Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Azt hiszem, jól fejlődök a gasztro-erotikus címadásban, de valahogy ide kell forgatnom a fejeket az átoperált és villantó celebekről, a marinált nyelvhalacska leírva oly' ingerszegény.
Azt hiszem, jól fejlődök a gasztro-erotikus címadásban, de valahogy ide kell forgatnom a fejeket az átoperált és villantó celebekről, a marinált nyelvhalacska leírva oly' ingerszegény. Megkóstolva már nem az.
Az ennimexikóban sorozatban már megemlékeztünk a ceviche-ről, most adunk egy kis segítséget az otthoni, akár magyarországi megvalósításhoz. A ceviche nem csak nyelvhal lehet, jelen esetben a földrajzi adottságainkból adódó választék kényszerít, de sügérből, garnélából, langusztából is igen jó tud lenni, sőt, garnélából a legjobb, de cevichét kívántunk, és csak nyelvhal volt friss. Marinált halnak balgaság fagyasztottat venni, sőt hányás lehet a vége, így lesz jobb a friss nyelvhal, mint a kiolvasztott sügér. A languszta meg drága, hiába tartanak élőt a halas Laciék.
A ceviche eredete homályos, tán perui, de egész Latin-Amerikában készítik, rengeteg változatban, a Szent Mexikói Szakácskönyvemben több típus felvonul, ez elég egyszerű, jó lesz nekünk. Olaszországban sem ismeretlen, de ott pusztán citromlében marinálják, elsősorban a heringet, szardíniát, nem keverik el vastagon más hozzávalókkal, az ecetben "főtt" ruszlit pedig nem kell bemutatnom, sőt mintha már írtam volna egy házi megoldást.
Mexikóban előételnek adják, fejenként 25-30 deka hallal számolva kiad egy könnyű ebédet- vacsorát is. Az alábbi mennyiségek egy kiló halra szólnak.
A kockákra vágott húst besózom és leöntöm 10 citrom frissen facsart levével (nem citromformájú műanyag dobozkából kifolyó izével, hanem frissen facsart citromlével, egyáltalán, hogy gondolhatja bárki komolyan a tartósított, aromás citromleveket, amikor egész évben, mindenhol kapható citrom?) Fél órát állni hagyom, addig elkészítem a többit: ha nincs friss jalapeno (nincs), akkor egy kis konzervnyit leöblítek, felszeletelem. Innentől nem nyúlkálok a szememhez. Elkeverem két fej apróra vágott lilahagymával, egy evőkanál oregánóval, egy deci olívaolajjal, egy-egy csokor friss, apróra vágott petrezselyemmel és korianderrel (ha nincs koriander kéznél, elmaradhat, de jobb, ha van, szárazzal nem lehet helyettesíteni) egy felkockázott kaliforniai paprikával, tíz deka zöld olívabogyóval. Kéne bele egy felkockázott paradicsom, de aranyáron üvegházit inkább ne. A halról leszűröm a citromlevet, elkeverem a fenti vagdalékkal, lefedem és elrakom a hűtőbe. 6-7 óra múlva már jó, de egy nap alatt érik össze igazán. Hidegen egy hétig is eláll.
Savanykás, csípős, kicsit édeskés, a hal finoman érződik benne, ruszliimádóknál, szusievőknél, garantált siker, sokkal kimunkáltabb és tarkább kompozíció, mint a ruszli, vagy az olasz marinált halak, de nem furcsán egzotikus. Aki a hallal csak most barátkozna, ne ezzel kezdje, de gyakorlott és tájékozott ízlelőbimbókat érdemes megbombázni vele. Kukoricatortilla a legjobb mellé (most a Tacos Locosban vettünk, frissen készítik a Mexikóból hozott kukoricalisztből, 500 ft/kg, messze a legolcsóbb forrás és a legjobb itthon, árulnak egyéb mexikói alapanyagokat is) de tortillachipssel vagy pirítóssal is mehet.
Erős ízű halból –tonhal, hering, makréla, szardínia, tőkehal,- sehogy se adja ki, drabális lesz, szükségmegoldásnak a fogast el tudom képzelni. Ami egy vicc, mert felkészült halasomnál gyakrabban van friss tengeri hal, mint fogas… vagy kecsege… Fontos! A végén a tányérok alján megmaradó fűszeres, citromos, csípős levest meginni, hát az igen jó, pazarlás lenne kiönteni!
Ezt még Mexikóban fotóztam
