Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Volt szerencsénk meglátogatni Essaouira városát is a múlt héten Marokkóban, az Atlanti-óceán partján.
Volt szerencsénk meglátogatni Essaouira városát is a múlt héten Marokkóban, az Atlanti-óceán partján. Bár higiénia-mániás énünk a hely düledező és a sosem csillapodó szél ellenére is általában orrfacsarú bűzt árasztó utcácskái láttán heves tiltakozásba kezdett az ellen, hogy itt egy nyilvános helyen mintát vegyünk az afrikai gomba- és baciállományból, végülis győzött bennünk a kényeztetésrevágyás. Az általunk kiszemelt hamam azt ígérte ugyanis, hogy oliva és argan olajával fogják kenegetni az aznap végetért, négynapos sivatagi túrában törődött testünket. Aggályaink végül teljesen alaptalannak bizonyultak, így bőrbaj- és fertőzésmentesek maradtunk, és már tudjuk, hogy néz ki Marokkóban egy 200 dirhamos luxusfürdőzés.
Miután kifizettük a fejenként kb. 4500 Ft-nak megfelelő összeget, egy-egy fonott kosarat kaptunk, amivel el kellett vonulni az öltözőbe és ott fürdőruhára vetkőzni. Egy fejkendős hölgy elvitte a holminkat, mi pedig beléptünk magába a hamamba, ami egy viszonylag szűkös, gőztől nehéz levegőjű, téglával kirakott pincehelyiség volt, ami egyszerre legfeljebb 4-6 fő fürdetését teszi lehetővé, egyszerre csak az egyik nem számára, déletlőtt és délután váltogatva férfiak és nők között. Padok és ágyak álltak a fürdőben, valamint egy ülőkád. Na, pontosan ez utóbbitól tartottunk.
Megérkezett masszőrünk, és a padon ülve azon kezdtünk gondolkodni, vajon melyikünket fogja először beleparancsolni a gőzölgő vízbe. Ehelyett a masszőr fogott egy műanyagvödröt, alámerítette, és ültünkben a lábunkra öntötte. Meglepetésünkben és fájdalmunkban felkiáltottunk-felszisszentünk, de szóhoz nem jutottunk, mert a második adag már a testünket is érte, a harmadikat pedig egyenesen a fejünkre öntötte. A sokk után megérdeklődtük a víz hőmérsékletét. A válasz 60 fok volt.
Ezután előkerült egy tál gépzsírra emlékeztető, olivával készült szappan, amit Marrakes piacain is sokszor láttunk már korábban. Az első masszázsra ültünkben került sor: szép módszeresen beszappanoztak bennünket. Ezek után le kellett feküdni a téglapadlóra, amin - reménykedtünk - a forró vizes locsolgatást nem élhette túl túlzottan sok baci. Leheveredtünk tehát a padok mögé, a masszőr pedig eltűnt, és csak jó húsz perc után tért vissza, másodmagával.
Amikor műszeresen kimutatható vérnyomása már egyikünknek sem volt, vissza kellett támolyogni a padra, és ott újabb forrázás távolította el az olivás szappan maradékát, azt, ami az izzadságtól nem folyt le a "relaxáció" alatt. Ezután egy-egy padra fektettek le minket, amit a kínos tisztaság jegyében szintén leöblítettek a kádból merített forróvízzel. Ezután újabb szappanozás és hajmosás is következett, amelyet követően durva mosdatókesztyűt húztak a masszőrök, és gyakran fájdalmasan határozott mozdulatokkal dörgölték át az ember teljes testét az elhalt bőrrétegek eltávolítása érdekében (igaz, néha úgy éreztük, már sok olyasmi is lejött rólunk, ami még nem is volt elhalva).
Újabb öblítés, most már, hála Istennek, csak kellemesen langyos vízzel, majd következett végre az igazi masszázs, argan olajjal. Marokkónak ezt az első számű luxustermékét általában étkezésre használják, de kozmetikai használata is igencsak eltejedt. Most már tudjuk, amit eddig is sejtettünk: hogy nem véletlenül. Roppant finommá, lággyá varázsolja a bőrt, és hosszan tartó diós-mandulás illatot kölcsönöz neki (másnap vettünk is belőle a piacon egy 3 decis üveggel kb. négyezer forintnak megfelelő összegért, abból a fajtából, amelyet kifejezetten kozmetikai célra szántak, nem étkezésre).
A másfél órás fürdőzés végén még egy langyos-, majd egy kifejezetten hidegvizes leöntés zárta a kényeztetések sorát. Minket mintha kicseréltek volna, ruháinkat és egyéb értékeinket azonban ugyanúgy kaptuk vissza a fejkendős hölgytől, ahogy átadtuk őket.
