Fél éve nem voltam az Olimpiában és akkor pont mindenki róla írt, sehogy se adta ki, hogy akkor majd én is. De most oda hívott egy interjúebédre a hentesem, így csak azon imádkoztam, ne halnap legyen, tonhal felett nem esik jól húsról dumálni.
Halnap volt.
De szerencsére volt bárány káposztával, ami úgy gondoltam elég is lesz. Apám nagy birkás, hamar rászoktam a birka és bárányhúsra, az egyik kedvenceim, és ezért baromi kényes vagyok rá. Birkából szeretem ha kicsit topa, erősen faggyús, szinte csípősen legelő és gyapjúíze van. Az kell belőle, amiért mások utálják. Mert hát büdös, nincs mit szépíteni, büdöset pisil tőle az ember napokig és birkaszagot párologtat a bőre. Egy jó, lassan és hosszan készült birkapörkölt, temrészetesen csak hagymával és paprikával, semmi maszatolás és én jól vagyok. Apám nagyon jót tud, ideje rávennem.
A bárányban mást szeretek és azt nagyon nehéz megkapni. És a bárány tavasszal az igazi. A bárányban már legyen meg a határozott birkaíz, de legyen édeskés, tejes és friss zöld is. Ne legyen fűszerezve, mert ezek az ízek még olyan zsengék, hogy leheletnyinél több fűszer elnyomja. Legyen puha, kis finom zsír borítsa és sok szaft legyen benne, de a barika saját szaftja, semmi maszatolás és mártásozás.
Az Olimpiában megkaptam. A bárányt tökéletesen, őszintén, kész voltam. Egy falattól tele lett a szám tejjel, fűvel és hússal. Káromkodtam is, aztán kérdezte hentesem mi a baj. Mondtam semmi de ennek olyan gyönyörű barikaíze van hogy én mindjárt sírok itt.
A kelkáposztaköret is harsogó és élvezetes volt, pedig úgy emlékszem, nem szeretem a kelkáposztát, mégis lelkesen megettem.
A madártej viccesen tömény volt, szinte harapni lehetett és vadul vaniliás.
Még zárás után is ottmaradtunk, akkor megjelent a bárány, így láthattam miből ettem, illetve miből fognak a vacsorázók. Gyönyörű, talán ötkilós állatka, kicsi faggyúval, apámtól is ilyet szoktunk kapni, ha bárányt kérünk sütni, a kisebb még nem elég húsos, a nagyobb már nem elég zsenge.
Az Olimpia amúgy nagyon mókás. Egy lepattant görög étterembe költöztek be Takács Lajosék és a dekorra egyelőre nem költenek. Nincs étlap, amit szépet kapnak a piacon, abból főznek, van egy tábla a napi menüvel, ami pár fogás. Tipikus bizalmi konyha, de ezt szeretem, és mindenkinek aki rettenetesen finnyás az alapanyag minőségére, de minden érdekli, nagyon tudom ajánlani, az árak is barátságosak.
Aki tányérról lelógó rántott húsra gerjed, és fél kiló szottyos sült krumplira köretnek, hanyagolja a helyet, kár belé.
