Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Jönnek olasz barátnőmék, Caroláék, mi legyen, mi legyen.
Jönnek olasz barátnőmék, Caroláék, mi legyen, mi legyen. Húsnak kolbásszal felszúrt hosszúkaraj volt, nem is akárhogy elkészítve, de az édességen sokat tipródtam, mert valami egyszerű (olaszoknak nem érdemes túlkombinálni a dolgokat, inkább a jó alapanyagokból készült egyszerűt szeretik), könnyű (kolbászos karajvacsora után) kellett. Ráadásul amikor itt vannak, házi kosztot esznek barátnőm anyukájánál is, aki zseniálisan főz, nagy a nyomás ilyenkor... Ez a három együtt pedig már megnehezíti a dolgomat. Ember mondja, csináljak tejet a felhőkkel. Mit? Tudod, ezer éve nem ettünk. Ja, madártej. Igen, az lesz.
Olaszországban főztem utoljára madártejet, ami elég régen volt, több mint öt éve, pedig sikeres édesség. Egyszerű alapanyagai mindenhol beszerezhetők, bátran feladható bárkinek, mert ez a kompozíció minden nemzet felhozatalában megtalálható, panna cotta, creme katalan, flan, stb. formájában. Nálam a tej-tojás-vanilia-cukor hozzáadásával készített édességek között a madártej a legérdekesebb. Mind imádom, de ez a francia eredetű édesség a legkiműveltebb kompozíció, pici, öntudatlan vicc a molekuláris konyha irányába.
Öt tojás fehérjét öt deka cukorral betonná verek. Ebből tojásnyi felhőket szaggatok egy nagy lábos alján forró tejbe. Vigyázok, nehogy kifusson, és a felhőknek hagyok helyet a növekedésre. Egy perc múlva megfordítom őket, másik perc után ki egy szűrőre. A tejet kipótolom másfél literre és a közben tíz deka cukorral fehéredésig vert sárgájához adagolom (ne legyen a tej forró! mert rögtön kicsapja a sárgáját). Egy félbevágott rúd vaniliával alacsony lángon, folyamatosan kevergetve megfőzöm, úgy fél óráig tart. Fontos, hogy ne forrjon, mert akkor kicsapódik. Ha kicsapódott, nem esek pánikba, merülő mixerrel kisimítom. Szabálytalan, és nem lesz olyan sima, mintha sikerült volna jól elkészíteni, de dobjon ki más ennyi teljes tejet és tojást. Néha a hatékonyság győzedelmeskedik a tökéletesség felett. Nálam gyakran. Ha mixerezek, előtte kiveszem a vaníliarudat...
Ha valahogy végre elkészült a tej, belekaparom a vaníliamagokat, rárakom a főtt fehérjegaluskákat és jól behűtöm.
Páratlan, imádnivaló adu ász. Az Olimpiában mogyoróval ettem, láttam már kakaóval is, de nem jön be ízesítve. Az egyszerűségét szeretem.
