A Curbed.com hívta fel rá a figyelmünket, hogy a technológiai vívmányoknak és valószínűleg a 60-as és a 70-es éveken való töretlen nosztalgiázásnak köszönhetően újra divatba jöttek a benti és a kinti térben is megtalálható süllyesztett nappalik.
Az első ilyen “közösségi teret” a finn-amerikai építész, Eero Saarinen tervezte a gyáros J. Irwin Millernek és családjának az Indiana állambeli Columbusba 1957-ben. A terv annyira jól sikerült, hogy az Alexander Girard féle párnákkal, dohányzóasztallal feldobott lépcsős nappali így pár évtizeddel később is meglepően modern hatást kelt.
A Miller féle központi tér korai példája a süllyesztett nappalinak, ami általában négyzet vagy kör formájú volt és puha szőnyeggel, valamint plüss párnákkal tették kényelmesebbé. A trend a hatvanas években durrant be igazán, amikor a Time magazin “Fall of a Pit” címmel lehozott egy cikket arról, hogy az új lakberendezési divathullám az abban rejlő számtalan kínos veszélyforrásnak köszönhetően már ki is kopott a divatból.
A lap vaskalapos írója szerint például a koktélparti ittas vendégei könnyen beszédülhetnek a “gödörbe”, de a gyerekek és a kutyák sincsenek biztonságban egy ilyen dizájnos ároknak a közelében.
Az efféle beszélgetős óázisok azonban nem újkeletűek, az ősi kínai kultúrában is megtalálható volt hasonló közösségi, főzésre alkalmas hely Kang néven, míg a spanyolok szőnyegekkel és párnákkal lefedett “estradója” valószínűleg a középkori La Convivencia korszak (vallások együttélése) muszlim hatásának tudható be. Tehát úgy voltak elrendezve a bútorok, hogy azok alkalmasak legyenek a nagyobb csoportok befogadására úgy, hogy senkinek ne kelljen egyedül, külön ülnie.
Különösen fura ez a falra szerelt lapostévék, laptopok, tabletek és okostelefonok világában, amiben szemmel láthatóan nem nagyon igénylik az emberek az egymással való szemtől-szemben kommunikációt.
A süllyesztett kanapék Saarinennek és Paul Rudolphnak (Charles és Ray Eames közeli barátja) köszönhetően a 20.század közepének meghatározó jelképévé váltak. Érthető, sokkal lazább, lázadóbb és bohémebb volt, mint az 50-es évekre jellemző Thonet székek, arról nem is beszélve, hogy mennyivel kényelmesebb lehetett a 60-as és a 70-es években egy ilyen környezetben hallucinálgatni, koktélozni, táncolni vagy flörtölni.
A progresszív dizájnt hamar megtalálták a filmesek is, a Help! című Beatles filmben például egy ilyen nappali szippantja be John Lennont, míg a John Lautner által tervezett süllyesztett kanapés Sheats- Goldstein-ház felbukkant többek között a Charlie angyalaiban, a Nagy Lebowskiban, Snoop Dogg Let's Get Blown videójában, de Rihanna is itt ünnepelte meg 27.születésnapját. A forma feltűnik a Mad Men című sikersorozatban, biztos emlékeztek, Don Drapernek volt ilyen nappalija Manhattanben.
A New York-i lakberendező, Spiros Zakas 1977-es, Lifespace, A New Approach To Home Design című könyvében ír arról, hogy a hangulatos közösségi tér nem átmeneti és egyáltalán nem csak arról van szó, hogy a süllyesztett nappali tökéletes helyszíne a swinger buliknak. “Lehet, hogy furcsának tűnik, de egyáltalán nem értelmetlen” – állapítja meg Zakas, aki már akkor időtlennek kiáltotta ki a dizájnt, holott tisztában volt azzal, hogy az emberek életstílusa folyamatosan változik.
“A Gucci-Pucci státuszszimbólumokkal teli világa tele van olyan emberekkel, akik nem tudják magukat jól érezni anélkül, hogy ne tolnának valamit. Azok a párok, akik 10 évvel ezelőtt síelni jártak és Scotch-ot vedeltek, most teniszeznek és kokszolnak. Utóbbit feltehetően a saját süllyesztett nappalijukban teszik” – írta cinikusan Zakas.
Valóban van valami vonzó ezekben a bútorokban. Rámutat, hogy nem is olyan rég az emberek még kommunikáltak egymással ahelyett, hogy a Netflix előtt tespedtek volna egész nap. Nem véletlenül ábrázolják a lakberendezési könyvek a süllyesztett nappalit olyan térnek, ahol a családtagok heverészhetnek, társasjátékozhatnak vagy gitározhatnak, ha akarnak.
A modernista nappali, amit egyesek csak “dugógödörként” csúfolnak, nemrég az új generáció áldozata lett. Tavaly évvégén jelentette be a Facebook tulajdonában lévő Oculus, hogy virtuális szociális teret indít, ahol a a VR-szemüvegekkel rendelkezők játszhatnak majd. Az ötletet pedig süllyesztett nappalis látványtervvel adta el, tehát várhatóan újra felkapják majd a Saarinen által tervezett klasszikus formát a jövőben.