető volt, másfelől pedig – mivel kimérve vásároltam – mindenből csak annyit vettem, amennyire szükségem volt. Ráadásul a konyhám már meglévő tartalmával is sokkal kreatívabban bántam: befőttek kerültek elő egy finom gyümölcssalátához, halkonzervvel ettem a pirítóst, és felhasználtam azokat az egzotikus ínyencségeket is, amikkel eddig nem igazán tudtam mit kezdeni.

Mindenből csak annyit vásároltam, amennyire szükségem volt
Mindenből csak annyit vásároltam, amennyire szükségem voltFotó: Ruzsovics Dorina

Egészségesebben étkeztem

Mivel vegetáriánus vagyok, szerencsére nem kellett azon dilemmáznom, hogy hogyan szerezzek be szalámit vagy csirkemellet csomagolásmentesen – igaz a piacokon erre is találtam megoldást és alternatívákat –, de bizony, búcsút intettem titkos szenvedélyemnek, a félúton bekapott szelet pizzának. Nem került bezacskózott tartós kenyér a kosaramba, ahogy készételek sem. Elköszöntem a filmezős estéken a táblacsokitól és a csipsztől, helyettük aszalt banánt, mandarint és almát ettem. A hűtőt friss gyümölcsökkel és zöldségekkel töltöttem fel, amik minden vacsorán helyet kaptak.

Nem ütköztem ellenállásba

Eleinte tartottam attól, hogy az eladók nem fognak majd rajongani a vászonszatyraimért és befőttesüvegeimért, a hulladékmentes Facebook-csoportokban ugyanis több ilyen esettel találkoztam. A kimérős termékeket – legyen szó franciasalátáról vagy párizsiról – a boltok saját felelősségükre adhatják a magaddal vitt tárolóban a pulton belül. Sok helyen nem merik megkockáztatni, hogy olyan üvegbe vagy dobozba bocsássák útjára az általuk árult élelmiszereket, aminek nem lehetnek száz százalékig biztosak a tisztaságában. Ennek ellenére a saját tapasztalataim alapján kellemesen csalódtam. A szupermarketekben és a piacokon sem okozott problémát, hogy a péksüteményeket, a zöldségeket és a gyümölcsöket a saját vászonszatyraimba pakoltam, sőt az Aldiban a pénztáros úgy mérte le három paradicsomomat, hogy előbb kivette a kis szütyőmből, hogy ne kelljen annak a súlyát is kifizetnem. A Vásárcsarnokban befőttesüvegben vettem hummuszt, az eladónak egyetlen kikötése volt, hogy legyen széles a szája a tárolómnak, különben bármivel meg tudja tölteni.

Az üvegbe hummusz került
Az üvegbe hummusz kerültFotó: Ruzsovics Dorina

Megdolgoztam a kreativitásom

Miután ebben a három hétben sem a készételek, sem a műanyag dobozban árult sajtkrémek vagy más kenegetősök nem jöhettek szóba, kreatívnak kellett lennem a konyhában. Rájöttem például, hogy a répa milyen sokoldalú zöldség. Nem csak isteni torta készülhet belőle vagy hosszanti szeletekre vágva bármilyen nassolnivalót tökéletesen helyettesít, a darált hús helyett csodás alapanyaga a vega bolognai szósznak. Elővettem egy régi kedvencemet is, a hamis tepertőkrémet, amihez csak különböző magvakra és tökmagolajra volt szükségem, és nagyjából tíz perc alatt elkészült a friss, kenyérre kenhető finomság.

A piacon mindent megtaláltam, ami a hamis tepertőkrémemhez kellett
A piacon mindent megtaláltam, ami a hamis tepertőkrémemhez kellettFotó: Ruzsovics Dorina

Mire jutottam a kihívás alatt?

A vásárláshoz való hozzáállásom mindenképpen megváltozott. Voltak pillanataim, amikor azt tervezgettem, hogy miket fogok majd vásárolni, ha lejár a három hét, ma reggel mégis a szokásos három mandarinomat és egy banánomat vettem tízóraira. Ugyan megtorpantam egy pillanatra a pogácsák előtt, de úgy döntöttem, hogy inkább holnap viszek belőle, amikor magammal hozom a vászonszatyromat. Nem érzek késztetést arra, hogy amit megkívánok, most azonnal meg is vegyem. Csomagolásmentesen fogok élni ezután? Úgy sejtem, hogy még vannak korlátaim, amiknek a ledöntésére időt kell hagynom, viszont kompromisszumot kötöttem magammal: kerülöm a műanyag csomagolást, ha van, mindig a csomagolásmentes alternatívát választom. Csak akkor megyek vásárolni, ha tényleg szükségem van valamire, és nem feledkezem meg a vászonszatyraimról sem.

Ha te is kacérkodsz ezzel az életmóddal, azt javasolom, hogy kezdj bele fokozatosan, hiszen ha megerőltetőnek érzed a drasztikus változást, előbb vagy utóbb elmegy a kedved az egésztől (nekem is voltak ilyen pillanataim). Gondold végig, hogy mi az, amit be tudsz szerezni csomagolásmentesen, és mi az, aminek a csomagolt változatáról egyelőre nem tudsz lemondani. Próbáld ki a hulladékmentes vásárlást, látogass el a piacra. Ha fel tudod adni a nejlonszatyrok használatát, már sokat tettél a környezetedért. Földünk minden apró lépésért hálás lesz.

Mi lett a teszt eredménye?

A Tudatos Vásárlók Egyesülete arra kérte a kihívásban részt vevő tizenhárom tesztelőt, hogy három hétig legalább három alkalommal vásároljanak csomagolásmentesen. Ezalatt több mint 100 kg zöldséget, 38 kg pékárut és 25 kg tejterméket szereztünk be – ezekhez jutottunk a legkönnyebben hulladékmentesen. Ezenkívül vásároltunk még tojást, tésztát, magvakat, húsárut, hüvelyeseket, rizst, hajdinát, lisztet és gabonapelyhet.

Már heti egy csomagolásmentes vásárlással jelentős hulladéktól kímélhetjük meg a Földet
Már heti egy csomagolásmentes vásárlással jelentős hulladéktól kímélhetjük meg a FöldetFotó: Tudatos Vásárlók Egyesülete

A csomagolásmentes vásárlással összesen 239 műanyag zacskót/fóliát, 103 papírzacskót/papírdobozt, 32 műanyag (tejfölös/joghurtos), 22 tojásdobozt és 17 tejesdobozt spóroltunk meg. Ez fejenként 18 műanyag zacskót, 8 papírzacskót, 2,5 tejfölös dobozt, 1,5 tojásdobozt és 1,5 tejesdobozt jelent. A Tudatos Vásárlók Egyesülete szerint, ha Magyarországon minden huszadik ember, vagyis ötszázezren heti egy alkalommal csomagolásmentesen vásárolnának, akkor 9 millió műanyag zacskótól, 4 millió papírzacskótól, 1,25 millió tejfölös/joghurtos doboztól, 750 000 tojásdoboztól és ugyanennyi tejesdoboztól kímélnék meg a világot.

Mustra