Szereti a halat? Akkor kerülje el a Nordsee-t. Ön halnörd? Akkor még messzebre kerülje el. Ha csak kötelességből szokott halat fogyasztani és rendszeresen vásárol fagyasztott, előpanírozott halrudacskákat és szintén fagyasztott tengeri sütőhalat, akkor ön a célcsoport! Imádni fogja. Gyorstesztet végeztünk a Magyarországra nemrég betelepült német büfében, a Nordsee-ben.
A mediterrán ízek tesztelése után északibb stílusú gyorsétkezde után néztünk, és bevetődtünk a Westend étterem részlegén található Nordsee-be. A környezet eleve nem nyűgözött le, Anna szavával élve a pláza „alagsora egy nagy vályú, és sajnos ezzel már eleve hátrányból indul a hely”. Az első pillantásra is világos, hogy a kínálat nagy része a rántott jelzővel írható le, de ettől ne essen le az állunk, elvégre egy gyorsétkezde láncolat első budapesti elemében járunk. Partnerem azt is villámgyorsan kiszúrta már a műanyag tálcát borító papíralátét képeiről, hogy „hiába kerülik kínosan ezt a kifejezést, de a bundázottnak és akár grillezettnek feltüntetett halak bizony rántottak. Ami pedig egy gyorsbüfében rántva van, arra a pépből formázott szelet gyanújának árnyéka vetődik. A rántott élelmiszerek ráadásul csak frissen jók, mikrózva vagy hidegen nem.”
Elsőnek a sülthalszendvicset választottam, ami egy kisebb, fehér bagettben elhelyezett halszeletből és egy salátalevélből áll, némi öntettel leborítva. Kérdésemre elmondták, hogy a hal tőkehal, és alapból nem melegítik meg a szendvicset. Talán azért is, mert a salátalevél megmikrózva meglehetősen kriminális élményt okoz. A hal seízű, a bagett feltehetően szintén mirelitből van, alapvetően nem szeretem az előre összerakott szendvicseket akkor sem, ha mondjuk bagelről van szó. A 630 Ft közepes ár egy közepes szendvicsért. Ráadásul, ahogy partnerem észrevételezi, az öntet „tubusos-kinyomós ipari stílusú, kilóg belőle a tartósítószer”.
Anna saját jellemzése szerint halnörd: „amikor nem zsírt sütök, friss halat készítek, bejáratott forrásból vásárolok, sohasem fagyasztottat”. Ő a Bismarck szendvicset választotta, de a szendvics és a kiszolgálás puritánsága eléggé lehangolta. „A friss kenyérben egy finom, erős ízű ruszliszelet, rajta a pácból egy kis hagyma és uborka, aztán szevasz. Harmatgyenge kompozíció, de jó minőségűek az alapanyagok, így ez a fogás elmegy. Egy kis majonézes-tormás-kapros mártással még jó is lenne. Az már csak egy mellékszál, hogy a szendvicset egy papírvékony szalvétával díszítve simán elém rakják az üvegpultra, nem várja meg a pultos, amíg elveszem, hanem lerakja. Oda, ahova az aprót hajigálják. Nem vagyok finnyás, de amikor fizetek, akkor ez nem fér bele.” 450 Ft-ért nagyobb ízélményt, legalább még egy pár szelet zöldséget várna el az ember.
Közös élménynek a Mix Box névre hallgató csemegét választottuk: a dobozban a két darab hal haldarabokból van, nem pedig darált és formázott pépből. A krumpli és a négy darab garnéla is jó, de a sok panírtól kissé nehéz mind. Markáns ízvilágot ne várjunk tőle, és készüljünk fel, hogy 790 Ft-ért tényleg csak 2 illetve 4 darab tengeri gyümölcsöt kapunk, a sültkrumplit kissé bőkezűbben mérik.
Végső következtetésként azt állapítottuk meg, hogy akinek bejön a fagyasztott, panírral és sütőolajjal elnehezített, ízetlen hal, az otthon fogja érezni magát a Nordsee-ben. Ha már muszáj gyorsbüfé láncolatban enni, semmivel sem rosszabb ez, mint a Meki vagy a KFC. Viszont annyi pénzért, amit itt elköltünk a vályúélményre, már ehetünk egy giroszt is, ami húsból, nem löncshúsból készült. Szigorúan osztályozunk, 1/5 a konszenzus. (Fotók: Péter Anna)
