Nem győztük követni egy magyar modell, Sógor Ákos Instagramját, aki a divathetek alatt a legnagyobb divatházak bemutatóiról posztolt, és azóta megkapta Roberto Cavalli Fragrance TV reklámját is. A milánói hajtásban elkaptuk pár kérdés erejéig, hogy meséljen, mi kell ahhoz, hogy többéves stagnálás után egyszer csak beinduljon a szekér, és egyáltalán milyen visszajelzéseket kap itthon egy srác, ha modellkedik.
Már több éve modellkedsz, de úgy tűnik most jött el a fordulópont a karrieredben. Mi lehet ennek az oka?
Modellkedni csak úgy érdemes, ha csak ezzel foglalkozol, erre fókuszálsz. Ez eddig nekem problémát jelentett, de mára megoldottam, tavaly végre lediplomáztam alapképzésen építészetből a MOME-n. Ezalatt a három év alatt halasztottam egy évet, hogy tudjak a modellkedésre koncentrálni, de ezt sajnos az akkori anyaügynökségem egyáltalán nem használta ki és az időm egy részét otthon üléssel töltöttem. A fordulópontot az hozta, hogy a milánói Independentet választottam anyaügynökségnek. Amint megérkeztem szeptember másodikán, másnap már a Guccinak fotóztunk online katalógust. Majdnem minden nap dolgoztam nagy márkáknak, egészen karácsonyig.
Általában hazai szokott lenni az anyaügynökség, nincs benned emiatt hiányérzet?
Semmi különbség nincs, talán annyi, hogy nem tudok elmenni a budapesti divathetek válogatására, úgyhogy Budapest egyelőre nincs mást csinálnom a tanuláson kívül.
Szóltak meg valaha azért, mert fiúként modellkedsz?
A legtöbb reakció a laikusságból fakadt. Egyesek menőnek tartották, de a nagyapám például ellenezte, mondván férfi embernek rendes munka és karrier kell. A szüleim szerencsére rám bízták a döntést, mint minden másban, csak büszkék voltak, ha valamiben sikert értem el. A hozzáállásukért nagyon hálás vagyok, hiszen ezzel lehetőséget adnak arra, hogy a saját hibáimból tanuljak. Ha tiltottak volna, valószínűleg csak azt érték volna el, hogy már csak azért is azt teszem, amit nem akarnak, úgymond dacból cselekszem.. És ezt most nem csak a modellkedésre értem, hanem számos egyéb olyan dologra, amit a szülők esetleg másként gondolnak, mint a gyerekeik.
Azt mondtad, építészként végeztél. Miért pont ezt választottad?
Építésznek tanultam 15 éves korom óta. Lenyűgöz a komplexitása, sokoldalúsága, a tér és forma vizuális élménye, annak működtetése. Ezt a fotózással is szeretem finomítani, tapasztalni, na meg természetesen megörökíteni. Szeretem kiragadni azt a részt a térből, ami engem megzavar. A nem egyértelmű dolgokat szeretem, ahogy az árnyék új vizuális, nem létező tereket alkot.
Ehhez képest a modellkedés azért teljesen más pálya, utóbbi inkább pénzkeresési lehetőség vagy életstílus?
A modellkedés számomra munka, ahol jól kell teljesíteni, de inkább szeretem a saját levesem főzni, alkotni valamit, minthogy főni valaki más levesében, csak része lenni bábuként valaminek. Szerintem a modelleknek semmi közük a divathoz: a divat a tervezőkről, a fotósokról szól. Mi csak kitöltjük a ruhát, de ezzel nincsen semmi baj, hiszen ez a munkánk.
Erős szezonod volt, jobbnál jobb showkon szerepeltél. Melyik volt a legmeghatározóbb, főként a karrieredet tekintve?
Karrierem elején szerepeltem pár nagyobb divatház kifutóján, mint például a Lanvin, Acne vagy a Thom Browne. Az idei divatheteken tizenegy bemutatót sikerült begyűjtenem, de mind közül talán a legfontosabb az Etro, mivel az a megtiszteltetés ért, hogy én nyithattam világviszonylatban az egyik legnagyobb divatház bemutatóját. Ez nemcsak szakmailag fontos számomra, hanem érzelmileg is. Ennyi év balszerencse és hánykolódás után szuper érezni, hogy fontos lehetek egy ilyen nagy márka számára. Sokan nem gondolnák, de egy válogatás nem csak a külsőségekről szól. Számít a magatartás, a személyiség, na meg, hogy mit csinálsz az életben, mit gondolsz az életről? Ezek a kérdések nagyon sokszor elhangzanak egy válogatáson, egy ruhapróbán vagy akár a show előtt. Az Etro ruhapróbáján azt mondták, hogy érdekes vagyok számukra és tetszik nekik a dolgokhoz való hozzáállásom, ezért szeretnék ha én nyitnám a bemutatójukat.
