Nem könnyű a lelkes háziasszonyka élete, főleg ha étterembe akar menni. Kiszagolom a vegetát, kihányom a gyorséttermet, de legalább nem igénylem a fifikás díszítést és a szép környéket. Embert is rég elkényeztettem, csak hibátlan házikosztot eszünk meg szívesen, így lett a törzshelyünk a Márton söröző. A név ne tévesszen meg senkit, igaz, van sör is, de itt csak vörösbort iszunk, esetleg sangriát. A Márton legalább könnyen megjegyezhető és beszédes (a budapesti Márton utcában van).
Az éttermet Sergio viszi, feleségével harminc éve jöttek el Uruguayból. Két éve nyitották a helyet, mi a haverokkal egy éve járunk oda szombatonként ebédelni.
Az étlap rövid, de nem használjuk, az asztal közepére kérjük, illetve szedjük ki magunknak végig az egészet. A konyhát nevezhetjük latinnak, a menü latinamerikai és spanyol ételekből áll, családi receptek szerint elkészítve.
A chorizot Sergio receptje szerint keveri és tölti egy kolbászkészítő, a disznósültről nem hiányozhat a ropogós bőr, a mazsolával fűszerezett húsos táska elragadó, a vegák pedig tonhalas táskának, spenótos palacsintának és csípős krumplival tálalt omlós polipnak örülhetnek.
Kenyeret még sosem ettünk nála, mert van krumplis lepény és friss saláta, ízlés szerint jó fokhagymás chimichurrival meglocsolva, de a chimichurrit ész nélkül öntözzük mindenre, az is házi keverés. Szombatonként Sergio általában készít egy hatalmas serpenyő paellát, de volt már meglepetés-taco is.
Néha mindezt csak előételnek értelmezzük és a végén eszünk egy nagy, véres steaket, mert abban is profi a perui szakács, Maria. A több kiló hús, és fejenként egy üveg Finca Roja eltűntetése után jön a legkeményebb próbatétel; Sergio, flan vagy créme katalan van ma? Mindkettő, hehe.
A flan nem komplikált édesség, de senki sem tudja az állagát olyan sűrűre, de könnyedén remegősre készíteni, mint a latinamerikaiak. A flan mellé muszáj dulce de leche-t (karamellizált sűrített tej) kérni, semmiképpen sem cajetát, mert az az uruguayi szlengben nem csak ezt az édességet jelenti.
Sergio créme katalan-ja sem egyszerű alapdarab, egy kiskanálnyi fedezi a napi energiaszükségletet. Néha akad dulce de leche-s palacsinta, sokkolóan édes és mennyei a rápirított nagyszemű cukorral, Olaszországban ugyanennek a nutellás változatával támadnak a mamik.
A hangulat is pont olyan jó, mint a koszt, a társaság nemzetközi, egyik asztalnál állandó vendég, etióp jóbarát báránysültezik, próbál rábeszélni a kóstolóra, miután már megettem egy féldisznót, a másik aztalnál egy exkubait kell állandóan fegyelmezni, mert szivarozna, hemzsegnek a mókásan efeffel beszélő spanyolok, koreai néni viccel barátaink kisfiával és nemrég szárított tőkehalreceptet tanultam egy portugál nénitől. Szombatonként a pult melletti asztalnál szoktuk vidámra enni-inni magunkat, fejenként 5000 forintból.
Este 10kor záróra és vasárnap egész nap zárva.
