A brüsszeli csokimúzeum zabálástól nem mentes kulturális program.
El tud képzelni mesésebb kulturális programot annál, mint hogy belép a múzeum ajtaján, kezébe nyomnak egy olvasztott csokiba mártott méretes ostyát, amit a tárlat nézegetése közben nyalogat, és csak akkor fejezi be sietve, amikor a következő fajta minőségi csokidarabot nyomják az orra elé? A brüsszeli csokimúzemot többek között ezért sem érdemes kihagyni.
Fogyókúrázók ne menjenek Brüsszelbe, vagy csak akkor, ha gyűlölik a csokit, mert ott aztán tényleg minden második boltot az édességnek szentelték. Az ország évente 172 ezer tonna csokit termel, összesen kétezer édességüzletet tartanak fent. Nagy favorit az olvasztott csokiba mártott epernyárs, de a pisilő kisfiú formájú desszert is. Már a csokimúzeum felé vezető út is praliné- és bonbonboltokkal van kikövezve.
A kiállítás bemutatja a kézi csokoládékészítés alapjait, a kakaóbab útját a cserjétől a szánkig, a múzeum konyhájában pedig kagylóformájú bonbon készül, a csokidermedési folyamatot modellezi.
A csokoládé tartásával és kezelésével kapcsolatban is hasznos információkkal szolgál a kiállítás. Megtudhatjuk, hogy a kakaóvaj 30-34 fok között már egészen rövid idő alatt olvad, a fehércsoki a legérzékenyebb. A tárlat szakértői szerint az elfehéredett csokit nyugodtan meg lehet enni, az csak azt jelenti, a kelleténél kicsit több nedvesség, pára érte. A csokoládé ideális tartása húsz fok alatti hőmérséklet, de a töltött csokikat és pralinékat ennél is hűvösebb helyen érdemes tárolni. (Én mondjuk eddigi életem során képtelen voltam bármilyen mennyiségű csokit tárolni, soha nem tartott egy napnál tovább.)
A tárlatvezető külön felhívja a figyelmet arra is, hogy nem tanácsos erős illatú élelmiszerek mellett tartani a csokit, mert elveszti a saját aromáját és átveszi a büdös/illatos másik dologét. A kiállítás egyik legnépszerűbb része a csokitesztelő sarok, ahol egészen apró csokigömböket lehet ízlelni, a legkülönbözőbb fajtákból. Gombóc Artúr csodálatosan érezné magát, öt euróért tényleg igazán megéri.
