Július közepén posztoltunk egy bejegyzést a personal shopperkedésről, azaz a személyi vásárlásról és a szakma egyik hazai úttörőjéről, Császári Zitáról. Akkor körbejártuk, hogy mit takarnak a szolgáltatások, engem viszont nem hagyott nyugodni egy-két kérdés: túl akartam látni a rózsaszín ködön. Bár az eseti vásárlások olykor jól esnek, ha valaki foglalkozásszerűen űzi a boltokba járást, hamar beleunhat. Emiatt döntöttem úgy, hogy a megválaszolatlan kérdéseimet felteszem Szemes Nórának, illetve Katának és Bertának a Fashion Donortól. Ha önt is érdekli, hogy milyen divatbűnöket követnek el a tehetős magyar hölgyek és vajon ismerik-e arcról a personal shoppereket a boltosok, olvasson tovább!
Nem vesz el túl sok időt felpakolni 5-6 boltból a megfelelő ruhákat? Mi van, ha egyik sem tetszik az alanynak a leszállítás után?
Szemes Nóra: Ahhoz, hogy valakinek tanácsot tudjak adni, illetve ezt ő el is fogadja tőlem, több időre van szükség: sokan olyan dolgokat osztanak meg magukról, amit adott esetben a párjuknak vagy a legjobb barátnőjüknek sem mondanak el, azonban nekem tudnom kell ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk együtt dolgozni. Példának okáért: akadnak, akik utálják az alakjukat, vagy nem tudnak harisnyát hordani, mert izzadósak. Azért nem visel szoknyát, mert utálja a lábait, nincs ideje kedve a kézi mosáshoz vagy a vasaláshoz, ezért kényesebb darabokat ne vegyünk, és még sorolhatnám. Véleményem szerint éppen a bizalmi idő miatt nem feltétlenül elég egy 3-4 órás találkozó, emiatt nem vállalok olyat, hogy valakinek előzetes találkozó nélkül vinnék különböző ruhadarabokat.
Fashion Donor: Egy telefonbeszélgetés vagy egy személyes találkozó előzi meg a beszerzést, ami segítségével jobban megismerjük az illetőt, illetve az igényeit. Egy-egy fotózás alkalmával ugyanezeket a köröket futjuk le, sőt, van hogy az egész várost átszelve szerezzük be a holmikat.
Ha nincs személyes találkozó előtte, mert mondjuk soha nem találkoztatok és holnaputánra kell egy koktélruha, akkor mit viszel/visztek?
Szemes Nóra: Az üzletekben a számozás nagyon eltérő, sokszor adott márkából fazononként vagy anyagonként is eltérő a számozás, így egy egész napos (8 órás) vásárlás alatt több tucat ruhát próbálunk fel. Engem általában teljes ruhatár- illetve stílusváltás miatt keresnek meg, ez pedig nem 5-10 darab ruha megvásárlását jelenti egy nap, hanem inkább 20-30 darabot, esetenként akár 60-70 darabot.
Van olyan is, hogy egy eseményre választunk ruhát, de azt szoktam mondani az ügyfeleimnek, hogy semmi garancia nincs arra, hogy az első üzletben jön szembe az álomruha, az álomszép (és egyben kényelmes) cipővel, és 3-4 óra alatt megtaláljuk a teljes szettet. Lehet, hogy csak a második plázában, a legutolsó üzletben.
A másik szempont, amit érdemes figyelembe venni, hogy a stylist is csak a meglévő kínálatból tud választani. Tehát hiába szeretnék én a tavasz típusú, 158 cm-es ügyfelemnek szép élénk színű ruhákat télen, ami nem nagy rá, és nem kell átvarratni, mert mindenhol szépen kifekszik a testén, ez majdhogynem a lehetetlen küldetés kategória. Ha épp télen csak sötét szín kapható az üzletekben, akkor vagy a színigényünkön változtatunk, vagy elmegyünk egy turkálóba, mert ott télen-nyáron rengeteg a színes ruhadarab.
Fashion Donor: Koktélruhákat! Telefonbeszélgetés alapján felmérjük az elképzeléseket. Alanyról készült fotókat kérünk, méreteket. Ilyenkor általában az ő és a saját elképzeléseink összegyúrásával több opciót sorakoztatunk fel.
