Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Yellowstone a világ legrégebbi nemzeti parkja, ami egy hatalmas vulkáni kráterben alakult ki. Egyedülálló flórája, faunája, gejzírrendszere miatt az egyik legkülönlegesebb hely a Földön.
A 8980 négyzetkilométeren elterülő park a Föld legnagyobb érintetlen ökorendszereinek egyike: a Yellowstone folyó zuhatagai, az ugyanezzel a névvel dicsekvő tó – ami nem mellesleg Észak-Amerika legnagyobb, 2000 méteres magasság felett elhelyezkedő édesvizű tava – a hőforrások, magasra törő gejzírek, szabadon mászkáló bölénycsordák, grizzlyk, megkövült fák világa. Több mint tízezer éve él a területen ember, és hála a szigorú intézkedéseknek, a park csodálatos világa az emberi jelenlét ellenére is virágzik.
Volt egyszer egy vulkánkitörés
A Yellowstone mai területén olyan hatalmas vulkánkitörés zajlott, ami mellett a Mount St. Helens 1980-as kitörése kis túlzással apró pukkanásnak hatna. Nyolcvanötször negyvenöt méteres kaldera maradt a kitörés nyomán, no és vulkáni hamu borította be a Középnyugat-Egyesült Államok nagy részét, illetve Mexikó északi részét. A vulkáni tevékenység azóta sem hagyott alább, több kitörést is regisztráltak, de félnünk nem kell: az utolsó 640 000 évvel ezelőtt történt. Vulkánok és forró gejzírek ide vagy oda, a térségben már tizenegyezer évvel ezelőtt is éltek indiánok, akik halászattal, vadászattal tartották fenn magukat, a régészek obszidiánból készített eszközeiket is megtalálták.
A modern ember 1807-ben járt először a mai park területén: John Colter felfedezőnek azonban senki sem hitte el, hogy egy „pokolbéli kénköves” helyet látott, ahol még a sár is fortyog, és forró víz tör elő a földből. A következő évben a területen járó prémvadászok azonban rendre megerősítették a „mesét”. A területen élő első telepesek érdekes módon használták a gejzíreket: állítólag bedobták a szennyes ruhát a kamrákba, amit a forró víz tisztított meg, miközben kilőtte a magasba. 1869-ben a Folsom-expedíció, a Washburn–Langford–Doane-expedíció tagjai, majd Ferdinand Vandeveer Hayden derítette fel a park területét. Már akkor azt tervezték, hogy védett területté nyilvánítják. 1872-ben ez meg is történt: az elnök, Ulysses S. Grant aláírásával megszületett a Yellowstone Nemzeti Park.
Az első években több alkalommal is károkat okoztak orvvadászok, vandálok, a lovaskocsin vagy vasúton érkező látogatótömeg, így 1886-ban a hadsereg szólt közbe, akik erődöt építettek a Mamut-hőforrás közelében. Innentől kezdve a park látogatható maradt ugyan, de már megfelelő őrizet alatt. 1916 óta a feladatot a Nemzeti Park Szolgálat vette át, majd megépítették a mai is használt úthálózatot, táborhelyeket, látogatóközpontokat. Átélték az 1959-es nagy földrengést – az apróbbak szinte állandóak a területen – és az 1988-as tűzvészt is, ami a park területének több mint harmadát érintette. A Yellowstone Nemzeti Parkot 1976-ban az UNESCO nemzetközi bioszféra-rezervátumnak nyilvánította, 1978-tól pedig már a világörökség része. Napjainkban évente mintegy hárommillióan látogatják.
Gejzírek és ritka állatok világa
A park hemzseg a gejzírektől, forró vizes forrásoktól, iszapmedencéktől. Itt található a világ legnagyobb gejzírje, a Steamboat, ám a leghíresebbé mégis az Old Faithful vált, ami nagy testvére kiszámíthatatlanságával ellentétben 65-90 percenként biztosan kitör. A 290 vízesés közül az egyik legszebb a negyven méter magasról lezúduló Tower Fall.
Ha már a víznél tartunk: érdemes megnézni az egyedülálló Grand Prismatic Spring kénes forrást, amelynek 71 fokos vizét különböző algák és ásványok színesítik, vagy a Specimen-hegy körül fekvő megkövesült fákból álló erdőt. A park állat- és növényvilága egyedülálló, az erdőkben összesen 600 grizzly rejtőzködik, sok a nagymacska, a farkas, a szarvasféle, az antilop, a bölény, a vadjuh, de itt él rengeteg más ragadozó madárral egyetemben a fehér fejű rétisas is.
Maci Laci veszélyben
2017 júliusában azzal került be a park a hírekbe, hogy le akarják lőni az elszaporodott medvék egy részét. Abban az évben az amerikai Fish and Wildlife Service visszavonta a grizzlyk védettségét, amire rögtön lecsapott a vadászokat tömörítő National Rifle Association szervezet, azt kérve, hogy a parkban is vadászhassanak medvékre. A vadászat öröme mellett a cél az volt, hogy a medvék ismét féljenek az embertől, és ne háborgassák a helyi farmerek állatait. 2018-ban azonban bírói döntés született arról, hogy a grizzlyk kilövése továbbra is tilos, és az is marad – jó hír minden Maci Laci-rajongónak.
A farkasok csodája
A parkba érkező felfedezők még több falkányi farkast láthattak, ám idővel ezek az állatok teljesen visszaszorultak a Yellowstone területén – az 1930-as években tulajdonképpen kiirtották őket. 1995-ben azonban tudósok csoportja elkezdte visszaszoktatni őket a vadonba: összesen 23 állatot helyeztek el a parkban. Nem túlzás azt állítani, hogy innentől kezdve minden megváltozott.
A farkasokkal visszatért a jávorszarvasok természetes ellensége, amik így nem tudtak túlszaporodni és tönkretenni a bokrokat, fiatal fákat. A szarvasok által elkerült völgyekben és szurdokokban a növényzetnek újra esélye volt felerősödni, a fák háromszor olyan magasra nőttek, ami odavonzotta a madarakat és a hódokat. Mivel a farkasok megölték az addig nagy nyúl- és egérpusztító prérifarkasokat, újra elszaporodtak a rókák, a görények, menyétek, a sasok és a medvék is. A sűrűbb növényzet miatt a folyómedrek stabilizálódtak, szűkülni kezdtek, kevesebbet kanyarogtak, a völgyekben korábban tapasztalható talajerózió pedig lelassult. A park földrajza és teljes ökoszisztémája helyreállt csupán attól, hogy visszaengedték azokat az állatokat, melyek eleve őshonosak voltak a területen.