Hogyan képzeljük el a divathetek sűrű napjait?
A divathetek egy héttel előbb kezdődnek a modellek számára. Ez a hét a válogatásokról szól, amely során akár napi 5-10 vagy ennél több címre is lehet számítani, ezek a nagyvárosok különböző pontjain is lehetnek és neked oda kell érni időben a legtöbbre, hogy egyáltalán esélyt adj magadnak egy show megszerzésére. Szerintem minden modell számára ez a legnehezebb időszak. Legtöbbször reggel 9 kor kezdődik a nap és van, amikor éjfélkor végez az ember. Ezek a napok óriási rohanásban telnek, sokszor ebédszünetre sincs idő, amit fiúként nagyon nehezen viselek, ráadásul ilyenkor nem ritka, hogy a modellek két-három kilókat is vesztenek.. A második hét már a ruhapróbák ideje, és természetesen a bemutatók hete. Ez már sokkal kellemesebb, de nem kevésbé stresszes időszak, ráadásul még ilyenkor is becsúszhat pár válogatás.
Minden munkának van hátulütője, neked mi a legnehezebb a modellkedésben?
Türelmesnek kell lenni és magabiztosnak, szerintem ez a legnehezebb. Meg nem kiüresedni. És néha a fizetésedért is meg kell harcolni.
Vannak időszakok, amikor úgy érzed, hogy elég volt?
Ha azt tartom a szemem előtt, hogy az anyagiakat egyszer a tanulmányaimba tudom majd fektetni, akkor nem állít meg senki, nem fáradok el. Csinálni kell és kész.
Még fiúból nincs Axente Vanessánk
Bár vannak már olyan magyar, fiú modellek is, akik kiemelkedő eredményeket értek el a nemzetközi divatszakmában, vagy megcsíptek egy-két nagyobb munkát, igazi topmodell kategóriájú srácunk még nincs. Misa Patinszki például egy igen keresett arc a fiúk között, őt láthattuk a GQ címlapján vagy a Dolce&Gabbana kampányfotóin, Cseke Botond is nagy reménységnek tűnik, szerepelt Jean Paul Gaultier 2015-ös tavaszi/nyári férfiruháit reklámozó videójában és számos nagy divatház kifutóján sétált végig, de egyelőre még várat magára, hogy legyen egy olyan fiú modellünk is, mint Axente Vanessa, vagy Palvin Barbara, akik folyamatosan a legnagyobb nevek kampányain szerepelnek.
Mennyire nehéz vagy nem nehéz a barátságokat fenntartani, barátságokra szert tenni egy ilyen hektikus életstílus során?
Nagyon kevés barátom van. Ismerősök dögivel. Nagy része gyerekkori, de akad köztük a szakmából is. Aki fontos az nem számít, hogy mit csinál. A divatban szinte mindig mással dolgozol vagy találkozol. Egy-két kivétellel.
A lányoknál nagyjából tudjuk, hogy mik az elvárások a testalkatot és a méreteket illetően. A fiúknál most milyen trendnek kell megfelelni?
Ez divatház függő. A high fashion leginkább szálkás, vékony fiúkat foglalkoztat. De itt van például a Versace vagy az Armani akik kigyúrt széles vállú modelleket részesítik előnyben. Talán a magasság sem akkor akadály manapság.
Hol láthatunk legközelebb, várható valami nagy durranás?
Éppen most jelent meg a napokban az Alessandro Dell' Acqua kampányom az olasz férfi Vogue-ban és a GQ Italia-ban. Az opcióimról még nem mondhatok semmit, ebben a szakmában sosem biztos, hogy tied a munka. Amikor már ott állsz a kamera előtt akkor már biztos a tied. Annyit mondhatok, hogy adtam munkát rendesen az ügynökségemnek a divathetek után, ugyanis szerencsére nagyon sok az érdeklődő kliens más országokból is.
Most éppen honnan válaszolsz nekünk?
Éppen Milánóból írok. Van egy kis szünetem a Roberto Cavalli showroomban.
