MakiChef-nél voltam késtechnika órán, utána kaptunk egy kis csipegetnivalót, klasszikus kenyérre kenhetőt, amik közt volt két imádnivaló újdonság. Legalábbis nekem.
A cékla nagy családi kedvenc, amikor kapható, hetente 1-2 kilót biztosan megeszünk. Simán sütve, olívaolajjal leöntve, vagy felszeletelve majonézzel, és köménymagos ecetes lében pácolva is. Egyszer készítettem belőle gyömbéres levest tejszínhabbal, főtt krumplival, de semmi mást.
Ez az egyszerű recept a cékla édességére épít és teljesen megszünteti annak enyhe földízét, ami miatt többen utálják. A sült, meghámozott céklát darabosra turmixolom, fele-fele arányban elkeverem kimagozott és turmixolt aszaltszilvával, csipet sóval, pár csepp balzsamecettel ízesítem. Nincs tovább.
Vendégeknek is bedobtam egy kis őzhusi (az őzről bővebben itt) mellé, mindenki elájult.
A másik a gránátalmaszószos bab. Nem szeretem a babot, mexikói feketebabpüré formában még csak-csak elmegy, de levesben, egytálételekben inkább kihagyom. De ez, ez valami csodás volt. Az egy éjszakát áztatott, megfőzött és darabosra pürésített fekete babot (Maki szerint lehet lencsét és sima babot is) el kell keverni harmadannyi, nagyon apróra vágott zöldpaprikával, vöröshagymával, fokhagymával, sóval, borssal, őrölt koriandermaggal és gránátalmasziruppal ízesíteni. Szirup kerül bele rendesen, a végeredmény édes-pikáns, a bab buta íze eltűnik örökre.
A képen látható másik két pástétom klasszikus csirkemájkrém, (nem zsírral, hanem olívaolajjal készítve) és házi juhtúró újhagymával.
