Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Megint felülünk a kellemesen zötyögő nosztalgiavonatra, visszarepülünk az időben azokba az időkbe, amikor a Magyar Televízió még évről évre ontotta a jobbnál jobb ifjúsági filmeket és sorozatokat.
Ezek az idők már rég letűntek, de nemcsak az MTV-nél, hanem úgy általában. Változnak az idők, ma már nem biztos, hogy egy gyerek leülne Bagaméri vagy Matula bácsi elé, viszont az biztos, hogy belőlünk ki nem törlik ezeket az élményeket. Régen szünidőben kint rohangáltunk a grundon, vagy a Balatonnál, elmentünk vidékre a nagyihoz, hogy aztán kapálhassunk a szőlősben. Hogy „régen minden jobb volt”, az biztos, mint ahogy az is, hogy a mai modern világban elveszett valami, amit még ezek az örök érvényű ifjúsági sztorik magukban hordoznak.
Vakáció a halott utcában
A Süsü, a Mirr-Murr, a Pom pom és sok más kedvenc klasszikus írója, Csukás István egy egész generáció háláját tudhatja magáénak. Nincs magyar ember, aki ne ismert volna egyet is művei vagy megfilmesített regényei közül. A Vakáció a halott utcában is nagy sláger volt, amelyben egy csapat fiatal egy épülő szoci lakótelepen kezdenek magánnyomozásba, miután az új lakók azt tapasztalják, hogy egyre több minden tűnik el frissen épített lakásukból. Nemcsak a saját gyerekkorunk miatt nosztalgikus, de érdekes látni, hogy nézett ki Újpest 40 évvel ezelőtt.
„Régi szép idők”-mérő: 82/100. Kalandfaktor: 88/100.
Tüskevár
A végtelen szabadság, a természethez való közelség az, amit olyannyira intim módon megjelenít Tutajos és Matula bácsi története. Ez iránt áhítozott egy egész gyermeksereg abban az időben, a Kis-Balaton magányos, vadregényes, kalandot ígérő tájéka mindannyiunkat rabjává tett. Persze ma ez már kevésbé működne a modern gyerekeknél, hiszen a régi formátum és a fekete-fehér kép hátrányt élvez náluk a látványos akciófilmekkel és rajzfilmekkel szemben. Pedig a Tüskevár pont arra tanít meg minket, hogy sokszor a türelem mutatja meg az élet apró szépségeit, a természettel való kapcsolat pedig a legjobb tanítómester. Matula bácsi ízes beszéde, a zalai lápvilág élete, a film őszinte lelke még ma is megfogja az embert.
„Régi szép idők”-mérő: 97/100. Kalandfaktor: 68/100.
Az öreg bánya titka
Megint az a fránya kalandvágy! A vakációban rejlő határtalan szabadság mi mást is tartogatna. Amikor egy csapat gyerkőc megtalálja a régi, már nem használt bánya bejáratát a falu mellett, az öreg Gasch Lipót (ki más, mint Bánhidi László) elkergeti őket. Persze a nyári unalomban nincs jobb ötletük, mint feltérképezni a bánya titkát Pirosfej tizedessel. Aztán ki is derül a turpisság: a határ menti járatokban italokat csempészik az öreg tettestársaival. Egyébként a világvégi faluban megbújó titokzatosság és a földalatti kalandok igen sok izgalmat okoztak már gyerekként is, a híres főcímdala pedig máig a fülünkben cseng.
„Régi szép idők”-mérő: 87/100. Kalandfaktor: 98/100.
Le a cipővel!
Ha Csepcsányi, Bádogos, Palánk, Tuka és Kece neve ismerősen hangzik, akkor te is töltöttél már pár nyarat azon a szigeten, ahova ez az öt srác kilátogat azzal a felindulással, hogy ők már elég nagyok, tudnak vigyázni magukra. Első osztályú ifjúsági film a dadogó közértessel, a ravasz Kenderice Ákossal és Pólika Pállal. A nyár pedig újfent a kalandról szól, többek közt a nagy számháborúról, mely aztán minden bajnak elejét veszi.
