Ne bántsátok Benke Laci bácsit!

Olvasási idő kb. 4 perc
Google Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!

Ő maga a magyar realitás. Kicsit vegetás, kicsit rántott, néha koszos a körme, és ketchupot rak a tésztaszószba, de a mienk.

Önök is látták az összeállítást, amiben Benke Laci bácsi főz? Jaj, de nagyot nevettünk. 

Kezdjük azzal, nagyjából fogalmam sincs, kicsoda Benke Laci bácsi. Pár hónapja egyszer megnéztem pár videóját, meg tudom, hogy Teletál, és ma már azt is, hogy van valami főzős műsora a tévében. Sőt, mostanra azt is tudom, hogy a lasagna ragujába ketchupos gombás húst tesz. (Kérjük, önök ne tegyék, inkább ezt a receptet használják)

Gáz? Az. Csakhogy Benke Laci bácsi (BLB) nem csak maga a magyar realitás, hanem egy tökéletesen létrehozott, a piacot nagyon is pontosan ismerő termék. Nálunk ez van. Nem csak ő tesz kecsöpöt a tésztaszószba, hanem a magát olasznak eladó éttermek jó része is. Nem csak ő rántja ki még az olajat is, bepanírozva, nem csak ő hinti mindenre a vegetát, hanem mi, magyarok. 

Olyan sok oka van ennek. Szegénység. Rugalmatlanság. Igénytelenség. Rossz gasztronómiai szocializáció. Tudatlanság. A boltok és éttermek kínálata. De főleg a szegénység.

Miről beszélünk, amikor Budapest egyik nem túlságosan félreeső kerületében két-három boltba kell bemenni egy közepesen bonyolult étel bevásárlólistájával. Mert itt épp nincs friss petrezselyem, ott épp nincs padlizsán, amott meg nem találtam darált marhahúst. Nem egyszer, nem kétszer, hanem naponta futom ezeket a köröket.

Amikor tudom, hogy ha ezt vagy azt akarom főzni, akkor nem megyek a Lidlbe, mert ott nincs hámozott paradicsom konzerv. Mert nem tartják. Amikor a sarki kis Sparban hatféle ételízesítő van a polcon, de nincs római kömény vagy koriander. Amikor a Tescoban nincsen normális kenyér. Százféle pékáru van, a borzalmastól a szarig. De nincs egyetlen igazán jó zsömle vagy kenyér, még sok pénzért sem. Mert nem tartják.

Más, gazdagabb országokban tartják. Itt nem, mert nem tudjuk megvenni. És nem tudjuk megvenni, mert nem tartják. És ha igen, akkor drága, mert kevesen veszik. És mivel kevesen veszik, persze drága is. 

Jamie nem a valóság. Jamie sci-fi

BLB maga a magyar valóság, ami olyan távol áll cuki Jamie-től, mint átlagos lakás a Spektrum home lakbersorozataitól. Én is szoktam lakber blogokat olvasgatni, tetszenek azok a klassz dizájnerlámpák, csak egymillióba kerülnek. Nézem, jópofa, aztán bemegyek az Ikeába/praktikerbe vagy felmegyek a Vaterára, és veszek egy lámpát.

Őrült menő, ahogy Jamie összedob tíz perc alatt egy guszta lazacot salival, igazán jó kis egészséges vacsora lehetne belőle, csak a lazacnak mondjuk 8 ezer kilója, a csirkefarháté meg 200 forint. A saláta is jól hangzik, 500 forintért kapok belőle egy 15 dekás zacskót, vagy ötszázért vehetek bő négy kiló akciós krumplit. Jamie nem valóság. Jamie sci-fi. 

Nem mondom, hogy viszonylag olcsón nem lehetne jobban enni. De nagyon, nagyon nehéz. És minél nagyobb a szegénység, annál nehezebb. Minél szegényebbek vagyunk, a hangsúly annál inkább azon van, hogy eszünk vagy nem eszünk. És ha eszünk, az legyen tömős. Mert holnapig ki kell tartania.

Nagyon szűk az a réteg, aki megengedheti magának, hogy ne így legyen. És azt is tudjuk, hogy a mi (gazdasági, pénzügyi értelemben vett) elitünk valójában az európai középosztály. A mi felső 15-20 százalékunk él úgy, mint Európában a középosztály. A többiek meg szegények.

Magyarország ma ott tart, hogy a legtöbben nem mennek el étterembe. Aki elmegy, az minél kevesebb pénzért szeretne minél nagyobb adagot enni. Lógjon le a hús a tányérról! Talán védekezés, talán frusztráció, talán irigység, kinevetjük nem csak a fine diningot (ami szintén sci-fi), hanem a közepesen színvonalas bisztrókonyhát is. Ezt az adagot, ennyiért? Hülyék ezek? Fél fogamra sem lenne elég. És íze sincs! Hol a sótartó?