Mi van, ha elmész/elmentek a lakásra gardróbot rendezni és csupa reménytelen ruha fogad?
Szemes Nóra: Ilyen van, nem is ritkán: akad, akinek a ruhatára 90%-át ki kell dobni. A legtöbben, akiknél ez a helyzet, számítanak is erre, nem véletlenül kerestek meg. Öt szempontot nézünk egy ruhánál, az alapján döntjük el, hogy jó-e vagy sem: színárnyalat, anyagminőség, fazon, méret, stílus. Ha egy nem jó, már akkor vége is, hiszen, ha nekem nem áll jól a fekete, mert sápaszt, akkor is sápasztani fog, ha a másik négy stimmel. Általában azért nem csak egy, hanem inkább két-három szempont szerint esnek ki a darabok.
Sokan egy-két számmal nagyobb ruhákat, és teljesen más árnyalatú színeket és fazonokat hordanak, mint amik jól állnának nekik. Így lehet az, hogy miután elmentünk együtt vásárolni és lecseréltük a ruhatárat, megdicsérik az ügyfelet, hogy mennyivel fiatalosabbnak néz ki, és mennyit fogyott. Ha sok a reménytelen darab, akkor áttérünk a fennmaradó időben az elméletre, és elmagyarázom, mi áll jól az alakjához, milyen színekkel és fazonokkal tudja a legtöbbet kihozni magából, ha egyedül vásárol.
Fashion Donor: Sok olyan emberrel találkozunk, aki tudatosan vásárol, csak éppen nem a testi adottságaihoz mérten. Ilyenkor megmutatjuk, hogy mely részeket emeli ki az adott ruhadarab és melyek azok, amelyeket inkább ki kellene emelnie. Általában ezt rögtön látják is az emberek és elengedik a tévesen megítélt ruhákat.
Mi van, ha annyira olcsó az alany stílusa, hogy nem tudsz/tudtok vele azonosulni? (Pl. ragaszkodik az aranyfüstös-sárkányos overálokhoz)
Szemes Nóra: Ilyennel nagyon ritkán találkozom, de ha mégis, elmagyarázom, mit értünk minőség alatt és mi illik a korához, testalkatához, mi a különbség ocelotminta és ocelotminta között, mitől számít egy darab minőséginek, a másik pedig miért nem.
Fashion Donor: Olyan emberek szokták kérni a segítségünket, akiknek egészen kiforratlan a stílusuk és bizonytalanok a vásárláskor. Ha nem igazán nyitott az emberünk az információk befogadására, akkor megmutatjuk, hogyan lehet a „kevesebb néha több” és a kívánt darabot beillesztjük egy visszafogottabb szettbe.
Mi volt az eddigi leginkább hajmeresztő szituáció?
Szemes Nóra: Például amikor valaki szeretett volna meggyőzni engem arról, hogy a kedvenc kis butikjában található darab igenis elegáns, jó minőségű. Az egy 100% poliészter, kínai darab volt, aminek az anyaga első mosás után bolyhos és olcsó hatású lesz, csak épp szépen találták, ami az egyszeri vásárlót megtévesztheti. Vele nem sokáig tartott az együttműködésünk, megbeszéltük, hogy nem értünk egyet minőség alatt, és amíg ő meg van győződve a saját igazáról, addig nincs szüksége szakértőre, ha nem fogadja meg a tanácsát. Az nekem már nem hajmeresztő, de gondolom így elmesélve másnak igen, hogy sokan akár 400-600 ezer Ft-os vásárlásnál is készpénzben, a zsebükből fizetnek a kasszánál.
Fashion Donor: Csinos beépített újságíró a Díványtól! (Kolléganőm tesztelte a MOM Park styling szolgáltatásait, a beszámolóját itt olvashatják - a szerk.)
Nem félsz/féltek, hogy sokszor unatkozó hölgyek ugráltatnak, akik aztán végül semmit nem rendelnek meg? Vagy a kivitt ruhák közül egyiket sem kérik, nem fizetnek, aztán elmennek a boltba és megveszik?
Fashion Donor: Semmitől sem félünk! Munkadíjunk nem a megvásárolt ruhadarabok mennyiségétől függ, hanem a munkával eltöltött órák számától. Eddigi pályánk során nem volt erre példa, mindig beleszerettek egy-egy ruhadarabba.
