Annak ellenére, hogy az 1944-ben, Donald Watson által útjára indított modern veganizmus alapelvei tulajdonképpen csak az állatok szenvedését és kizsákmányolását eredményező folyamatok kiküszöbölését szorgalmazták, több vegán közösség is akad, amely az összes állati eredetű termék fogyasztását tiltja, még akkor is, ha méhbarát módszereket használ egy termelő. Ami a Today I Found Out szerint simán kivitelezhető, a vegánok között is erősen vitatott kérdéskörről van tehát szó.
TILOS!
Az amerikai indiánok által a kontinensen való megjelenése után csak „a fehér ember legyeként” emlegetett háziméh és hat másik méhfaj által termelt méz természetesen vitathatatlanul állati termék, a méhek „második gyomrában” tárolt nektárt egymás szájába adogató rovarok által kiválasztott enzimek nélkül ugyanis nem jönne létre a méhsejtekben összegyűlő méz.
A saját súlyuk cipelésére, és egyetlen beszerző út során akár 1500 virág meglátogatására és 10 km megtételére is képes méhek királynőjét rabul ejtő méhészek sok esetben valóban kifüstölik persze a rovarokat a méz eltávolításakor, ezért annak idején Watson is a tiltott élelmiszerek közé sorolta a lépekben érlelődő anyagot.
De tényleg szenvednek?
Létezik ugyanakkor sokkal barátságosabb módszer is, amelynek során mesterségesen létrehozott és a „fölösleges” mézet kivezető kaptárakban éldegélnek a méhek. Az antibiotikum-, füstölés- és vegyszermentes módszer sok közösség szerint pedig már valóban vegánnak tekinthető.
Más vegánok azért mondanak igent a mézre, mert a tudomány jelenlegi állása szerint a rovarok nem képesek a fájdalom érzékelésére, hiába reagálnak bizonyos ingerekre úgy, mint a fejlettebb állatok. Emellett az is megjegyzendő, hogy a „gonosz” méhészek tulajdonképpen nem pusztítanak el több rovart, mint a zöldségtermelők, összességében tehát nem is olyan egyszerű eredményt hirdetni ez ügyben.
