Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Díjnyertes csokoládét és mennyei csokis-kávés mousse-t kóstoltunk, de nem akárhogyan.
Díjnyertes csokoládét és mennyei csokis-kávés mousse-t kóstoltunk, de nem akárhogyan. Megtudtuk, hogy a csokoládé kóstolásakor mind az öt érzékszervünkre szükségünk van, és hallani kell, ahogy roppan a csoki, mikor eltörjük. Sőt, az is kiderült, hogy a belga csoki nem is a legjobb.
Szégyen-nem szégyen, alig bírtuk megkóstolni mind a három féle csokoládét, kávét és csoki-kávé alapú desszertet, amit a Nespresso-rendezvényen felkínáltak a Segal étteremben. A kóstolásnak akkor láthattunk neki, amikor már megtudtuk az alapvető információkat. Mikor törünk/harapunk egy darabot, hallanunk kell a tiszta, pattanó hangját, ha igazi csokiról van szó. Élvezzük ki az ízeket, de ha több csokit kóstolunk, figyeljünk a sorrendre, ahogy ezt már Gianni is megmondta: a legalacsonyabb kakaótartalmú csokival kezdjük és onnan haladjunk a magasabb kakaótartalmú felé, különben nem éreznénk a kevésbé telt csoki ízét. Azt is megtudtuk, hogy a jó csoki valódi vaníliát és nem vanilint vagy aromát tartalmaz, valamint, hogy minél csillogóbb a felszíne, annál nagyobb gonddal készítették. Ön tudta, hogy a belga csoki nem is olyan minőségi? Állítólag nem ellenőrzött minőségű kakaóbabot használnak fel.
Az Amedei csokoládé, aminek három fajtáját ízleltük meg egy-egy Nespresso-korty között, csodás, erős kakaóízt hagyott a szánkban. A Madagascar nevűvel kezdük, ez egy citrusos ízű feketecsoki, majd a Porcelana következett, aminek már a neve is szép: Venezuelában termő fehér kakaóbabból készül, ami nagyon betegségérzékeny, ezért kevés terem belőle. A szakértő megfogalmazásában ez egy „tejszínes, pirítós kenyérre emlékeztető ízű” csokoládé, ami idén elnyerte a londoni Csokoládéakadémia arany fokozatát. A harmadik pedig a toszkán cég másik csokoládéja, a Chuao volt, ami a többség szerint a legfinomabb: ez egy venezuelai, eredetvédett babból készült feketecsokoládé, ami szintén arany fokozatot nyert az akadémiától. Az Amadei minket meggyőzött, már csak azért is, mert megtudtuk, hogy közvetítők használata nélkül vásárolnak a termelőktől, és egy évre előre kifizetik a babot akkor is, ha az adott évben szárazság miatt kimarad a termés. Egyébként a cég 2008-ban az említetten kívül még egy csokival nyert aranyat, a 63 %-os Toscano feketecsokoládéjával. Önmagukat úgy aposztrofálják, mint az igazi, reneszánsz ízek készítői, szerintünk nem alaptalanul. Magyarországon is lehet kapni, az ára kicsit borsos: 100 grammnyi 63 %-os Toscano 1620 Ft, az 50 grammos Chuao pedig 1800 Ft.
Megtapasztaltuk azt is, hogy Segal Viktor séf mit tud az Amedei csokoládéval és a kávéval művelni. Elsőként egy mogyorófagylaltot ízleltünk lime-os karamellel és Arpeggio kávéval meghintve. Ez lenyűgöző volt, a legfinomabb, dús, olasz fagylaltokat idézte. Ezután nehezen vettük fel a kesztyűt a 70 százalékos csokoládé ganache-sal, amit lebutítva úgy írhatnánk le, mint egy nagyon tömör csokoládétorta, a tetején tejkaramellára emlékeztető vékony réteggel. Ezután pedig egy remek Maldon sós Chuao mousse következett Ristretto-krémmel, ebből három kicsi kanál elég volt ahhoz, hogy kibontakozzon az ízorgia, de a gyomrunk már jelezte, hogy később gondok lesznek, ha folytatjuk. És belegondoltunk, milyen jó is volna, ha legalább egy szerény, de ínycsiklandó csokoládétortát elő tudnánk állítani otthon. De olyat, aminek folyékony a belseje!