Ismernek a boltosok? Tudják, hogy miért viszel/visztek el mindig olyan sok ruhát? Vagy azt hiszik, magazinfotózásra kell?
Szemes Nóra: A turikban igen, hiszen itt több órát is eltöltünk a válogatással, így az első gyanakvó pillantások után megkérdezték, miért is jövök naponta mással vásárolni és próbálunk fel több tucat ruhát, majd vásárolunk több tízezres nagyságrendben. A plázákban inkább csak arcról ismernek, de még soha nem kérdeztek rá. A kisebb butikokban pedig előbb-utóbb általában arról érdeklődnek, mindegyik barátnőmet elhozom-e, és aztán persze jókat derülünk, hogy igen, mert nekem több száz barátnőm van. Ha kérdezik, elárulom, miért vagyok ott és magyarázok folyamatosan a "barátnőmnek". Van olyan eladó, aki együttműködő, de van, aki nem, mert jutalékért dolgozik, így hiába mondom egy darabra az ügyfélnek, hogy nem jó, mindenképp szeretné meggyőzni arról, hogy igenis jól áll, jó a méret és vegye meg. Ezek vicces szituációk, mert nyilván rám hallgat az ügyfél, ezért bízott meg.
Fashion Donor: Azok az üzletek és dolgozóik, amelyekbe sokat ellátogatunk, tudják, hogy mi a foglalkozásunk. Mindig kommunikáljuk az üzlet felé, hogy éppen magazinfotózásra készülünk-e vagy stílustanácsadás miatt keressük fel őket. Arra is akad példa, hogy egy magazinfotózáson kel el egy darab, mert megtetszik a modellnek vagy éppen egy stábtagnak.
Mi történik a szelektált ruhákkal? Meggyőzhető az ügyfél, hogy a nagyon előnytelen darabokat ne hordja majd?
Szemes Nóra: A legtöbb ügyfelem megbízik bennem, nyilván ezért fordul szakértőhöz. Sokan úgy jönnek, hogy a férjükön/feleségükön vagy ismerősükön/kolléganőjükön már látták a változást a közös vásárlás után, így könnyebben megválnak a régi daraboktól. Van, aki 10-20-30 éves daraboktól szabadul meg egy gardróbrendezés során, ha épp a gyűjtögető típusba tartozik. Azt szoktam mondani, hogy én csak elmondom mi miért áll jól vagy sem, szerintem megtartsa-e vagy sem, meg lehet-e menteni átalakítással - ő pedig azt csinál később az adott darabbal, amit csak szeretne. Van, hogy megvárja a vásárlást és csak akkor mer megválni a régi daraboktól, ha már van helyette új, de van, aki egyből hozza a zsákot és tegyünk bele mindent, amire azt mondom nem jó. Sokan új életet is kezdenek, és a szelektálás, a régi dolgok elengedése egyben lelki feladat is. A kiválogatott darabokat sokan a családi/baráti körben osztogatják szét, elviszik szeretetszolgálathoz, vagy eladják valamelyik apróhirdetési oldalon, ha jó állapotban van.
Hogyan lehet 1-2 konzultáció során megreformálni valakinek a stílusát, aki eddig előnytelenül öltözött?
Szemes Nóra: A közös vásárlásban az elméleti tanácsadással szemben éppen az a jó, hogy, ha valakit nem érdekel mi miért jó és nem szeretne ebbe a témába belemerülni, akkor is lesznek ruhái a szekrényben, amit felvesz, és jól néz ki. Általában megvesszük az őszi-téli, majd a tavaszi-nyári ruhatárat, így utána akár évekig nem is nagyon kell vásárolnia. Van, aki csak velem jár vásárolni, mert tudja, hogy valahol elrontaná, és nincs ideje-kedve órákat plázákban eltölteni, mert költség- és időhatékonyabb a velem töltött idő. Sok reál beállítottságú ügyfelem kiszámolta, hogy valóban visszajön a szolgáltatás ára, hiszen egyrészt nem vesz olyan darabot, amit később nem vesz fel, másrészt nem pazarol órákat a kínálat felkutatásával, hanem azt az értékes időt inkább a családjával tölti, vagy a munkájára fordítja.
Fashion Donor: Olyan darabokat ajánlunk, amelyek felvéve önmagukért beszélnek. Ha nagyon makacs az illető, akkor ellenpéldákat is sorakoztatunk fel.
