Egy gazdag befektető úgy döntött, hogy bepereli volt nejét, ugyanis az asszony eltitkolta előle, hogy 1200 párnyi cipője van. Ön hány lábbelit halmozott fel?
Egy gazdag befektető úgy döntött, hogy beperli profi pókeres volt nejét, ugyanis az asszony eltitkolta előle, hogy 1200 párnyi cipője van. Daniel Shak állítása szerint exfelesége valószínűleg egy titkos szobában rejtegette a drága lábbeliket, és ha már a váláskor is tudott volna a gyűjteményről, akkor máshogy alakultak volna a dolgok, szerinte így százezrekkel több pénz jár neki. „Dan megbízott a feleségében, és nem kutatott a lakásukban titkos helyiségek után” – olvasható a hivatalos iratokban. A férfi szerint Beth Shak cipőkollekciójának értéke egymillió dollárra rúg és ennek az összegnek legalább a 35 százaléka a férfit illeti meg.
„Nem értem az egészet. Azt állítja, hogy nem tudott a gardróbról a hálószobánk mellett” – nyilatkozta Beth Shak, aki 13 éves kora óta imádja a cipőket, még egy Christian Louboutin magassarkút is magára tetováltatott. Gyűjteményének több mint felét, pontosabban 700 párat az ismert tervező kreációi teszik ki és van olyan pár, ami négyezer dollárba fájt. A New York Post szerint az asszony cipőmániája a sajtóban is többször szerepelt, a volt férj mindenesetre azt állítja, hogy ő bizony csak tavaly szerzett tudomást a gigászi kollekcióról.
„Vannak olyan cipők, amelyekre nem is emlékeztem, hogy megvettem. Annyira helyszűkében vagyok, hogy több szár párat el is kellett ajándékoznom. Néha, amikor egy olyan pár akad a kezembe, amire nem emlékeztem, olyan érzésem van, mintha vadi új cipőket kaptam volna teljesen ingyen” – nyilatkozta az asszony, aki új pasija, Ben Cook ösztönzésére nemrég elindította honlapját és saját kollekcióval is előrukkol. „Amikor találkoztunk, és megmutatta a gyűjteményét, alig hittem a szememnek. Elgondolkodtató látvány volt és felvetettem, hogy miért nem csinál saját márkát, ha ennyire szenvedélyesen szereti a cipőket” – nyilatkozta a férfi.
Egy pár cipő a jutalom
Az asszony persze rendszeresen hordja gyűjteménye darabjait, de lánya nem tudja kihasználni a remek lehetőséget, ugyanis egy számmal nagyobb a lába, mint édesanyjáé. És honnan van minderre pénz?e „Amikor nyerek a pókeren, mindig megjutalmazom magam egy pár cipővel. Elég jól kártyázom, nincs okom panaszra”. A Daily Mail szerint Shak mostanában már nem igazán játszik, és úgy saccolják, hogy a korábbi nyereményei nem érik el az egymillió dollárt.
A nők és a cipőik között valóban különleges a kapcsolat, egy 2009-es tanulmány szerint a nők sokkal inkább emlékeznek arra a cipőre, amit életükben először vásároltak, mint az első csókra, amit kaptak. Sokan képesek átoperáltatni a lábukat csak azért, hogy jól érezzék magukat magassarkúikban és persze képesek értelmetlen mennyiséget felhalmozni a lábbelikből.
Nooormális?
Nem, ez nem csak az amerikai nőkre igaz, mi sem vagyunk különbek. „Az anyagiak is számítanak, de néha úgy érzem, hogy szinte csak a gardrób mérete akadályoz meg abban, hogy tovább halmozzam a cipőkollekciómat. Nem is nagyon merek kipakolni, mert a barátom már így is húzza a száját, ha egy újabb szandállal vagy balerinával vagy dorkóval térek haza. Jelenleg papucsokkal és csizmákkal együtt 20-30 pár lábbelim van, ami elég magas szám ahhoz képest, hogy mennyit hordok. Van, amit kidobok, ha már túl van élete fénykorán, van, amit édesanyám örököl meg és van, ami párszor volt rajtam. A nagy számok törvénye alapján egyébként az ember néha pórul jár. Nemrég vettem például egy bokapánt nélküli szandált, amire több hónapig ácsingóztam. A boltban jó volt, de az első nap majdnem mezítláb mentem haza. Sebaj, egy kis DIY és jó lesz. Remélem...” – számolt be cipőmániájáról Mariann.
Petra talán nála is fanatikusabb: „Tíz év alatt halmoztam fel vagy 100 párat. Azzal nyugtatom magam, hogy a legtöbb 500-2000 forintos balerina, ami jól bírja a gyűrődést, ezért megtartom. Az a furcsa, hogy csizmám nagyon kevés van, csak pár alapdarab: egy barna lapos, fekete lapos, és egy barna magas, feketéből nincs is magassarkú. Szandálból sincs valami sok, azok rendre tönkremennek, de a rosszakat is megtartom, és a vietnámi papucsokat is beszámoltam a százba. Persze nem kellene ennyi cipő, tudom, de ha látok egy szépet, richtig megveszem. Tényleg nem normális amúgy. Pasim ki is van, nem merem már megmutatni, ha veszek valamit, és elég nehéz elférni a sok hülye cipőmtől, pedig nagy dobozokban vannak ömlesztve a szekrény tetején. Ja, egy ideig magassarkú cipőket vettem mániásan, hátha majd tudok valamelyikben járni, de nyilván mind rohadt kényelmetlen, nem is hordom ezeket.”
