Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
New Yorkban a hamburger reneszánszát éli.
New Yorkban a hamburger reneszánszát éli. A legmenőbb és legdrágább éttermek étlapjain főételként szerepel, és simán elkérnek érte akár hatvan dollárt is. A klasszikus sima, sajtos és baconos mellett a városban van gombás, fetás, tonhalas, olivás, articsókás, libamájas, bio- nem bio és Kobe-marhából készült verzió is. Vannak éttermek, ahol kamerával figyelik a hamburgerre váro hosszú sorokat, a Shakeshackben pedig a rendelés után kis elektromos kütyüt kapunk, ami rezgéssel jelzi, ha elkészült a hamburgerünk, azaz már csak percek kérdése és ehetünk.
A Time Out 2007/8-as kiadása hosszú sorokat szentel a hamburgernek, és részletes tanácsokkal látja el a látogatókat: akik hatalmas fehér tányéron, előkelő környezetben szeretnének hamburgert enni Manhattan közepére, akik viszont bevállalósabb ízekre vágynak – akár pestóra és parmezánra a húson- , azok Brooklynba menjenek. A New York Magazine külön entitásként kezeli a New York-i hamburgert, éppúgy mint Anthony Bourdain, aki egy fél epizódot is szentelt ennek a témának. Ahány séf és szerkesztő, annyiféle kedvenc hely és titkos tipp, egyben azonban mindenki egyetért, hogy a West Village-ben található Corner Bistro klasszikus hamburgerben verhetetelen. Ezért, - és mert a Lonely Planet New Yorkban egyáltalán nem szerepelt - el is mentünk megkóstolni.
Maga a hely is megérne egy látogatást, annyira jól ki van találva. Az eleve meglehetősen karakteres West Village egyik sarkán található bárban törzsvendégek üldögélnek a sötét fapultnál, megy a tévé, itt-ott egy kisebb, jól öltözött társaság munka után a munkáról beszélget, a morózus, testes csapos pedig felismeri és kioktatja azt a vendéget, aki tegnap fizetés nélkül távozott. Majd a rövid jelenet után egy pillantással instruálja az angolul alig értő pincért, hogy vegye fel a rendelésünket.
Lévén, hogy a világhírű hamburger miatt jövünk, elég célratörően rendelünk. Hamburgert, sajttal és baconnal, sültkrumplit és kólát. A várakozással teli négy percben pedig körbe-körbe pillantunk és csendben konstatáljuk hogy ez tényleg teljesen olyan, mint amilyennek elképzeltük. Nos, sajnos nem egészen.
A Corner Bistro hamburgere ugyanis nem egy nagy szám. Jó, de nem annyira. A krumpli teljesen szárazra égett, nyilvánvalóan nem is friss, éppúgy mint a hamburger, ami egy egész picit hideg belül. Az igazi probléma viszont az, hogy túl vastag a hús. És ez most nem csajos kifogás, mert kifejezetten szeretjük a vörös húst, a Pampasban pedig simán megesszük a közepes méretű steaket. Itt az a gond, hogy a hús vastagságának köszonhetően egyszerűen maradnak olyan részek, amiknek nincs íze. Illetve van, de az leginkább a fűrészporra emlékeztet, amin csak ront, hogy túlságosan át van sütve. Ha pontoznánk, és most pontozunk, jóindulattal adunk egy hármast az egészre.
Nem tudjuk megfejteni, hogy velünk van-e a baj, de ha álmunkban felkeltenének, a hamburger szóról hamarabb ugrana be a kilencvenes évek Moszkva téri hamburgere, mint a Bourdain által istenített Corner Bistro burgere. Továbbá abban is biztosak vagyunk, hogy bármilyen no name dinerbe beesve ettünk volna ehhez hasonlót, vagy ennél sokkal jobbat.