Mennyire lehet visszatérő ügyfeleket szerezni? Egy-két alkalomra ruhát választani nyilván okés, de azért nem mindenkinek kell évente kétszer átválogatni a gardróbját, stb.
Szemes Nóra: Nekem van egy kialakult ügyfélköröm, és sokukkal minden évben egyszer elmegyünk vásárolni. Ők nemcsak szakértőnek tartanak, de a személyiségemet is szeretik, közben jókat beszélgetünk, kivel mi történt az elmúlt hónapokban. Éppen azért keresnek meg engem, mert egyedül nem csak nem értenek hozzá, de utálják is az egészet, nincs rá idejük. Együtt hamar túl vagyunk rajta, neki nem kell gondolkozni, mi mivel jó, hozzon-e nagyobb/kisebb méretet - neki csak a végső döntést kell meghoznia, hogy tetszik vagy sem, megvesszük vagy sem. Valakinek még ezt sem: több ügyfelem (főleg a férfiak) teljesen rám bízzák magukat, ha én azt mondom jó, vegyük meg, akkor úgy lesz. Sokszor a vásárlásra szánt összeget is én osztom be: kiszámolom megéri-e, mennyire alapdarab, mennyire tudja jól kihasználni, belefér-e a keretbe a plusz egy cipő, vagy inkább felsőt kéne vennünk, stb.
Sok harmincas ügyfelem van, nekik többször kell új ruhatár, ha mondjuk előléptették őket és komolyabb stílusra van szükségük; vagy elmennek babázni, és kismama- majd otthoni ruhák kellenek a business ruhatár helyett, aztán babázásból visszamennek dolgozni és így tovább.
Fashion Donor: Minden évszak más ruhadarabért kiált.
Hogyan oldjátok meg a gardróblátogatást? Egyedülálló nőknél nem probléma, de mi a helyzet a családanyákkal? Mennyire kezelik ezt bizalmasan? Igyekszik megoldani úgy, hogy a család ne legyen otthon vagy nem zavartatják magukat?
Szemes Nóra: Sokszor a babára vagy a kisgyerekekre valaki a másik szobában vigyáz, vagy elmennek sétálni, így ez az anyukának is kikapcsolódás egyben, kizökken egy kicsit a kisbabás mindennapokból. De előfordult már, hogy ott volt a baba mellettünk, és olyan is, hogy a testvér/anyuka/férj/feleség/barátnő kifejezetten ott szeretett volna lenni a gardróbrendezésnél vagy a vásárlásnál - számomra ez sem probléma. Sokszor egyébként az alany jobban megfogadja, amit mondok, ha egy számára közelálló is megerősíti, hogy tényleg jobban áll ez vagy az a darab.
Fashion Donor: Voltunk már egyedülálló nőnél és hét gyermekes családanyánál is. Mindkét alkalommal jó hangulatban telt el stílustanácsadás.
Mik a leggyakoribb öltözködési bakik, amit eddig tapasztaltál/tapasztaltatok a tehetőseknél? Ott nyilván nem az a probléma, hogy nincs pénz szebb/jobb minőségű vagy fazonú ruhára.
Szemes Nóra: Attól, hogy valami márkás, nem biztos, hogy jól is áll. Attól, hogy valami drága, nem biztos, hogy kényelmes. Attól, hogy a próbababán vagy a barátnőmön, esetleg a modellen a magazinban jól mutatott, nem biztos, hogy felvéve is. Sokan utálják az itthoni kínálatot, és azt mondják külföldön sokkal jobb darabokat lehet venni. Ezt én is csak megerősíteni tudom, sok márka a magyarországi üzleteit afféle outletnek használja: ami nem ment el nyugaton, jó lesz az a magyaroknak, majd ők megveszik. Például nagyon kevés helyen lehet kapni itthon igazán jó minőségű anyagokat, selymet, pamut-selyem keveréket, angórát, kasmírt, gyapjút, stb. Ezért is jók a turik, hiszen ott nyugatról jönnek a ruhák, így nagyon sok minőségi darabot találunk, amilyen márkák egyáltalán nem képviseltetik magukat itthon. Illetve az ún. tervezett elavulás is benne van a pakliban: manapság nehéz igazán jó minőségű darabot venni, hiszen direkt úgy gyártják a ruhákat, hogy egy-két szezon alatt tönkremenjenek, hogy az ember vegyen újat.
