Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A történelem néha különös véletleneket produkál. A 17. századi Párizs lakossága talán nem is tudta, hogy a limonádénak köszönhetően menekült meg a pestistől.
A gasztronómia a művészetek hálátlan ágazata, ugyanis míg egy festmény vagy egy regény kiállja az évszázadok próbáját, egy finom étel néhány óránál sem húzza tovább. Tom Nealon Forradalmak az ebédlőasztalon című könyvében mégis megkísérli feltérképezni az elmúlt korok konyháit, és az ott készült ételek hatását a törtélemre. Ki gondolta volna például, hogy a 17. század második felében a limonádé állt Párizs és a pestisjárvány közé?
1668-ban, Franciaországban ismét pusztító útjára indult a pestis. Az emberek hiába tettek meg minden óvintézkedést, rendeltek el karanténokat, nem tudták megfékezni a járványt, ami a városokon áthaladva több tízezer áldozatot hagyott maga után. Bár a járvány közel járt Párizshoz, mégsem tudta bevenni, annak ellenére, hogy egy város minél nagyobb volt, annál könnyebben terjedt ott a kór. Vajon hogy lehet, hogy csodával határos módon megúszta a pestist?
A limonádé hódító útja
Igaz, a limonádé, a világ legelső üdítője már az őskor óta létezett, 1650-ben, Olaszországban különösen nagy népszerűségre tett szert. Miután sikerült olyan strapabíró citromfákat nevelniük, amik lédús gyümölcsöket teremtek, Rómában mindenki rászokott a limonádéra. Az ide látogató franciák természetesen vérszemet kaptak, ezért magukkal vitték az ötletet és Párizs utcáin is rendszeresítették a limonádéárusokat. Az ital még XIV. Lajosnak is egyik kedvenc italává vált. Azt tudjuk, hogy a citromsavnak köszönhetően az ivóvízben nem tudnak elterjedni a baktériumok, ez pedig már javított a limonádékedvelő párizsiak esélyein.
A pestis, a bolha, a patkány és az ember
A bubópestis a megfertőzött bolha csípésével terjedt, ezeket a rovarokat pedig a Távol-Keletről érkező hajók fedélzetén utazó óriás versenyegerek hozták magukkal. A bolháknak innen könnyű dolguk volt, az európai patkányokra átugrálva eljutottak Európa városaiba, miután pedig gazdáik elpusztultak, háziállatokra és emberekre költöztek át. A járvány azért tudott ennyire elterjedni, mert a szerves hulladékot az utcákon halmozták fel, így békében és boldogságban élt egymás mellett ember és patkány - amíg a kór fel nem ütötte fejét. Bár különféle módszerekkel próbáltak védekezni - a doktorok ecettel és gyógynövényekkel bekent fekete köpenyt és madárszerű csőrt viseltek, mások fokhagymából és ecetből készítettek szérumot, amit megittak és az arcukra kentek - mégis a citromnak köszönhető, hogy 1668-ban Párizst elkerülte a pestis.
Limonén, a csodaszer
Mire a pestis elérte a város határát, a limonádébiznisz már virágzott, szinte minden sarkon állt egy limonádés. A citrom egy limonén nevű anyagot tartalmaz, ami jól működik természetes rovarirtóként és koncentráltan a héjában található meg - amit pedig a párizsiak a szemétbe dobtak, majd a patkányok boldogan elfogyasztottak, így a pestisbaktériummal fertőzött bolhák elpusztultak. Ettől kezdve Párizs népének és a patkányok jószomszédi viszonyába többé nem volt beleszólásuk a történelem folyamán.
