Nem vagyok se szupersztár, se gazdag, se luxuskurva, akik ezeket talán ki tudják használni, de most a birtoklásról van szó.
Igen.
Ott kezdődött, hogy életem első pirostalpú cipőjével fogom magam ünnepelni, ha csont nélkül megcsinálom az A-kategóriás (a motoros) jogsit. Megcsináltam, de addigra kiderült, motoroscsizma jobban kell, és két ekkora tételt nem bír el a költségvetés, ezen az őszön sincs másfél kilóm kizárólag penge cipőkre. Louboutin-elvonó következik.
A nem kell nem egyenlő a nem tudom hova felvennivel! Ezt azért fontos kihangsúlyozni, mert hordhatatlan, mégis szerelmetes Louboutin van bőséggel, a kollekciók 90%-a ilyen, de nem vagyok se szupersztár, se gazdag, se luxuskurva, akik ezeket talán ki tudják használni, magyarul lépegetni bennük. De mindegy, szó nincs konzervatív értelemben használatról. Birtoklásról van szó. Hörr.
De létezik olyan Louboutin, amit nem akarok birtokolni?
Az Enclume
Se a színkombinációban, se a formájában sincs semmi szexi, sőt, túl drabális, már-már bumfordi, dadusok fűzős csizmáira emlékeztető darab.
Puck
Mint művészeti alkotás, szuper, és egy filmet is el tudok köré képzelni, de a valósághoz túl erős az őzike felvillanó farkát idéző orr.
Step N Roll
Nem indította be se a szívverésem, se a nyálelválasztásom, semmit. Ez a baja, többet nem tudok felhozni.
Ennyi. A válogatást csak a 2011 ősz-téli kollekció magassarkúira terjesztettem ki, ahonnan a többi, mind, kéne. Közel száz darabos kollekcióról beszélünk, Louboutin szinte tévedhetetlen, ahogy az Alpinestars is az.
