Vonka úrral vacsoraidőben érkezünk a budai alsó rakpartot a Margit körúttal összekötő egyik kis utcában, a Kacsában található Mandragóra Kávéház barátságos teraszához. Kint senki, úgyhogy bemegyünk. Vonka úr régi barát és a legmegfelelőbb ember egy kis étteremmustrára, mert számos helyen dolgozott már a pincér pozíciótól kezdve az üzletvezetőiig, és általában zavarja, hogy Magyarországon az emberek nem tudják, mit várhatnak el egy étteremtől.
Rajtunk kívül 3-4 vendég van a szépen felújított Singer varrógépasztalokkal és a hozzájuk illő, a hetedik kerületi romkocsmák világát idéző székekkel berendezett teremben. A hangulat barátságos, de a régi, kicsit rozoga székek nem igazán alkalmasak arra, hogy sokáig ücsörögjön rajtuk az ember. "A heti ajánlatot kifejezetten ajánlom. A lacipecsenyét különösen" – mondja az asztalunkhoz toppanó pincér, miután megtudta, hogy vacsorázni kívánunk. "Széles italkínálat, végig prémiumitalok. Határozott ételválaszték, jól kitalált ételekkel” – jegyzi meg elégedetten szakértő partnerem, miután végigböngészte az étlapot.
Előételnek krémeket kérünk. Én a sültpaprika krémet (700 Ft), Vonka úr az erdélyi padlizsánkrémet (800 Ft) választja. A sültpaprika krém túl borsos előételnek. „Kicsit kesernyés is. Lehet érezni, hogy meg lett égetve. A paprikának van egy kapszaicin tartalma, ami hő hatására megkeseredik” – szakértett Vonka úr, miután belenyalt az előételembe. Saját választásával viszont tökéletesen elégedett: „A lilahagyma zseniális benne. Pont annyira savanykás, hogy beindítja az ember nyáltermelését”. A lilahagymásan, fokhagymásan készített krém tényleg a tökéletesség határát súrolta. Ilyen erős kezdés után nehéz a folytatás.
„Az erőleves klasszikus recept szerint teljesen zsírmentes. Ezt úgy szokták elérni, hogy különböző vásznakon átszűrik, illetve a legvégén akár itatóspapírral a felszínről a maradék zsírcseppeket leszedik” – kritizálja a gusztusos zsírcseppeket spenótos derelyés erőlevesem (490 Ft) tetején Vonka úr. „És azt gondolod, ez bárhol elvárható?” – kérdezem. „Azt mondom, hogy az, hogy leszűrjék, bárhol elvárhatónak kéne, hogy legyen” – szögezi le ellentmondást nem tűrően. A levesben úszkáló két derelye csak félig főtt meg, így elfogyasztásuk körülményes. Vonka úr a pincér szavának engedve a heti ajánlatban szereplő zöldbablevest kéri kacsamelles derelyével (750 Ft), de nincs vele kibékülve. Zavarja a kemény derelye és, hogy a kacsamell csak nyomokban fedezhető fel benne.
A főételeink a konyhafőnök ajánlotta lacipecsenye sültpaprikával, petrezselymes burgonyával (2050 Ft) és a kacsamellsteak pikáns ribizlivel (2350 Ft) lényegesen jobban sikerültek, mint a levesek. Lacipecsenyém annak ellenére, hogy igen sós volt, abszolút jó élményeket hagyott, mert ilyen jó petrezselymes krumpli, mint amit ehhez adtak, talán nincs is. Igazi tavaszi hangulat az ősz derekán. Vonka úr elvárásainak viszont nehéz megfelelni: „Hiányérzetem maradt a kacsamell után. Tisztességesen, szépen elkészített étel volt. Nem emelkedik ki a sorból. Azt hiszem még mindig a padlizsánkrém vezet”. A desszertnek kapott házi csokitorta fehércsoki habbal, áfonyalekvárral (590 ft) a valóságban is olyan tömény volt, mint a neve.
Annak ellenére, hogy ettünk túl sós, túl borsos és még alulízesített ételt is, nehéz rosszat mondani a Mandragóráról, mert az ember jóllakottan és jókedvűen távozik a családias helyről. „Nem egy klasszikus étterem, ahol a középpontban az étkezés áll. Van, aki teázik, van, aki sütit eszik, van, aki vacsorázik. Klasszikus társadalmi találkozópont. Lehet érezni, hogy szeretettel, odafigyeléssel csinálják. Hangyányit érezni az erőltetettséget” – summázta az élményeket Vonka úr.
Termelés (ételek): 7/10
Értékesítés (kiszolgálás):8/10
Szolgáltatás (atmoszféra):7 /10 (mert a mosdó a vendégtérbe nyílik)
Ár/érték: 8/10