„Régi szép idők”-mérő: 77/100. Kalandfaktor: 79/100.
Keménykalap és krumpliorr
Bagaméri, aki a fagylaltját maga méri – ismét csak a zseniális Csukás István, aki megadta nekünk a Keménykalap és krumpliorrt, amelyben egy csapat gyerkőc felkutatja Budapestet az állatkertből eltűnt majomtolvajért. Persze a sztori nem ilyen egyszerű, hiszen ott van még Bagaméri, aki a becsületes megtaláló jutalmáért versenyt fut a gyerekekkel, így aztán számtalan kalandba keverednek. A főszerepben Kovács Krisztián, aki a hetvenes évek legtehetségesebb gyerekszínésze volt, és Alfonzó, a régi idők egyik legikonikusabb alakja. Nemcsak felidézi a régi szép időket, mikor ezek mentek a tévében, hanem azt is láthatjuk, hogy mennyit változott fővárosunk 1978 óta. Hamisíthatatlan hangulat és nosztalgia, valamint egy elismerés Hollywoodból is – ám a film mögött jóval több minden lapul, az alábbi videóban az RTL Klub egy régebbi műsora fel is tárja a részleteket.
„Régi szép idők”-mérő: 100/100. Kalandfaktor: 96/100.
Na de mi történt azóta?
Kérdezhetnénk jogosan, hiszen ezek az ifjúsági filmek, ha nem is filmtörténelmi jelentőségűek, mégis felhőtlen szórakozást nyújtanak még évtizedekkel később is. Nagy sikerük ellenére viszont mégis eltűntek a gyártósorról a rendszerváltás után. Minden bizonnyal a politikai átrendeződés az állami tévére is kihatással volt, de vajon van emögött társadalmi és pszichológiai ok is?
A gyermeki kalandvágy teljesen normális dolog, ezen a legtöbb gyermek átesik, így volt ez már a népmesékben is: szerencsét kellett próbálni. Érdekes azonban mindezt összevetni a már enyhülést mutató szocialista időkkel, amikor az emberekben a jólét ellenére feltámadt az elvágyódás. A látszólagos szabadság egyre inkább a mindennapok része volt, de akkor még az emlékezetben élt az 50-es évek időszaka. Az ifjúsági sorozatok pedig, ha végigpásztázunk rajtuk, csupa olyan témával jöttek, melyek a kalandról szóltak, a szabadság kereséséről. A főhőseink ezekben a filmekben legtöbbször olyanok, akik a nyár kötetlenségét élvezve fedezik fel maguk körül a világot, feszegetik a határaikat, és így élvezik az életet. A gyermeki lét örök őszinteségének ábrázolása pedig nem néma forradalom volt a filmkészítők részéről, mint inkább lélegzetvétel, amivel mind a gyermekek, mind a felnőttek lelki világát bebalzsamozták – a mese duplán ütött.
Ez válasz lehet a korábban feltett kérdésünkre? Hiszen ma is megvan a fiatalokban a kalandvágy, szabadságvágy – ez öröktől fogva való. Azonban olyannyira más világot élünk, amivel össze se tudjuk vetni a negyven éve fiatalokként tengődőket és a maiakat – a régiek számháborúztak, az újak pedig a telefonokon és konzolokon játszanak. Mindez a „régen minden jobb volt” frázisra rímel, itt azonban a nosztalgia mellett ott van a döbbenet is, ha belegondolunk, a világon még sosem változott ennyit fiatal generáció, mint az utóbbi húsz évben. Ez a keserű érzés pedig már örökké ott fog lógni a kellemes nosztalgiával képernyőn futó, kedvenc ifjúsági sorozataink fölött.
