Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ha a Habibi ruhákra a jelzők könyvéből szeretnénk kikeresni a megfelelőt, akkor talán a fineszes lenne a legjobb.
Közös szerkesztőségi címünkre hétről-hétre rengeteg meghívót kapunk mindenféle rendezvényekre, és néha egy-egy megfogalmazás, ötlet annyira furcsa, hogy sokáig azon kattogunk, hogy mégis melyik médiahekkelésre szakosodott átejtőbagázs állhat a dolog mögött. A Habibi pénteki bemutatója előtt már elképzeltük, hogy arról számolhatunk majd be, hogy mondjuk a Kétfarkú Kutya Párt hogyan tartott görbe tükröt a nemzetközi divatszakmának. Ehhez képest meglepően jó, valódi divatbemutatón voltunk.
De miért gondoltuk, hogy médiahekk lesz? Az ilyen mondatok miatt a meghívóban: "Manapság globálisan jellemző a legmegdöbbentőbb szlogeneket, feliratokat magunkon viselni, látványosan polgárt pukkasztani. Készenkapott mirelitválaszokkat, instant-érzelmeket a mellünkön hordani". Úgy éreztük, 2009-ben, a Beavis & Butthead, a Született gyilkosok és az Amerikai psycho után ilyet leírni annyira megkésett, hogy csak viccből lehet. Aztán a bemutatón szerencsére már nem volt szó ilyesmiről, ellenben arról igen, hogy a Habibi, ami egyébként Tabbouch Linda és Urbán Kata, iparos tervezők közös projektje alapvetően városi nőknek készít a mindennapokban is használható, ötletes ruhákat.
A ruhákra, ha a Kissé elcsépelt, de ritkán használt jelzők könyvéből szeretnénk kikeresni a megfelelőt, akkor talán a fineszes lenne a legjobb. Ezek a darabok, melyek leginkább pasztellek és a zöld, a kék, valamint a barnás-szürke árnyalatait vonultatják fel, egészen mást mutatnak fél méterről és öt lépés távolságból. A tervezők a japán kultúrából merítkeztek a minták elkészítésénél, ezért a ruhákon látunk tipikus japán fametszeteket, valamint gésákat is, de ha közelebb megyünk, akkor a fametszetek fodrain kis szörfösök siklanak, a gésa meg igazából Audrey Hepburn, és a pálmafák között nem csíkok, hanem tankok vannak. Közben persze igyekeztek megmaradni az európai szabásnák, és a könnyed, nőies, nyárias anyagoknál.
A személyes kedvenceink a barnás-szürkés zöld mintás darabok voltak, az igazi városi lezserség jegyében. Ezeket tudnánk a leginkább elképzelni a nyári tömegben.
A tervezők a hordható, hétköznapi, mégis egyedi ruhákat szeretnék elkészíteni, ehhez képest a bemutató, egyáltalán nem volt hétköznapi, sőt kifejezetten extrém volt. Egyrészt nem hivatásos modelleket kértek fel, másrészt az egésznek inkább volt táncszínház, mint bemutató hangulata. Ügyes reklámeszköz, ha a lassan tekergőző modelljeink megcsókolják egymást a ruháinkban, mint ahogy tették ezt a bemutató alatt, de még ennél is ötletesebb volt az, ahogy a fehérneműkollekciót ismertették: a modellek egész egyszerűen levetköztették egymást.
Mivel a készítők csak néhány hónapja dolgoznak együtt, a kollekció még nem túl nagy, és egyelőre leginkább különböző fesztiválokon lehet a ruhákhoz jutni. Tabbouch Linda és Urbán Kata a bemutató után azt mondták, mindenképpen ezen a most bemutatott játékos vonalon szeretnének alkotni, és az eddigi tapasztalatok alapján együtt sokkal ötletesebbek, mint külön-külön. Mielőtt együtt dolgoztak volna, Tabbouch Linda ruhatervezéssel foglalkozott, míg Urbán Kata inkább lakástextillel és mintakészítéssel.
