Kést vagy edényt lehet venni olcsón és drágán is. De vajon érdemes-e tízszerannyit költeni? Mennyivel tud többet a nagyon drága, mint a nagyon olcsó? Kés, edény, kisgép és csetreszkalauz.
Maki Stevenson
A szakácsok jó eszközöket használnak
Alapkonyhás csapatunkat négy témában faggattam a tapasztalatokról, a különféle eszközöket három árkategóriába (legolcsóbb-közepes-nagyon drága) soroltuk be. Rossz hírrel kezdem: egyértelmű igazságot tenni csak két kategóriában tudtunk. A kések és az edények kapcsán egyöntetű vélemény volt, hogy a legolcsóbbat - ha csak tehetjük - kerülni kell. A kisgépek és az apróságok terén viszont nincs egyszerű igazság, bár olcsó húsnak itt is sokszor híg a leve.
Azt könnyű belátni, hogy aki nem akar egy lottó ötöst a konyha felszerelésére költeni, kénytelen kompromisszumokat kötni. A legtöbbünknek nem fér bele az egymilliós edénykészlet, a félmillás robotgép, mellé pár jó kés százezerért és az apróságokról ne is beszéljünk. Egy Philippe Starck citromfacsaró (20 ezer), és mellé még néhány jónevű gép és csinos csetresz, és újabb milliót tapsoltunk el. Szóval a vegyük mindenből a legdrágábbat nem reális. Arról nem is szólva, hogy a legdrágább nem is feltétlenül a legjobb, gondoljunk csak a sztárdizájner citromfacsarójára: jól néz ki az tuti, de ha egy picit kevesebb dizájnnal is megelégszünk, tizedannyiért is kapunk valamit, ami ugyanolyan jól facsar citromot.
Kések
A késekkel kapcsolatban könnyű dolgom volt: mindannyian ugyanazt mondtuk: jó kés kell. A probléma ott kezdődik, hogy azt, hogy mi a jó kés, nem is annyira könnyű megmondani. Hogy miért? Mert a jó mindig a kést használó embertől függ. Férfi vagy nő? Mekkora kézzel? Könnyebb vagy nehezebb kést szeret? Melyik markolatforma kényelmes számára? Ezeket a kérdéseket senki nem tudja helyettünk megválaszolni.
Sokan mondják azt is, hogy "nekem nincs pénzem jó késre". Tény, hogy egy minőségi kés drága. Viszont szintén sokan esnek abba a hibába, hogy mennyiségre mennek a minőség helyett. Pedig teljesen felesleges egy vásárban megvenni egy 15 részes késkészletet, aminek a legnagyobb részét amúgy sem használjuk majd semmire, amit meg használunk, az nyeklik-csuklik, viszont nem vág. A hatalmas készlet árából inkább vegyünk három jobb kést, és hosszútávon biztosan jobban járunk.
Egy rendszeresen főző átlagembernek kell egy jó szakácskés, egy hámozókés és esetleg még egy filézőkés, ezekkel gyakorlatilag minden hétköznapi feladat megoldható. A kenyérvágó szerintem szükséges bónusz: bármilyen jó késsel lehet kenyeret vágni, de nem érdemes azok élét kenyérrel csorbítani.
Késvásárlás előtt érdemes a lehető legtöbb kést megfogdosni, kipróbálni üzletekben, barátoknál. Nézzük meg, melyik a kényelmes hossz (én nagyon kicsi kezű vagyok, számomra a szokásosnál kisebb, 18 centis szakácskés a legkényelmesebb), mekkora az a súly, ami komfortos. Amikor séfkést választunk, figyelnünk kell arra, hogy vágás közben az ujjaink ne érjenek le a deszkára, hiszen akkor nem tudjuk végigvinni a vágó mozdulatot. A nagy márkák: Wusthof, Henckels, Global kínálatában is érdemes nézelődni, és egy felszereltebb üzletben összehasonlítani ezeket, hogy megérezzük, milyen forma, melyik méret kell nekünk.
A jó kés pengéje nem hajlik jobbra-balra, nem törik ki a markolatból néhány hónap után, tovább tartja az élét, és sokkal könnyebb igazán megélezni. A jobb darabok ára gyakran 10 ezer forint körüli, de érdemes figyelni az akciókat, néha ki lehet fogni jó gyártó 3 darabos szettjét 20 ezer alatt, vagy egy darabot 5-6 ezer környékén.
A jó kés (karbantartva) gyakorlatilag egy életre szól, így amikor ilyet veszünk, kérdezzük meg, mivel és hogyan (szárazon vagy nedvesen) lehet élezni. A nagy gyártók kínálatában mindig találunk olyan eszközt is, amivel otthon, amatőr létünkre is formában tudjuk tartani a késeinket.
A másik fontos tanács: a jó késeket ne tartsuk egy zsúfolt fiókba bedobálva, az össze-vissza verődő eszközök között pillanatok alatt vége az élnek. Egy mágneses fali késtartó, vagy egy késtartó fadoboz nem olyan óriási beruházás, és ha már jó darabokat vettünk, ennyit mindenképpen megérdemelnek.
Általánosan elfogadott nézet, hogy jó kést ne mossunk mosogatógépben, én is ehhez tartom magam. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy a cikk előkészítése során megpróbáltam kinyomozni, pontosan miért is nem szabad ezt tenni, és nem jutottam túl messzire. (Nekem fémnyelű késem vannak, a fanyél önmagában elég erős ellenérv) A legtöbben a mosogatógépet féltik ilyenkor, van aki szerint az erős vízsugár dobálja a kést, amitől az kicsorbul. Nekem van olyan, nem annyira nagy becsben tartott hámozókésem amit mindig géppel mosok, és őszintén szólva nem látom, hogy gyorsabban tompulna, mint a csak kézzel mosott darabok. Ennek ellenére a kedvenc késeimet nem teszem gépbe.