Fashion Donor: Nem követik azt az elvet, hogy a kevesebb néha több és túlzásba esve kombinálják a legújabb trendeket.
Mi van, ha az ügyfél akkor akar menni vásárolni, amikor tombolnak a leárazások, a fülkéknél óriási sor van, a ruhák pedig szanaszét hevernek a boltban? Hogy lehet ezt kezelni?
Szemes Nóra: Leárazásokon szoktunk vásárolni, de próbálunk inkább délelőtt menni, amikor kevesebben vannak. Kuponos napokon azonban nem vásárolunk, akkor sokkal zsúfoltabbak az üzletek, mint a leárazásokon. Ezt mindenkinek elmondom: semmi értelme 20 perces sorokat állnunk együtt a próbafülkéhez, majd a kasszához. Olyankor pár nappal előtte együtt kinézzük, miket fog megvenni, majd egyedül elmegy, és már csak leemeli a polcról a megfelelő korábban megbeszélt darabot.
Fashion Donor: Igyekszünk ebben az esetben délelőtti időpontot választani és kérni az alanyunkat, hogy szánjon elegendő időt a vásárlásra beleszámítva az ilyen szituációkat is.
Mik a bevett üzletek? Volt, hogy luxusboltba tértetek be próbálgatni az ügyfél kérésére?
Szemes Nóra: Általában a plázák fast fashion üzleteiben vásárolunk, az ügyfél igényeitől, stílusától és pénztárcájától függően. Sokszor megyünk turiba is: van, aki kifejezetten úgy keres fel, hogy hallotta rólam, hogy ebben a témában szakértő vagyok. És előfordul olyan is, hogy luxusüzletben vásárolunk, de ez azért ritkább. Akinek van 500-700 ezer Ft-ja vásárolni, az nem 3-5 darab ruhát szeretni venni ebből az összegből, és nem a márkanevet, hanem a minőséget szeretné megfizetni. Van, hogy ekkora összeget költünk el egy nap alatt, de ez inkább a férfi ügyfeleimnél, üzletembereknél jellemző, hiszen egy-egy jobb minőségű öltöny (mondjuk super130-as gyapjúból) még outletben is a 100 ezres határt súrolja, és általában nem egy darabot veszünk.
Jellemző az ügyfeleimre, hogy nem a márkaimádat, hanem a minőség és a végeredmény a lényeg, hiszen attól még, hogy megtehetnék, hogy több milliót is elköltsenek ruhákra, nem teszik. Van olyan ügyfelem, akinek mindegy, hogy 5 vagy 50 ezer Ft-ért veszünk-e inget, csak tetsszen neki, nézzük meg mindenhol. Más szeretne 1-2 kifejezetten nagy márkát, mert ez a vágya, ezért bemegyünk ilyen üzletekbe is, de nem az egész ruhatárát szeretné több tízezres/százezres dizájner darabokkal feltölteni. És volt egyszer olyan ügyfelem is, aki azt mondta, hogy van 800 ezer Ft-ja, ezt erre szánja, és vegyük meg belőle a lehető legtöbb luxus dizájner darabot, amit csak tudunk.
Fashion Donor: Ez teljesen változó, mindenki mást engedhet meg magának. Mi ugyanolyan örömmel térünk be egy turkálóba, mint egy luxusüzletbe.
Mennyire hatásos egy ilyen egynapos túra? Lehet csodát tenni 8 óra alatt?
Szemes Nóra: Úgy gondolom igen, lehet csodát tenni: több száz köszönőlevelet kaptam az elmúlt években. Többen azért jöttek el hozzám, mert egy ismerősükön látták milyen változást képes okozni néhány jól eltalált darab. Ha csak annyi történi, hogy valaki a találkozásunk hatására elkezdi másképp nézni a világot, mert reggel feldobja a kedvét a sok szín és fazon, ami mind jól áll neki; ha elkezdi másképp nézni önmagát, elkezdi szeretni a testét, amivel idáig elégedetlen volt, már ez egy óriási változás, amiért érdemes nap, mint nap felkelnem. Ez nem csak a ruhákról vagy a stílusról szól, ez sokkal több annál.
Fashion Donor: Hajaj! Imádjuk a visszajelzéseket is, hogy milyen sikert aratnak az új outfittek.
