Az utcák is elnéptelenedtek, amikor kéthetente a Szomszédok újabb epizódjait sugározta a Magyar Televízió. Bár népszerűsége még mindig nagy, az évek során azért a magyar közízlés is csiszolódott, főleg, miután olyan minőségi szériák lepik el a tévét, mint az októberben harmadik évadjával folytatódó Aranyélet.
Viszont az Aranyélet és a Szomszédok között körülbelül harmincezer fényévnyi megtett út van a magyar televíziózás történetében, és így utólag látjuk, hogy Horváth Ádám sorozata a hazai közízlés nyílt gyilkossága volt, ami elindította a rendszerváltás utáni televíziózás igénytelen teleregényeinek, vég nélküli szappanoperáinak gyártását a Família Kft-vel, Életképekkel, Kisvárossal, Barátok közttel és így tovább…
Hogy igazoljuk is ezt a tényt, csupán egy maroknyi példát hoztunk arra, miért is volt romboló és gagyi, mégis szerethető a Szomszédok.
Mágenheim doki, a dunai hajós
A Szomszédok mindig is híres volt a „profin” kivitelezett akciójeleneteiről. Itt például egy fiatal lány kerül veszélybe azzal, hogy felhevült testtel a Dunába ugrik. Az Oscar-díjjal jutalmazható fulladozós alakítás annyira élethű, hogy megfagy bennünk az élet is egy pillanatra, ámde Mágenheim doki seperc alatt megmenti a helyzetet a vízirendőrséggel. Ez a rendkívül érdekfeszítő két perc az egekbe lőtte a pulzusunkat, csak úgy sugárzik az izgalom a jelenetből!
Lelövik Jánost
A sorozat nem volt kispályás, a vér és erőszak pedig vonzza a tekinteteket. Az erdész Jánost egy galád orvvadász lövi le, amikor az meg akarja menteni társait. A gyors vágásokba csomagolt jelenet borús dallamával megadja a lehetőséget az igazi borzongásra, de sajnos János nem túl átütő játéka kicsit kizökkent. Például ahogy benyögi: „… most kezd piszkosul fájni.” Dénes bácsi ekkor tökéletes nyugalmát megőrizve közli, hogy rohan a telefonhoz. De azért el kell ismerni, ebben volt kurázsi!
Zuhanás
Örök klasszikus és talán a sorozat legtöbbször idézett pillanata, amikor a világszép építésznő meglátogat egy építkezést, a háttérben pedig szürreális pózban és bégető kiáltással zuhan le egy építőmunkás. Hidas Frigyes zeneszerző újra megtesz mindent, kiválóan adagolja a feszültséget taktusaival és jelzi: készüljünk, mert a veszély itt „lóg” a levegőben. A magasról lezuhant férfi viszont – talán hála a reggel bedobott sörnek – egy karcolással megússza, a helyszínelő ügyeletes pedig ki más, mint a csodadoktor Mágenheim.
Gengszterparádé a budapesti presszóban
Köztudott, hogy Vágási Feri a gazdagréti Batman, vagy Mágenheim Ádám a magyar Doktor House, de hogy Alma lenne Wonder Woman, aki könnyed profizmussal hárítja el az innen-onnan érkező veszélyforrást… nos, erre azért időnként rá kell csodálkoznunk. Az alábbi jelenetben ugyanis ismeretlen rosszakaró kézigránátot (!) dob be Alma presszójába, ahol a magyar maffia (?) krémje tölti szabadidejét. A pincérnő persze ott van a helyzet magaslatán, felkapja, és már hajítja át a robbanószert a túlsó oldalra (ahol persze éppen nincs egy lélek se). Mintha csak munkaköri leírásába tartozna a szuperhősködés.
Etus lerobban a Trabival
A Szomszédok tele volt olyan jelenettel, amikor valami nagy baj történt, hogy aztán két perccel később már meg is oldódjon. Piti bűnözők, gyors akciójelenetek, villámgyors kalamajkák… melyek a sztorit még nem bonyolítják, de éppen fenntartják annyira, hogy az ember ne aludjon el a félnyolcas híradó után a tévé előtt – az örökké bevált recept. Ilyen Etus trabantos jelenete, amikor is lerobban egy villamossín kellős közepén, s mire a rendőr kiér, a Trabi pöccre indul. Tanítani kéne!
Szilveszteri hardcore Mágenheiméknél
Etus nem bír magával: táncolni hívja a szilveszteri társaságát, s már-már elszabadul a pokol, amikor a doki hazaér Julival. Egy pillanatra szó bennszakad, hang fennakad, a doki mérges szemöldöke összeráncolódni készül… Ámde mégiscsak szilveszter van, a buli folytatódhat, mindenki, aki csak él és mozog, táncolhat is: még az örökké morgó Virág doktor is megnyújtóztatja lábait Etussal a '90-es évekbeli hazai deep technóra.
Romantikázás a nyaralóban
Talán a 331 epizód egyik legkínosabb és legviccesebb jelenete, amikor is a Mágenheim család nyaralni megy és lefekvés előtt a doki és Juli nosztalgiáznak egy sort. A legszebb romantikus filmes eszközöket, világításokat felhasználva a rendező igyekszik mindent beleadni, hogy a két főszereplő közt szikrázzon a levegő. Ez majdnem sikerül is, amikor a falon túlról nagy öklendezésbe kezd az iszákos férj, majd a gyerek vinnyogó hangon sivítja: „Ne… a papa belehány a kofferba”. Paff, vége a romantikázásnak.
