A fenti képen Sipos Balázs üvegtervező iparművész "Történetek / külső és belső formai kapcsolatok" című munkája látható. A fotó tegnap este készült, a Moholy-Nagy László és Kozma Lajos ösztöndíjak díjazottjainak munkáiból összeállított kiállítás megnyitóján, az Iparművészeti Múzeumban. Az előbbi díjat fiatal formatervezők, míg az utóbbit szintén fiatal kézműves iparművészek kapják minisztériumi segítséggel havi apanázs formájában, hogy legyen idejük, motivációjuk és főleg pénzük valami kreatívat alkotni. Nézzük, sikerült-e nekik.
Az esemény igazán komoly volt, hiszen a miniszteri, tanszékvezetői és egyéb beszédek után az idei év új díjazottjait is kihirdették, ami után a korábbi évek ösztöndíjasainak "beszámoló kiállítását" lehetett megtekinteni. Pia volt, de kaja nem, úgyhogy a közelharcot inkább kihagytuk és egyenesen a kiállításra mentünk. A fenti képen balra Majzik Erzsébet kreációja látható, aki azon dolgozik, hogy a 42-es méret feletti nők számára is legyenek "divatos és ugyanakkor elegáns" öltözékek. A jobb oldali férfiú a multifunkcionális ruhák gurujának, Magony Zsuzsannának a keze munkáját viseli. Amikor az elragadó tervezőhölggyel tavaly interjúztam, még készülőben voltak ezek a ruhák - most végre láthatóak voltak teljes életnagyságban.
Lőrincz Réka már második éve kapta az ösztöndíjat, és a fiatal ötvösművész most olyan kesztyűket tervezett, amelyeket kívülről ékszereket - gyűrűket, karórákat, karkötőket - mintázó rajzok díszítenek. Ilyet már olvasóink is láttak egy utcai divatos poszt keretében, igaz, akkor hatalmas felhördülés közepette vetették el az ötletet. Vajon Lőrincz Réka kivitelezésében jobban bejön majd önöknek?
A balról látható Farkas Imola-szett az egyik kedvencem volt a kiállításon. A pályázat címe "Ornamentika az öltözködésben" és valami egészen elképesztő szín- és mintakavalkádot állított össze a tervezőnő. A jobb oldalon a Je Suis Belle feleként ismerős és Audrey Tautouval kokettáló Kiss Tibor meglepő alkotása látható. "A (női) kollekció meghatározó eleme... a férfiing" - mondja ő, és valóban, férfiingekből varrt össze első látásra merészen hordhatatlannak tűnő női ruhákat. Mindenesetre az ő munkája állt a legközelebb ahhoz a világhoz, amit az ember a nemzetközi divatfővárosok kifutóin szokott látni.
De távolról sem csak az öltözködésre koncentrálnak a ösztöndíjban részesülő alkotók. Láthattunk ergonomikus széket, összecsukható vitorlást, porcelán pendrive-ot is, vagy a fenti makettet, ami Szilágyi Szabolcs utaskiszolgáló köztéri bútorrendszerét modellezi. A fenti megállótervben biciklitároló és táskamegőrző is szerepel. A fiatal építészt sajnos nem sikerült megtalálnom a koccintás után támadt forgatagban, pedig van egy kérdés, ami már régóta furdalja az oldalamat, és ő talán most meg tudta volna adni rá a választ. Nem értem ugyanis, hogy mi az értelme annak, hogy a villamosmegállók váróházikóinak teteje üvegből készül, és így csak az eső ellen véd, de nyáron a nap elől továbbra sincs hova fedezékbe húzódni. Tudom, a kérdés jelenleg nem éppen aktuális, de én biztos vagyok benne, hogy lesz még egyszer olyan az életben, hogy menekülni fogunk a nap elől. Ha a tetők nem átlátszó anyagból készülnének, lenne hova.
Rengeteg remek kiegészítő (ékszer, táska) is látható a március 29-ig megtekinthető kiállításon, de zárjuk talán a posztot egy tavaszias lábbelivel. A fenti fotón Bakos Éva Boglárka bőrműves iparművész szandálterve látható - lehet, hogy az idei szezonban már valami ilyesmiben fogunk járni a gladiátorsaru helyett?
