És miért vásárolunk tőlük, amikor futóbolondnak néznek ki?
Sarah Vine, a Daily Mail mindig ellentmondásos reakciókat kiváltó kolumnistája esett neki nemrég a divattervezőknek, miszerint mégis miért hiszünk el nekik bármit a divat terén, amikor ők maguk borzalmasan öltözködnek?
Szerintünk részben igaza van, némelyikük tényleg olyan, hogy a People of Walmart-on lenne a helye, de ettől még csodás kollekciókat küldenek kifutóra. A cikk apropója egyébként az, hogy Vivienne Westwood minimum eklektikus szettben vásárolt be Londonban, de nem igazán értjük, ezen miért akadt ki Vine, hisz Westwood igazi punk és aki nála vásárol, valószínűleg pont így szeretne kinézni – ja, hogy pont ez Vine baja?
"Mégis milyen társadalom engedi, hogy egy ilyen szegény hölgy egyedül nézzen szembe a közelgő téllel, úgy, hogy csak pár régi szőnyeg fedi testét és egy zokni van a fejére húzva? Ó, várjunk csak. Bocs! Ez nem egy szegény öreg hölgy, hanem egy divatikon! Én hülye. Hogy nem vettem észre a fejjel lefelé felvett kabátban az iróniát és a barna férficipők posztfeminista felhangját?" – írja Vine, aki ezek után hozzáteszi: a generáció egyik legfontosabb tervezőjeként vagyonokat szedett össze abból, hogy hasonló ruhákat árul nőknek, akik persze aztán úgy néznek ki, mint valami dilinyósok.
De nem Westwood az egyetlen, akinek személyes stílusával gond van: Valentino Garavani például hiába mászkál csodásan szabott öltönyökben, évek óta Okkerboy-t megszégyenítően sárgítja magát, Donatella Versace rommá plasztikáztatta magát (a szó szoros értelmében), Karl Lagerfeld nem tud kilépni a szabadnapos vámpír szerepéből, a brit Zandra Rhodes – divattervező és a londoni Textil - és Divatmúzeum alapítója – pedig Westwoodhoz hasonlóan magára vesz mindent, ami épp a szekrényből kiborul, csak színes legyen.
Ettől még kifutóra küldött kollekciójuk és munkásságuk lehet csodás, de Vine szerint tök röhej, hogy pont ezekre az emberekre hallgatunk, ha divatról van szó, hisz nincs bennük semmi elegáns, különleges vagy stílusos, és szemmel láthatóan fogalmuk sincs arról, hogy kell a hétköznapokon felöltözni. A tökéletes testű modellek talán gyönyörűek kreációikban, de vajon az utca embere vásárolhat-e tőlük bármit is, anélkül, hogy kiröhögteti magát?
Vine szerint nyilván nem, hisz a tiniken kívül senki nem rohangál haspólóban. Sőt, szerinte a tervezők azért öltöznek hülyén, mert menőbbnek tartják magukat mindenkinél, és úgy gondolják, megengedhetik maguknak, hogy ne kövessék az íratlan öltözködési szabályokat. Anna Dello Russo ugyan nem tervező, de ez valahol őrá is jellemző, ahogy az is, hogy senki nem meri megmondani neki a környezetében: röhejes, amit csinál. Lagerfeld bunkó beszólásain pedig mindenki remekül szórakozik (könyvet adnak ki belőlük, ahelyett, hogy elküldenék a francba) és John Galliano antiszemita kirohanása után is kap munkát.
Bezzeg Yves Saint Laurent, Christian Dior, vagy Coco Chanel még tudta, hogyan kell megjelenni – régen minden jobb volt, nem? Nem keltettek hülye szettekkel fölösleges feltűnést, mert a kollekcióik elég jók voltak ahhoz, hogy enélkül is beszéljünk róluk. Ön szerint igaza van Vine-nak, és tényleg nem kéne ezekre az öntelt és stílustalan alakokra hallgatnunk vagy tök mindegy, hogy néznek ki, ha a kollekcióik szépek a kifutón, akkor jogos, hogy ők diktálják a trendeket?
