Tényleg fel kell háborodni a Vogue gésás képein?

A Fashionista.com szerint igen, mert a Vogue márciusi számának editorialjában Karlie Kloss szupermodell minden sztereotípiát megtestesít.

A Fashionista.com szerint bőven van okunk felháborodni, mert a Vogue márciusi számának editorialjában Karlie Kloss szupermodell minden létező sztereotípiát kimaxolt, ami csak eszébe juthat Japánról egy fehér amerikainak, ráadásul a japán kultúrára nézve lealacsonyító, ami átjön az országról a képeken.

Pedig a borítókép alapján úgy tűnt, minden szuperül alakul, írja a Fashionista, ők ugyanis nem a nevetséges Photoshop-bakira koncentráltak, mint a többi újság (figyelje a középen álló, szőke Gigi Hadid messzire nyúló ufó-kézfejét), hanem arra, hogy változatós külsejű és bőrszínű modellek kaptak helyet a címlapon az etnikai diverzitás jegyében.

Katt a képre a teljes címlapért!

Fotó: Vogue.com

Aztán egyszercsak szembejött velük az újságban – az egyébként gyönyörű – fotósorozat, melyet Mikael Jansson fényképezett és Phyllis Posnick stylingolt. A képeket a japán Ise-Shima nemzeti parkban lőtték és a már említett Karlie Kloss lett a "divatgésa". Nem elég, hogy Kloss egy fehér bőrű amerikai lány, de olyan japánnal összekapcsolt, jellemzőnek tartott tevékenységeket űz, mint a cseresznyevirág szaglászás, erdőben bolyongás és egy pufi szumós méregetése. Ez utóbbi a Fashionista szerint tipikusan a faji erőfölény megjelenítése, ugyanis a szép, márkás ruhákban parádézó fehér ember mellé beállítottak egy kevésbé glamúros, félmeztelen, hagyományos ruhákba öltözött, túlsúlyos ázsiait: kiegyenlítetlenek az erőviszonyok.

Ha ez nem lenne elég: az editorial készítésében egyetlen japán származású ember sem vett részt. A nemzetközi Vogue már 2015-ben is belefutott a nemzeti és faji sztereotipizálásba, amikor az általuk rendezett MET gála témája és dress code-ja a kínai kultúra volt és ezt a megjelent celebek nyilván nem tudták úgy abszolválni, hogy ne fussanak bele sárkányos motívumokba és egyéb, nagyon alap nemzeti szimbólumokba, amiket jelmezként húztak magukra, szegény Rihannából meg még mém is lett.

Csak az időzítéssel van baj?

A cikk alatt kommentvita alakult ki a jelenségről, hogy újabban szinte hetente kerül célkeresztbe valamelyik újság vagy divatház etnikai és kulturális tévedései miatt, 10 éve meg például nem volt gond, hogy John Galliano mindent gésákkal adott el Párizsban. Csak pár példa az elmúlt évekből: 2016-ban a Valentinót állították pellengérre Afrika-kollekciója miatt, de a Mango is Kendall Jenneren képzelte el a törzsi cuccokat. A Chanel az indiánokat sértette meg, és nem a Vogue volt az egyetlen lap, mely rosszul kezelte a törzsi stílust, bár 2013-ban a német kiadást pont egy gésás anyag miatt szedték szét.

 A Mango 2016-os "Tribal spirit" kampánya esetében arról cikkeztek, hogy a fekete modellek Jennerrel való helyettesítése már önmagában ciki, de még kínosabb, hogy a márka úgy futott bele ebbe a hibába, hogy 2014-től nagyon sokan ráfaragtak már az efféle tudatlanságra, tapintatlanságra. Tehát a lapok szerint leginkább az időzítéssel volt gond: míg 10 éve Galliano még nyugodtan divatba hozhatta a gésákat, addig 2017-ben ezt már nem tehetné meg, mert most más a korszellem.

Az egyik hosszabb komment szerint azonban nem (csak) az időzítés a baj, hanem az, hogy vannak olyanok, akik nem képesek úgy ránézni egy divatfotóra, hogy ne jusson eszükbe, hogy az azon lévő fehér lány magassabb rendű, mint az ázsiai férfi. Tehát a baj a fejekben van és azoknak kéne kicsit elgondolkodnia a rasszizmus mibenlétén, akik ilyen esetekben rögtön felháborodnak.

Az a rasszista, aki lát különbséget, vagy aki nem is veszi észre?

Japán identitása erős, kultúrájuk pedig nem alá- vagy fölérendelt az amerikainak, egyszerűen más. Semmi szükség az árokásásra és egy nemlétező ellentét gerjesztésére. Több japán divatmárka és lap az amerikai kultúra megszállottja, mégse sértődik meg senki az ő cowboyos képeiken – még az is lehet, hogy sok japán örül az amerikai Vogue gésás editorialjának. A kommentelő szerint a faji kvótákkal való folyamatos egyensúlyozás közben pedig jobban figyelünk a rasszok közti különbségekre, mintha nem lenne szinte kötelező fekete és ázsiai modellekkel is dolgozni.

Erre persze rá lehet kontrázni: hisz amíg nem magától értetődő, hogy a divatheteken színes bőrű modellek is kifutóra vonuljanak, addig igenis kell kvótákban gondolkozni. Amíg nem ázsiai modell kapja meg a Vogue-ban a gésa szerepét vagy kizárólag fehér modellekkel mutat be a Valentino egy Afrika-kollekciót, addig hallatni kell a hangjukat azoknak, akiket zavar ez a megkülönböztetés és ilyen esetekben meg kell látni a másik színét.

Egy másik komment szerint a képek nem a Japánban élőket fogják zavarni, hanem a nyugati japán diaszpórát, mert irreális álomvilágot mutatnak hazájukról, épp ezért esélyes, hogy egy amerikában élő japán modell sem vállalta volna szívesen a fotózást, mert nem akarták volna így bemutatni hazájukat a mainstream médiában. Ez vagy igaz, vagy nem, de önnek mi a véleménye a jelenségről? Bosszantó, hogy már farsangra sem lehet indiánfejdíszt venni, mert az sértő mások kultúrájára nézve és túlkapásnak érzi, hogy egy ilyen fotósorozat miatt szétszedik a Vogue-ot, vagy nagyon is egyetért azzal, hogy figyelnünk kell egymásra és mindent meg kell tennünk azért, hogy egyenlően kezeljenek mindenkit, bőrszíntől függetlenül? Szavazzon!