A manufaktúra azóta tovább gyarapította díjainak számát. 2016-ban a Kabai Tüzes Mennykővel hoztak el egy második helyezést, majd a tavalyi megmérettetésen már összesen öt elismerést gyűjtöttek be. Az Édes-csípés a Hot/Asian style, az Aranyszarvas pedig a Hot/Mild kategóriában nyert, míg a Kabai Tüzes Mennykő és az Alabárdos, a Hot/Medium, illetve a Hot/Pepper Blend kategóriákban szerzett ezüstérmet. És ezzel még nincs vége! Az Édes-csípés ugyanis elnyerte a „Best Hot Sauce In The World” különdíjat is, vagyis egyenesen a világ legjobb chiliszószaként vonult be a történelembe. Vajon egy kis magyar családi vállalkozás mégis hogyan jut el odáig, hogy letaszítsa trónjáról az amerikaiakat, akik hosszú éveken keresztül uralták a mezőnyt? Ez a kérdés motoszkált a fejemben akkor is, amikor megkerestem az alapító Diczkó Lászlót, hogy kifaggassam a világsikerig vezető útról.
Gépészből lett chilikészítő
László eredetileg gépésztechikusként kereste kenyerét. A chili iránt 2010-ben kezdett érdeklődni, közvetlenül azután, hogy az interneten belefutott néhány különleges paprikába. Magyarországon akkoriban még senki nem próbálkozott a (kereskedelmi mennyiségű) nevelésükkel, ezért elhatározta, hogy ő lesz az első.
Elég sok magot vettem. A nagymamámnak már volt némi tapasztalata a paprikatermesztésben, én meg úgy voltam vele, ha neki megy, én is meg tudom csinálni. Ez is csak egy paprika – gondoltam.
Mint kiderült, hiába csak egy paprika, azért akad vele gond bőven. Lászlónak azonban esze ágában sem volt meghátrálni, és technikusi találékonyságát kihasználva verekedte át magát a kezdeti buktatókon. A növényeket eleinte a szabad ég alatt nevelgette, majd saját kezével építette meg első két fóliasátrát, hogy felgyorsítsa törekvéseit.
Családja mindenben segíti
A gépész családja támogatásával hozta létre chilibirodalmát. Felesége, Enikő élelmiszeripari mérnökként felügyeli a szabványok betartását, az élelmiszerbiztonságot és nem utolsó sorban a kiváló minőséget, fia, a kereskedelmi és marketing végzettségű László a brandet tereli a megfelelő irányba, lánya, Csenge pedig főkóstolóként véleményezi a termékeket.
Ma már négy növényházzal és nagyjából 10 ezer tő csilivel dolgoznak. Méghozzá elég sokat, hiszen a magvetéstől az értékesítésig minden feladatot ők végeznek. László kifejezetten idegenkedik attól, hogy multivá nőjék ki magukat. Nekik jobban fekszik a kézműves vonal.
Azt szoktam mondani, hogy mi akarunk lenni a chilisek Mozart csokija.
Chilit chilivel
A manufaktúránál 5-6 elterjedt fajtából – például habaneróból, szellem chiliből –, főzéses technológiával készül a szószok többsége, ám kisebb számban további 30 különleges növényt is tartanak.
Ide tartozik a carolina reaper is, ami átlagosan 1,6 millió körüli Scoville-egységével a világ legcsípősebb paprikájának számít. Összehasonlítási alap gyanánt indulj ki abból, hogy a magyar erős paprikánál valahol 50 és 100 ezer között alakul ugyanez az érték.
Mi az a Scoville-skála?
Ez mutatja meg, hogy mennyire erős egy paprika. A Wikipedia szerint a Capsicum nemzetség tagjai (paprikafélék) csípősségét a kapszaicin nevű anyag okozza, ami a bőr hőérzékelő idegvégződéseit ingerli. A Scoville-féle csípősségi egység a gyakorlatban a kapszaicin relatív mennyiségét jelzi.
Saját bevallása szerint László mindent chilivel eszik, de a bitangul csípős reaper még rajta is kifogott. Amikor megkóstolta, hirtelen szorítani kezdett a mellkasa, és nem ez volt az egyetlen fizikai tünete.
Érzi az ember, hol tart benne a paprika. Ilyenkor mindig megállapítom: jobban szeretem a csípőset, mint ahogy bírom.
Büszkék a magyarságukra
Lászlóék termékneveiben a magyar történelem legnagyobb alakjai, fontos eseményei köszönnek vissza. A Kabai Tüzes Mennykő például a híres meteorit (onnan ismert, hogy az elsők között találtak benne földönkívüli eredetű szerves anyagot) előtt tiszteleg, ami 1857-ben csapódott be a település határában, de említhetnénk a Sárga Vihart is, ami a tatárjárás áldozatainak állít emléket – ahogy ezt a csomagoláson lévő dátumok is jelzik.
Nekünk csak ilyen eszközeink vannak, hogy üzenjünk a vevőinknek, akik így talán jobban utánanéznek az adott témának, amire gondoltunk.
Nem hitték volna, hogy nyerhetnek
A család idővel azt vette észre, hogy azok a külföldiek, akik megkóstolják a termékeiket, egyből vásárolnak is belőlük. Innen jött az ötlet, hogy a nemzetközi porondra lépve benevezzenek a chili szószok világbajnokságára.
Az első verseny közvetítését itthonról, a gép elől izgultuk végig. Nem hittük volna, hogy egyből nyerni tudunk, ezért alig akartunk elhinni, amikor a műsorvezető egyszer csak közölte: hé, ti ott az óceán túloldalán, figyeljetek, mert a Spirit of Attila a kategória világbajnoka!
Az már csak a hab a tortán, hogy termékük az összes zsűritagtól maximális pontszámot kapott.
Tavaly aztán ismét nagyot fordult velük a világ, amikor öt díjat hoztak el a versenyről, köztük a világ legjobb chiliszószának címét.
Vidéki gyerekként hihetetlen érzés volt számomra, hogy ekkora sikert értünk el.
A szóban forgó Édes-csípés szósz különlegességét egyébként az adja, hogy többféle chiliből, egy kevés paradicsomból, illetve meggyből és mézből áll össze, így egyszerre pikáns, csípős (de csak közepesen) és édes.
László közben már egy új ötletén dolgozik, de mivel az még kísérleti fázisban van, a részletekről egyelőre nem szeretne beszélni. Ha kíváncsi vagy, mi sül ki belőle, kövesd be a manufaktúra Facebook oldalát.
Több magyar is nyert
A 2017-es világbajnokságon nem csak a Diczkó családnak termett babér. Idén több magyar induló is szép eredményt ért el a versenyen.
„A nagymegyeri (Szlovákia) Varga Gabriel Burning Angel Chili fantázianevű terméke az Ultra Hot kategóriában végzett az első helyen, míg a nagymarosi GabKo Chili az X-Hot kategóriában második helyett ért el, a szentlőrinci Chilion Pepper blend kategoriában világbajnok lett, akárcsak a Sárréti Chilifarm, amelynek terméke a Fruit kategóriában lett díjnyertes."
– számolt be a hirado.hu.
Az alkoholos szószok kategóriájában ráadásul abszolút magyar siker született. Az első helyre a GabKo Chili, a másodikra a Kígyóscsili, a harmadikra meg a Sárréti Chilifarm futott be.
