Steiner Kristóf Mykonoson járt, körbekóstolgatta a szigetet, majd tavernává változtatta a konyháját. Megmutatja, hogy a fasírthoz még hús sem kell.
Múlt héten Mykonoson nyaraltunk, amiről azt kell tudni, hogy a világ legcsodálatosabb helye, és mindenkinek, aki nem hiszi (vagy épp hiszi) azon nyomban le kell foglalnia oda egy last minute utat. No meg azt, hogy bár a tavernák rengeteg istenien illatozó, klasszikus görög fogást kínálnak, vegánként eléggé meg van lőve az ember.
Ezért aztán megérkezésünk napján bevásároltunk a helyi minimarketben, és minden nap olyan vacsorát rittyentettünk, hogy a fölöttünk lévő apartmanban lakók is a csodájára jártak. Ja, és el sem hitték, hogy mindez hús, tejtermék, és tojásmentes kaja.
A keftedes egy tradicionális fasírt, vagy húsgolyó, amelyet kissé keletiesen fűszereznek – gyorstalpaló és autodidakta görög főzőtanfolyamom során megtanultam, hogy a hellén konyha legizgalmasabb eleme a mediterrán zöldfűszerek és az aromás keleti fűszerek szokatlan keveréke.
Bár a receptbe nem került bele, hevesen bólogatva ajánlok mellé egy tahini szószt, fele-fele arányban vízzel kikeverve, egy citrom levével, fokhagymával, sóval, borssal, és – itt jön a csavar – friss kaporral megszórva. És ez még csak a kezdet...
Hozzávalók (14-18 golyóhoz)
4-5 szál répa
3 nagy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 csésze zsemlemorzsa, vagy szénhidrátfóboknak csicseriborsó liszt (ez fogja össze a fasirtokat)
1 dl olívaolaj
Fűszerek: só, bors, fűszerkömény, kurkuma, fahéj, szerecsendió, szegfűszeg
Zöldfűszerek: menta, oregánó,
1. Megmosom a répákat, levágom a csücskeit, és a reszelő nagy lukú oldalán egy nagy tálba reszelem őket. Én a magam részéről nem szoktam répát hámozni, ha csak nem extrém keserű. Az élet túl rövid a répahámozáshoz.
2. A hagymákat meghámozom, majd apróravagdalom őket – ugyanezt teszem a fokhagymával is.
3. Egy nagy serpenyőbe olajat csurgatok, fél-fél kiskanál kurkumát, köményt, és borsot teszek bele, majd megszórom egy-egy csipetfahéjjal, szerecsendióval, szegfűszeggel.
4. Amikor már javában sistereg, hozzáadom a hagymát és fokhagymát, majd alapos pirítás után mehet bele a répareszelék is. A keveréket megsózom, megkóstolom, és ha kell utánfűszerezem, majd időnként vízzel hígítva addig főzöm-pirítom, amíg a répacsíkok könnyedén szétmállnak, szinte krumplipüré állagúak lesznek.
5. Félrerakom, hogy hűldögéljen kicsit, közben pedig összedobok egy görög salátát. A tofut dobókockányi darabokra vagdosom, majd készítek egy pácot, amely egyben a salátaöntet is: egy deci olívaolajba belepréselem egy citrom levét, egy fokhagymát, és néhány csepp ecetet is kap (a legjobb a vörösbor ecet). Alaposan megszórom oregánóval és mentával, de bármilyen zöldfűszer jól áll neki a rozmaringtól a kakukkfűig. Ebbe pakolom a tofu kockákat, majd megsózom, megborsozom, összekeverem és megnyomkodom, hogy a tofu magába szívja az ízeket. Az uborkát hosszában elnegyedelem, majd egycentis darabokra vágom, a paradicsomokat szintén negyedelem, a lilahagymát pedig vékony, de azért ropogós karikákra vágom. Ha van otthon édesköményem, azt is finoman felkarikázom. Közvetlen fogyasztás előtt rakom csak össze, hogy a zöldségek ne szottyogjanak, és hogy a tofu minél tovább élvezhesse a pácfürdőt. Fekete olívával megszórva tálalom.
6. ...ám addig is összekeverem a zsemlemorzsát és/vagy csicseriborsólisztet a „húsgolyó” krémmel. Ideális esetben könnyen formázható masszát kapunk – ezekből kell Ikea-húsgolyónyi méretű labdákat gyúrni.
7. Ezeket kevés forró olajon, egy serpenyőben megfuttatom kicsit, amíg itt-ott megbarnulnak, és a salátával tálalom.
Köret tipp: szintén autentikus görög fogás, és jól esik a golyók mellé a fokhagymás paradicsomszószban, egy rúd fahéjjal főzött rizs, melyet végül – mintha csak rizibizit készítenék – csicseriborsóval keverek össze.
