Tóth Tamara munkásságáról legutóbb a feltörekvő magyar tervezők kollekcióiból készült tavaszi-nyári összeállításunkban olvashattatok, ezúttal pedig azzal került reflektorfénybe, hogy újra piacra dobta megfizethetőbb almárkáját, a t.deepartment by TAMARA TOTH-ot, melynek darabjai önmagukban teljes értékűek, de valamilyen okból a szezonális kollekciók tematikájából kiestek. A tervezőt a visszatért vonalról, a hazai divatiparról és a jövőbeni tervekről kérdeztük. Részletek a hajtás után!
3-4 hetente frissül a kollekció
“A t.deepartment by TAMARA TOTH egyes darabjai között nincsen kifejezett kohézió, közös üzenet vagy háttértörténet, hanem legtöbbször fiókban maradt, de számunkra kedves ötletek, hirtelen támadt gondolatok, esetleg korábbi kedvenc termékek finomított változatai.
Ezzel együtt az almárka a továbbiakban nem szezonokban és kollekciókban gondolkodik, hanem 3-4 hetente jelentkezik új modellekkel. Így vásárlóink egy folyamatosan bővülő és változó kínálattal találkoznak minden egyes alkalommal, nem szükséges fél évet várniuk az új kollekció megjelenéséig. Mivel az üzenet továbbra is az, hogy ezek a termékek alapvetően könnyen kezelhető, bármilyen ruhatárba beilleszthető darabok, ezért a korábbi rutint követve ezúttal sem hivatásos modelleket kértünk fel a visszatérést bejelentő imagefilm elkészítéséhez” – mondta a tervező az olcsóbb vonalról, amit a Lollipop Factory budapesti üzletében szerezhettek be.
- Bemutatjátok az új kollekciót a közelgő Mercedes Benz Fashion Week Budapesten?
A Mercedes Benz szerepel a távlati tervek között, de ebben a szezonban még nem veszünk részt. Nem titok, hogy hat éve szó szerint a semmiből indítottam a márkát, önerőből, "polgári" főállás mellett, befektető nélkül. A helyzet azóta sem sokat változott, a mai napig a főállásomból finanszírozom a felmerülő költségeket, valamint a lassacskán növekvő eladásokat forgatom azonnal vissza.
- Mire kell számítani az őszi-téli kollekciónál, miben lesz más, mint az előző?
Az új őszi kollekció hatalmas újdonságokat nem mutat, javarészt a márkától eddig is megszokott formavilágot és anyaghasználatot hozza. Az egyetlen változás talán, hogy ezúttal nincsenek nagy, világmegváltó gondolatok, elgondolkodtató vagy kifejezetten pikírt feliratok, mivel maga az alapinspiráció a kamaszkorom és leginkább a korszakra (2000-es évek legeleje) jellemző ikonikus ruhadarabok (úgy mint a miniruhaként hordott nagy kapucnis pulcsik, vagy a végig patentolható nadrágok) így az összhatás is sokkal könnyedebb, játékosabb, nosztalgikusabb. Ezt a visszaemlékező hangulatot adják vissza a színek is, a teljes kollekció csak fekete és különböző szürke árnyalatú darabokból áll, azt a hatást keltve, mintha régi, túlexponált fekete fehér fotókat nézegetnénk.
- Vannak olyan hazai tervezők, akik elég sötéten látják a hazai és nemzetközi divatvilág jövőjét. Te is közéjük tartozol?
A hazai divatvilágnak szerintem sosem volt óriási jövője, bár amióta Írországban élek, alaposan átértékeltem a magyar gyártást és piacot is. (Kevés a jó szakember, rettentő drága a szakmunka, és siralmas a választék mind alapanyagban, mind kellékben még a sokat kritizált magyar kínálathoz képest is).
De azért lássuk be, a magyar piac rettentően kicsi, kevés a vásárlóerő, ellenben rengeteg új és friss márka versenyez ugyanannak az igen szűk rétegnek a kegyeiért. Csak a magyar piacon meggyőző számokat produkálni nehéz, szinte lehetetlen, enélkül viszont hogyan várható el, hogy bármelyik buyer kockáztasson és akár egyetlen szezonra is szerződést kössön egy számára addig ismeretlen kis, kelet-európai márkával?