A jó kés nagyon megkönnyíti-gyorsítja a munkát, és megfelelő használat mellett kevésbé balesetveszélyes, mint a tompa. Nem tudom, mennyit nyom a latba, de ráadásul lehet vele borotválkozni és a jó súlyelosztás miatt célbadobásra is alkalmas. Az is igaz viszont, hogy meg kell szokni. Én az első néhány héten minden mosogatáskor elvágtam a kezem, eddig tartott megszokni, hogy a penge legkönnyebb, nyomás nélküli érintése is azonnali büntetéssel jár.
Edények
Egybehangzó volt a csapat véleménye edények kapcsán is: a legolcsóbb edények nem jók. Lehet őket használni, szinte mindannyian főztünk azokban is évekig, de aki próbált már filléres kínai lábosban tejet forralni, az tudja miről beszélek: nem lehet annyit kavarni, hogy ne égjen le. Egy jobb edény rengeteg kavargatástól kímél meg, és sokkal kevésbé ég le benne bármi.
A jobb edények sajnálatosan drágák, ezért ezeknél érdemes rámenni valamelyik nagy lánc pontgyüjtős akciójára, a wmf vagy thomas edények minősége már teljesen oké, és az akciók során jelentősen olcsóbban beszerezhetőek voltak a közelmúltban.
A másik véglet a millió forint körüli csodaedénycsaládoké, ezekről egybehangzóan azt mondtuk, hogy túlzás. Én is ismerek olyat, aki tényleg 20 éve ugyanazt a Zepter készletet használja, aminek minden darabja tökéletes még most is, mégsem adnám ki egy kisebb kocsi árát lábasokra.
Az edényeknél is érvényes tanács, hogy inkább kevesebb, de jobb darabot vegyünk, és ne egy óriási gagyi készletet. A konyhafelszereléses cikkünkben összeszedtük, mi az, amire egy kezdő háztartásban szükség van.
És, hogy milyen egy jó edény? Nos, általában nehéz. A vásárlás során jó iránymutató, ha a súlyra megyünk. Minőségi lábos van bevonatos és bevonat nélküli is, nem is beszélve az öntöttvasakról. Nagyon máshogy néznek ki, de mindnél érezni, hogy van benne anyag. Az a sok anyag gondoskodik majd arról, hogy a lábas alja egyenletesen melegedjen, és ezért nem ég majd le olyan könnyen benne az étel.
Kisgépek
Kisgépek ügyében nem bukkantunk rá a nagy igazságra. Olcsó húsnak gyakran híg a leve, a probléma csak az, hogy gépek terén ez a nem is túl olcsó húsra is igaz. A csúcsminőség hozza az elvárt szintet, de mindenből Mielét/Kitchen Aidet venni..., ahhoz kell egy jó vastag pénztárca is.
Sokfunkciós konyhai robotból van a csapatban több közepes árfekvésű és egy nagyon drága is. A nagyon drága névlegesen sokkal kevesebbet tud, teljesítménye csak 450 watt, de az egész gép jó masszív, csak izmos fém alkatrészekből áll, nem erőlködik soha, tulajdonosa imádja. Nálam egy közepes árfekvésű, 1000 wattos bosch teljesít szolgáltatot, bár jó tapasztalataim vannak a márkával és igyekeztem gondosan választani, igazi melléfogás volt, elmondhatom. A tésztadagasztókarja szinte rögtön eltört, a habverőt meg én törtem el, utálom, hogy mindig érzem a motorszagot, és hogy mindene műanyag. Más tökélesesen elégedett a szinte forintra ugyanannyiba kerülő 1000 wattos Philips gépével, és sokan esküsznek a Braunra is.
A még kisebb gépekkel kapcsolatban - botmixer, kézi habverő, vízforraló - szintén vegyesek a tapasztalatok, bár többen megjártuk a legaljával, de mindenkinek vannak filléres jó darabjai is.
Gépvásárláskor általában érdemes figyelni arra, hogy az olcsó eszköz+merev műanyag kombináció általában nem sok jóval kecsegtet. A masszív, fém eszközök jóval többet bírnak, és az ismert márkák mellett szól a létező szervízhálózat és alkatrészellátás.
Apróságok
Ahányan vagyunk, annyiféle konyhai hámozóra esküszünk - és ez elég jól jellemzi a konyhai csetreszekkel kapcsolatos tapasztalatainkat. Annyi biztos, hogy volt már a kezemben két, egymásra kisértetiesen hasonlító eszköz, amelyek között a háromszoros árkülönbséget az indokolta, hogy az egyiken Jamie Oliver neve díszelgett. Más eltérést nem tapasztaltam a kettő között, szóval a nagyon márkázott dolgokkal kapcsolatban legyünk óvatosak.
Az Alapkonyhás csapat általában kedveli a közepes árfekvésű, masszív fém eszközöket (hámozó, fokhagymanyomó, konzervnyitó, dugóhúzó, stb), és egyetérünk abban is, hogy ilyenek beszerzése során érdemes körülnézni az Ikeában, ahol elég jó darabokat lehet venni. Fakanál és hasonlók, vágódeszka, konyharuha - ezek olyan dolgok, amikben egyikünk sem érezte úgy, hogy nagyon sokat kéne áldozni a minőségért. A szükséges csetreszek listáját szintén összeszedtük ebben a cikkben, ha valakit érdekel a lista, kattintson át.
Kommentelés és további Alapkonyha
Hozzászólások jöhetnek a facebookon, további Alapkonyha cikkek pedig itt olvashatóak. Legközelebb használatba vesszük a sütőt, készüljetek!
