Egy a baj ezzel a recepttel, hogy kell hozzá chile ancho, de azt lehet kapni a Csarnok alagsorában lévő Ázsiában, valamint a Culinarisban, a Nuevo Progresonál, illetve a körúton Tacos Locosban (Erzsébet krt.
Egy a baj ezzel a recepttel, hogy kell hozzá chile ancho, de azt lehet kapni a Csarnok alagsorában lévő Ázsiában, valamint a Culinarisban, a Nuevo Progresonál, illetve a körúton Tacos Locosban (Erzsébet krt. 37-39). Mielőtt elindultok, azért telefonáljatok oda, nekik sincs mindig. Tehát ez már nem is baj Budapesten, vidéken nem tudom, hol lehet hozzájutni, de szárított, úgyhogy eláll a végtelenségig.
A chile ancho, ahogy a neve is mutatja (ancho-széles) szép nagydarab paprika, füstön szárítva árulják, néha csíp, néha nem, ez benne a szép. Itthon nem olcsó, a négy-öt darabos kiszerelés, ami két főre pont jó, 1000 forint körül van. Hasonlóan a padlizsánhoz, vargányához és a lazachoz, van olyan izgalmas és színes alapanyag, mint egy jobb húsféle. Nem kell sokat vesződni vele, hogy varázslatosan gazdag íze legyen. Ez a recept sem bonyolult és a chile ancho füstös és nálunk ismeretlen karaktere imádnivaló.
A szárított paprikákat három-négy órára vízbe kell áztatni, lehetőleg valamivel lenyomatva, mert különben csak lebegnek, nem áznak. Meg lehet fogdosni nyugodtan, ha csípne, sem olyan durva, hogy így áttételesen kárt okozzon a szaruhártyán.
Közben két fej hagymát és egy marék mazsolát pirítok (akár dupla adagot, a mazsolás paradicsomszósz másnap jó lesz egy pastára) felöntöm paradicsompürével, rádobok egy gerezd felvágott fokhagymát, só, sok bors és összerottyantom.
A felpuhult paprikáknak kihúzom a szárát, kiöblítem a magokat és beletolok egy hasáb gouda, vagy valami más ék egyszerűségű, könnyen olvadó sajtot. A paprikákat a paradicsomba rakom és egy fél órát, alacsony lángon hagyom összefőni. Fehér rizzsel, kenyérrel, tortillával lehet köríteni, és kell hozzá az elmaradhatatlan tejföl.
