Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem léteznek nagyméretű designer ruhák és a hirdetők se tolonganak a brit Slink magazinért. Pedig az olvasók állítólag imádják a magazint.
Bár a plus size egyre népszerűbb, és egyre több üzlet megy rá a nagyméretű nőkre, sőt, még a Vogue is hajlandó normálisnak tűnő modelleket alkalmazni, egy dolog nagyon hiányzik a molett divat piacáról: a duci nőknek szóló divatmagazinok. A 44-es méretű nők már hiába nézegetik a Glamourt, az Elle-t, vagy a Joy-t, általában olyan szetteket mutatnak nekik, melyek maximum 42-es méretben megvehetők (az amúgy is vékony nőkre specializálódott Zaránál például), és nem is mutatnak jól 36-os méret fölött.
A lappiacon mégse terjednek a plus size magazinok, az első és eddig egyetlen az angol SLiNK magazin, melynek első száma áprilisban jelent meg. Az online is jelenlévő SLiNK 26 éves alapító-szerkesztője, Rivkie Baum olyan lapot akar készíteni, melyben csak kerekded modellek szerepelnek és az olvasók olyan tippeket kapnak, hogy mit, hol tudnak megvenni 42-es méret fölött – olyan cikkek szóba se jöhetnek, melyek a fogyásról szólnak – írja a huffngtonpost.com. Egyedülállósága ellenére a Facebookon 1000 követője sincs a magazinnak (összehasonlításképp: az angol nyelvű Glamournak 911 ezer lájkolója van), és elég sok problémába ütközik a kéthavonta megjelenő lapszámok összerakása is.
Mivel alapelv, hogy sovány modellek nem szerepelhetnek az újságban, a kifutókon látott szetteket nem elég egy képügynökségi fotóval bemutatni, hanem fel kell adni a ruhákat egy minimum 42-es plus size modellre. Már ha adott kifutós darabból varrtak egyáltalán hús-vér nőkre való méretet. Nagyméretű mintadarabokat általában csak a szezonban tudnak beszerezni a stylistok, míg a többi divatlap a divathetek után egyből, azaz fél évvel a magazin megjelenése előtt le tudja fotózni adott szetteket. A fast fashion boltok kínálatát bemutató oldalak az utolsó pillanatban el tudnak készülni, de a friss designercuccokat nem tudják mindig az aktuális számba betenni, mert ott is meg kell várni, hogy legyártsák a ruhákat minden méretben.
Emellett hirdetőket is nehéz felhajtani: a nagy divatházak mintha nem is akarnának a telt közönségnek semmit eladni, de a beauty termékekkel kereskedő cégek sem szívesen hirdetnek a SLiNk-ben: pedig az, hogy áll vörös rúzs, nem súlytól függ. Ettől függetlenül az olvasók odáig vannak a magazinért, legalábbis Bum szerint: „Amint megtudják a kerekded nők, hogy létezünk, már szeretik a lapot. Tehát tudnak rólunk, így van értelme küzdeni” – mondta a szerkesztő a Guardiannek.
A magazin tartalmáról sajnos csak annyi derül ki, amennyit online látunk: a divat fül alatt utcai divatfotókat és celebek stílusát találjuk, plusz kapunk pár szettet, amit mi is kipróbálhatunk, ha plus size a méretünk. Az életmód rovatban csokitorta recept vigyorog ránk és magvas napi gondolatokat olvasgathatunk. A videó rovatban maga a főszerkesztő mondja el, hogy hordjanak a molettek farmert és a melltartóválasztásban is segít. Összességében a honlap kicsit üres, de attól még a nyomtatott újság lehet érdekes: ha valaki Angliában jár, nézzen bele!