Jövője ettől függetlenül természetesen van a divatnak, miért is ne lenne, a társadalmi státusz, vagy bármely csoporthoz való tartozás, a huszadik század vége óta pedig az egyéniség kifejezésének is fontos eszköze az öltözködés kultúra. Egyszerűen annyiról van szó, hogy teljesen természetes módon változik a világ, és ezzel együtt a szokások és az emberek értékrendje is. Nem csak a divat-, minden más szakma/iparág is rákényszerül, hogy lépést tartson ezzel a változással, és új, a korábbinál jobban működő stratégiák után nézzen. Azt gondolom, aki gyógyítással, tetőfedéssel vagy akár tanítással keresi a kenyerét sem néz kevesebb kihívással szembe, mint mi, akik a divatiparban szeretnénk a felszínen maradni.
- Mit gondolsz a kialakult helyzetről? Tényleg csak a fast fashion, a felhígult piac és a közösségi oldalak tehetnek a jelenségről?
Ahhoz, hogy ezzel a jelenséggel kapcsolatban átfogó, releváns választ tudjak adni, azt gondolom, én kishal vagyok. Tény és való, hogy minden változik, de én személy szerint azt gondolom, hogy a túlkínálat, a fast fashion és a social media nem csak ront, de valahol "segít" is ezen a helyzeten. Gondolok itt arra, hogy a Zara vagy H&M (minőségükhöz képest) alaposan túlárazott, felülpozícionált termékei legtöbb esetben már az első vagy második felvétel/mosás után elkezdenek amortizálódni, így a törzsvásárlóik egy része szépen lassan "átcsorog" a lokális tervezők vásárlói közé. Először csak a nagyobb, komolyabb darabokat (pl kabát, blézer etc) veszik tőlünk, amiket valóban hosszú ideig szeretnének hordani, és ezért befektetésként élik meg a magasabb vételárat, később már apróságokért is inkább oda mennek, ahol valóban minőséget, figyelmes kiszolgálást és egyedi terméket kapnak, amiből legjobb esetben is maximum 80-100db (a mi esetünkben inkább 10-20) készült, nem 10.000.
"Egyszerre szeretnénk különbözni, de a társadalom egészébe is illeszkedni"
Persze az egyediség igényét is nehéz kiszolgálni, mert egyrészt mindenki olyasmit szeretne, ami "nem jön szembe minden utcasarkon", de közben hatalmas tömegek keresik pontosan ugyanazokat a termékeket, amiket a kedvenc celeben, bloggeren, véleményvezéreken látnak. A divat történelme mindig is így működött, a felsőbb társadalmi rétegek különbözni szerettek volna, az alsóbb rétegek pedig hozzájuk hasonlítani, így a "trendek" folyamatosan szivárogtak le az alsóbb kasztokba is. Ma sincs ez sokkal másképp, egyszerre szeretnénk különbözni, de a társadalom egészébe is illeszkedni, így az a ruhadarab amire pénzt vagyunk hajlandóak kiadni, egyszerre legyen "egyedi", "kisszériás", "limitált kiadású" de illeszkedjen az aktuális trendekbe is. Ez egyébként a kisebb márkák legerősebb fegyverténye, mi akár tudatos koncepció, kifejezett stratégia nélkül is ezt hozzuk, hiszen az aktuális trendek akkor is hatással vannak ránk, ha nem is feltétlenül szigorúan ezek mentén készítjük a kollekciókat, a gyártásba pedig nem tudunk akkora tőkét invesztálni, hogy nagyobb szériákban kerüljenek piacra a termékek.