Úgy nem lehet gasztroforradalmat csinálni, hogy 10 millió emberből van félmillió, aki megengedheti magának, hogy finom paradicsomot vegyen, és más sajtot, mint a trappista. 

Úgy sem lehet, hogy előbb sózunk, aztán kóstolunk. Úgy sem, hogy ha akarnék, sem tudnék olcsón változatosan főzni, mert az élelmiszer nálunk drágább, mint Angliában. Úgy sem, hogy ha főzünk is valamit, eljön a rokonság, és röhögnek, hogy nem ez a kaja, hanem a rántott hús. Úgy sem, hogy elmegyünk az étterembe, és közepesen drágán megesszük a szart.

Na, pontosan ezért ne bántsuk Benke Laci bácsit, mert ő mindezt tudja. Ami nála zajlik, az zajlik a magyar lakások konyháiban is. Pont az. És ezen csak az fog változtatni, ha az embereknek sokkal, de sokkal több elkölthető pénze lesz. Akkor majd lesz igényesség, meg választék, meg jó étterem, és lazac salival vacsorára. Addig meg marad a spagettitorta.

Múzsák a csók után könyv

Múzsák a csók után

Mi történt Szendrey Júliával, miután visszautasította „a nemzet özvegye” szerepét? Miért nem állt szóba egymással Babits felesége és lánya a költő halála után? A kötet nagy íróink, költőink életének legfontosabb női szereplőit helyezi a középpontba: húsz magyar múzsa élettörténetébe nyerhetünk bepillantást. Olykor felemelő, máskor tragikus női sorsok gyűjteményét tartja kezében az olvasó, amelyből kiderül: a halhatatlanságért sokszor a személyes boldogsággal kell fizetni: a kötet harmadik kiadása már a nyomdában.

Rendeld meg a kiadó oldalán kedvezményesen!

hirdetés

Koncz Andrea
Koncz Andrea
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Offline

Férfiruhában kémkedett a japánoknak a kínai hercegnő: hadsereget is vezetett hazája ellen a Kelet Gyémántja

Mandzsu hercegnőnek született, de a japán hadsereg legveszélyesebb titkos fegyvere lett belőle. Josiko Kavasima élete a huszadik századi történelem egyik legbizarrabb kémhistóriája: a hercegnő szakított a női szerepekkel, férfiruhát öltött, és saját hadsereget vezetve segítette Japánt Kína lerohanásában. A „Kelet Gyémántjaként” ünnepelt kémet a háború után a kínaiak nemzeti árulóként fogták perbe, és sorsa drámai véget ért. Utánajártunk a Távol-Kelet legrejtélyesebb, férfiruhás női kémének elképesztő és tragikus életének.

Testem

Ezért tör rád délután az édesség utáni vágy: komoly problémát jelezhet

Bár szinte mindenkivel előfordul, hogy ebéd után elnehezül, és legszívesebben azonnal valamilyen édesség után nyúlna, a rendszeresen visszatérő délutáni fáradtság- és cukorcsapda mögött komoly egészségügyi okok állhatnak. A szakemberek szerint ez a jelenség az inzulinrezisztencia egyik legtipikusabb és leginkább figyelmen kívül hagyott előszele lehet. Amikor a sejtek éheznek a hibás anyagcsere miatt, a szervezetünk kénytelen vészjelzéseket küldeni, ami drasztikus energiazuhanásban és kínzó nassolási vágyban nyilvánul meg. De hogyan működik ez a rejtett folyamat, milyen egyéb tünetekre kell figyelnünk, és hogyan törhetjük meg végleg ezt az ördögi kört?

Édes otthon

5 hőségtűrő növény az erkélyre: bírják a 40 fokot is

A nyári hőség és a hosszan tartó száraz időszakok sok kerttulajdonost és balkon-rajongót próbára tesznek: a cserepes növények gyorsan kiszáradnak, a forró burkolatok pedig tovább fokozzák a hőséget. Vannak azonban olyan virágok és dísznövények, amelyek meglepően jól viselik a napsütést és a ritkább öntözést.

Testem

Így jelez a tested, ha túl sok cukrot fogyasztasz

A finomított cukor korunk étrendjének egyik legnagyobb rejtett veszélyforrása, amely szinte észrevétlenül teszi tönkre az egészségünket. Sokan csak akkor eszmélnek fel, amikor már kialakult a túlsúly vagy a cukorbetegség, pedig a szervezetünk jóval korábban, apróbb jelekkel próbál figyelmeztetni a bajra. A hirtelen ránk törő délutáni fáradtságtól a makacs pattanásokon át az állandó nassolási vágyig számtalan tünet utalhat arra, hogy túl sok cukrot fogyasztunk.