Olívaolaj, mozzarella, paradicsom, pasta, saláták, sajtok és tengeri halak.
Olívaolaj, mozzarella, paradicsom, pasta, saláták, sajtok és tengeri halak. Hát persze, aztán látogasson el az az elvakult idegen egy kis hegyvidékre, kap olyan vajakat az arcába, hogy elájul.
Az olasz konyhának van egy zsírokban gazdag arca, ami nem ért el olyan nemzetközi sikereket, mint a könnyű mediterrán diéta. Ez az északi hegyvidékekre jellemző vajas, tejtermékes és húsos diéta. A másik látványos nehézség Szicília csípős kolbászai és elképzelhetetlenül tömény édességei közt kereshető, de most maradjunk egy tipikus északi kalóriánál.
A gesztenyelisztnél.
A gesztenyeliszt szárított és finomra őrölt gesztenye, ez eddig tiszta sor, sült, vagy főtt, hámozott gesztenyéből előállítható házilag is, a liszt itthon a Culinarisban kapható. Az benne a vicces, hogy nincs gesztenyeíze, ami az én esetemben rendkívül előnyös, mert nem szeretem a gesztenyét. Füstös, illatos, fűszeres íze van. Aki ismeri a gesztenyemézet, tudja miről beszélek.
A legegyszerűbb elsütni palacsintának (túróval, eperlekvárral töltve), frissen gyúrt tésztának és gnocchinak, fele-fele arányban búzaliszttel keverve. De vannak szebb lehetőségek is. Egyik a castagnaccio, toszkánából. A rozmaringos-juhtúrós édes változatot készítettem el. Pikáns, laktató, színes fogás. Nem diétás.
20 deka gesztenyelisztet jól elkeverek három deci tejjel, egy kis tortaformába öntöm és berakom kb tíz percre a 180 fokos sütőbe, így megszilárdul egy kicsit. Az eredeti recept szerint nem kell megszilárdítani, de engem zavart, ahogy a töltelék szétnyomja a tésztát, mert sűrűbb annál. A töltelékhez elkeverek 40 deka jó erős juhtúrót 15 deka cukorral, egy citrom lereszelt héjával, egy felesnyi vin santo-val (édes tokaji is megteszi) egy kanál felaprított friss rozmaringgal. Ezt a sűrű masszát öntöm a gesztenyealapra, rozmaringággal díszítem és a 180 fokos sütőben 40 percig sütöm. Hidegen a legjobb.