A változással pedig együtt jár az is, hogy egyre könnyebb elindítani egy márkát, a social media ingyenes megjelenési lehetőséget ad, egy jól managelt Facebook oldal sokáig helyettesítheti a profi weboldalt, az Instagramon keresztül jól megválasztott hashtagekkel rengeteg olyan embert lehet elérni a világ minden pontjáról, akik egyébként sohasem találkoztak volna a márkával. Persze az algoritmusok folyamatosan változnak, így egyre több energiát és pénz kell belefektetni ezeken az oldalakon az imázsépítésbe, ha ugyanazt a hatást, ráadásul növekedést akarunk elérni. Ezzel együtt pedig egyre több ember számára elérhető, hogy saját márkát indítsanak, egyre inkább divat is a divatszakmában dolgozni, így nem meglepő módon növekszik a kínálat és gombamód szaporodnak az új brandek.
Lehet persze ujjal mutogatni és haragudni arra, aki alig egy hónapja jelent meg a piacon a saját termékeivel és félteni tőle a vásárlóinkat, de hosszú távon úgyis az marad a felszínen, akire valóban van igény, és szívvel-lélekkel csinálja ezt az egészet. Ez egy rettentő nehéz és nagyon költséges szakma, aki csak hirtelen fellángolásból vág ebbe bele, úgyis hamar kihullik. Aki viszont éveken keresztül küzd a fennmaradásért, az viszont igenis megérdemli a saját kis szeletét a piacból.
"A vásárlók amúgy sem hülyék, maximum egyszer vagy kétszer lehet nekik olcsó H&M pólóra "egyedileg" nyomott mintát vagy silány anyagból varrt terméket eladni, ekkora versenyhelyzetben már nem fognak többször olyan helyre menni, ahol becsapták őket."
Bár tény és való, hogy a köznyelvben és társadalom nagy részében még mindig keverik a szezont a fazonnal, és a szakma megítélését nagyban rontják azok a márkák, akiket mi a barátaimmal "butikosoknak" hívunk, amikor valaki leginkább a fast fashion üzletpolitikáját követi (értsd innen onnan összeollózott ötleteket dob piacra a szivárvány minden színében tartalom, lélek, a szakma iránti szeretet nélkül) és tervezőnek hívja magát.
Abszolút nincsen semmi probléma ezzel a fajta hozzáállással sem, a vásárlók számára talán még kényelmesebb is, én is sokszor kaptam olyan kérdéseket, hogy ebből nincs-e másik színben, vagy azt a tavalyi modellt miért nem gyártjátok már, de akkor sem összekeverendő a divattervezéssel. Tervezőnek az én véleményem szerint az hívja magát, akit nem elsősorban a pénzszerzés motivál (még ha ez nyilván része is a végcélnak, hiszen mind szeretnénk megélni abból amit csinálunk), hanem valamilyen csillapíthatatlan belső tűz hajtja, akkor sem tudja "nem csinálni", amikor abszolút nem racionális tovább küzdeni, van mondanivalója, tud valamilyen extra értéket adni a termékkel együtt és valóban szerelmes ebbe a szakmába.
Szerinted mi az őszi-téli szezon nagy slágere? Mi az a ruhadarab, amit mindenképpen be fogsz szerezni?
Egy ideje már nem vagyok nagy "beszerző", elég ritkán veszek új ruhákat, egyrészt mert rájöttem, hogy teljesen felesleges, mert az évek alatt szépen lassan kikristályosodott bennem mik azok az alapdarabok, amikben igazán jól érzem magam, így leginkább csak ezeket "pótolgatom", amikor már vállalhatatlan állagúra hordtam őket, másrészt (bár ezzel magam és a szakmám ellen beszélek) elrémisztenek az adatok, amik a divatipar környezetszennyező hatásával kapcsolatban napvilágot látnak. Így a legtöbb esetben én már nem vásárolok és a kollekciók készitése során is kerülöm azokat a darabokat amik "nagyon trendik" és az aktuális szezon vége után úgyis ciki lenne már őket felvenni, sokkal inkább a nagy klasszikusok frissített verzióiban és az egyszerű alapdarabokban hiszek.
Szép és többféle stílusban hordható hosszú szövetkabátot viszont nagyon régóta szeretnék, úgyhogy az új kollekciónkban található darabot egész biztosan én is hordani fogom (jópár évig).
