Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Elemzők szerint a kétszobás lakás árába kerülő Saint Laurent-kabátra is biztosan lesznek vevők.
Dobálózhatunk a közhelyekkel, hogy a márka múltja, a státuszszimbólum és a kézzel való elkészítés is beépül a luxustermékek árába, de vajon még ésszerű határokon belül mozog az, hogy egy kétszobás lakás árát kell kifizetnünk egy poliészter dzsekiért? Persze, aki tanult közgazdaságtant, annak a sznobhatás nem ismeretlen fogalom, úgyis lesz olyan ember, aki csak azért veszi meg, mert tudja, hogy a Földön élők 99%-a nem engedheti meg magának.
Saint Laurent-éknál elég fura irányba haladnak a dolgok, pár héttel ezelőtt például a cég bejelentette, hogy a márka egyik új arca a megosztó énekes, Marilyn Manson lesz. Aztán következtek a mélabús reklámfotók, most pedig az áraival sokkol a francia divatház.
Mennyi az annyi?
Nem tudjuk eldönteni, hogy melyik sokkolóbb: az, hogy egy 80%-ban poliészter és csak 10% gyapjút tartalmazó dzsekit több mint 40 000 fontra, azaz 14 millió forintra áraztak be, vagy az, hogy május óta nem is lehet már kapni ezt a darabot? Egy babydoll pedig, amit Cara Delevingne visel a kampányvideóban (a poszt végén megtekinthető), 17 millió forintot kóstál. A Saint Laurent-tól megtudhatjuk, hogy előbbi sehol nem volt készleten Európában és az Egyesült Államokban sem adtak el belőle – írja a Daily Mail. Tehát vagy a növekvő és a luxusra is egyre inkább éhesebb Kínában találtak gazdára a kabátok, vagy csak egyszerűen visszavonták az árusításukat és a bosszantóan magas ár PR célokat szolgált – végülis sok újság beszámolt róla.
Jogos az ár?
Az elemzők úgy gondolják, hogy nem kell félteni a márkát, bőven lesznek olyan vásárlók, akik hajlandóak ennyi pénzt kifizetni egy kabátkáért. És itt kezdődik az az eszmefuttatás, ami egy kerekasztal mellett napokig is eltartana: vajon tényleg ér ennyit ez a kabát? A fanatikusok szerint igen, azok viszont, akik használati tárgyként és nem művészeti alkotásként tekintenek a luxuscégek által forgalmazott ruhákra, egy másodpercig sem gondolkodnak azon, hogy megvegyék-e, még akkor sem, ha megengedhetnék maguknak.
Egy friss jelentés szerint a magas árakat sokszor nem is a márka akarata befolyásolja, hanem azoké az elemzőké, akik hatalmas haszonra akarnak szert tenni. A termék ellenértékének meghatározásakor nem az előállítási költségekhez igazítják azt, hanem azt próbálják meg felmérni, hogy mi az az összeg, amit a vásárlók még hajlandóak megfizetni érte.
Elindul a hullám?
Nagyon jó kérdés az is, hogy ez a lépés hogy fog hatni a többi luxusház áraira. Vajon maradnak az eddig bevált ezerdolláros nagyságrendeknél és ezzel csábítják magukhoz azokat a vevőket, akiknek a milliós kabátra már nem telik, vagy szépen lassan ők is emelni kezdenek, mert látják, hogy az emberek bizony ezt is meg tudják fizetni?
