Mint azt már korábban megírtuk, a francia ELLE majdhogynem ellenforradalmat indított áprilisban azzal a címlapjával, amelyen három nemzetközi híresség manipulálatlan fényképét mutatta be. A munkákból nemcsak hogy a digitális retusőrt zárták ki, de a sminkeseket is. A stáb így minimálisra csökkent: a fotózáson Peter Lindbergh divatfotós volt jelen az ő profi softboxaival. Eva Herzigova topmodell, Monica Bellucci és Sophie Marceau színésznők vállalták, hogy sminkeletlen arcukat, csillogó homlokukkal és a szem alatti karikákkal együtt megismerje a világ. A magazin szerint ezzel az akcióval ráirányítják a figyelmet az "igazi nők igazi szépségére".
Az ELLE akciója nagy visszhangot váltott ki a nemzetközi divatszakmában. A kiadvány óriási sikere után a divatszerkesztők és fotósok kezdik belátni, hogy az olvasók nem igénylik azokat a fotókat, amelyeket digitálisan agyonmanipuláltak. Mi, a Velvetnél már évek óta gondolkozunk azon, vajon kik a photoshopos utómunkák elsődleges célközönsége: a nők, vagy a férfiak? Egy korábbi posztunk nagy olvasottságot ért el, amelyik azt a kérdést vetette fel, hogy az emberek szeretnék-e látni kedvenc színésznőjük retusálatlan portréját? A mellékelt képen Cate Blanchett két fotója volt látható, az eredeti kép, és az abból készült retusált változat. Egy másik bejegyzésünkhöz pedig, amelyik Jessica Alba Campari-kampányának retusálatlan és digitálisan megtámogatott fotóját elemezte, sok érdekes hozzászólást kaptunk. S-works nevű olvasónk így szólt hozzá a témához. „Nem a férfiakat hülyítik ezekkel. Köztudott, hogy nem vagyunk ennyire válogatósak. (...) A férfiak többsége jobban rápörög az amatőr fotókra, mint a beállított műanyag kirakatbábukra."
Egy másik érdekes hozzászólás azt sugallja,a Photoshop-szenvedély ahhoz vezethető vissza, hogy a nők karrierje múlhat azon, hogy piacképesen néznek-e ki, vagy sem. „A nők már egészen kicsi koruktól kezdve a külső tulajdonságaikkal érnek el (vagy nem) sikereket, így elsősorban ezen a szűrőn át látják a világot, s benne önmagukat. Gondolj csak bele, hogyan szokás dicsérni a gyerekeket; jaj, de ügyes/okos kisfiú vagy, illetve jaj, de szép kislány. Ez később sem változik"- írta Trollkotze.
Talán egy nagyon kicsit közelebb kerülünk a Mégis kinek kell a túl sok Photoshop? kérdés megválaszolásához, ha idézzük a pszichológus Szendi Gábor gondolatait a témában, amelyet nőelemző könyve kapcsán fejtett ki a Velvetnek tavaly nyáron. „Amikor kialakult az a tökéletességdivat, hogy a nő karcsú legyen, csinos és hibátlan bőrű, akkor az a törekvés is megjelent, hogy miként lehetne erre még egy lapáttal rátenni. A szupernormális inger kifejezés az etológiából jön, és ebben van benne a tökéletesség utáni vágy modellje. Az emberek sok mindent tesznek meg a valóságban is - nemcsak Photoshop segítségével -, hogy természetellenesen izmosak, szimmetrikusak, hibátlanok legyenek."
Ha trendnek tekinthetjük a francia ELLE-címlapon vitatkozó szakemberek véleményét, akkor a Photoshop eszetlen használata fölött eljárt az idő. A British Fashion Council, azaz Brit Divattanács már tavaly szorgalmazta, hogy a magazinok jelezzék, ha fotómanipulációkat alkalmaznak. Erre a divatszerkesztők nem vállalkoztak, most azonban már fontolgatják, hogy képsorozataikban a lehető legjobban közelítsenek a természetesség felé.
